1849. A mózes vallásúak teljes jogegyenlöségéröl

1849. május 24-én, még a debreceni ülés alatt elkészült a törvényjavaslat a zsidókról, ezt azonban csak a szegedi országgyűlés CXCVIII. ülésén, július 28-án terjesztette be Szemere Bertalan belügyminiszter. A javaslathoz indokolást is csatoltak :

»Azon örök igazságon nyugvó elv, hogy vallástól a polgári jogok ne föltételeztessenek, el van ismerve nemzeti új közéletünkben is, de alkalmazása a móses vallásuakra nézve mind ez ideig elmaradt.

Nincs vallásfelekezet, mellyből szabadságharczunkban hősök és dúsan áldozok nem támadtak volna : alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásságban nemzeti háborúnk körül felülhaladná ; a jogegyenlőség kimondása újjászületésünknek egyik szükséges következménye, s midőn azt a móses vallásuakra alkalmazzuk, az emberi s polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl, a hazafiui érdemet jutalmazzuk meg.

A kormány alapul elfogadja azon állítást, mi a képviselőház középponti osztályának véleményében kimondva találtatik, hogy t. i. »a legújabb törvényekben foglalt egyenlőségi elv alapján, s az igazság és humanitás örök törvényei szerint, de a nemzet osztatlan egységének és erejének tekintetéből is, a zsidókat politicai és polgári jogokra nézve, az ország többi lakosaival egyenlősiteni kell.«

A kormány alapul elfogadja ama másik szempontot is, hogy a felszabadítás, míg egyrészről a szabadság és egyenlőség eszméinek megfelelő, ugy másrészről a társadalmi és nemzeties egybeforrás igényeit kielégítő legyen. Azon elvet tehát, hogy a polgárjogok megadását hitágazatok szerint mérni nem lehet, nem szabad, a maga arany tisztaságában kimondandónak véljük. Ez azon egyik legfőbb elv, melylyel és mely által szabadságharczunk sikerülni fog, ebben rejlik erőnk, és dicsőségünk, és sorsunk jövendője. Hallgatnunk e felett nem szabad, halogatnunk nem tanácsos, sem megtagadnunk a kutforrást, az egyenlőséget, mellyből ujéletünk és diadalunk menti erejét. A mi korlátolás a törvényjavaslatban mutatkozik, az nincs ellenmondásban a jogegyenlőség elvével.

Ilyen a bevándorolhatás. Ez olyan kérdés, melyre nézve minden ország különböző politicát követ különböző körülményei szerint. S itt az eltérés, a különbféleség nem jogelleniség egyszersmind. Azt be kell vallanunk, hogy hazánkban a népfajtarkaság igen is nagy, s ez óvakqdásra int, pusztán önfenntartási tekintetben ; hogy a szomszéd országokban mindenhol nyomott a zsidók sorsa, következőlég a bevándorlási vágy és tolakodás minden nálunki enyhités által sokkal inkább élénkittetik, mint az egyéb nem-zsidó szomszéd, népfajokra nézve képzelhető, melyek hasonló súly alatt nem szenvednek.

Azonban idő kívántatik arra is, míg a már törvényesen megtelepedettek, a nemzeti és keresztén élettel összesimulnak. Tehát jogszerű érdekek követelik, miképen a bevándorlási roham mérsékeltessék. Különben is a betelepedés oly dolog, mit bármely külföldi jogképen nem követelhet, hanem engedményképen tartozik elfogadni, mert ez nem a közjog, hanem egyenesen a politica szabályainak kifolyása.

Ilyen a házasságkötés. Az nem lehet más, mint polgári szerződés. Meg lehet a törvényhozás nemsókára e tért választja minden házasságokra állandó szabályul; az pedig bizonyos, hogy a - házassági kötésnek vallásos alapra vitele által a kettőt összeütközésbe hozván, sem a keresztén, sem a zsidó vallásnak nem tennénk hasznos szolgálatot. Holott az összeházasodás a legalkalmasb mód azon különvált helyzetnek megszüntetésére, mely a Krisztus és Móses követőit oly folytonos elszigeteltségben tartotta egymástól annyi századokon keresztül.

Az hogy móses követői hitágazataikat nyilvánítsák, és hogy egyházi szerkezetök reformálására alkalom nyujtassék, nem korlátolás, de politica, szükség. Joga van ehhez az álladalomnak minden hitfelékezet irányában melynek polgári és politícai állását most rendezi. Nem akar ezzel dogmáiba avatkozni, azokat csak ismerni akarja, mi egyszersmind a népnek, melynek szivében erre vonatkozólag részint szörnyű, részint nevetséges balitéletek lappangnak, megnyugtatására szolgál. Magoknak a zsidóknak áll leginkább érdekekben a népet tévedéseiből kiemelni, s megszüntetni a gyülölséget, mely az előítéleteken önámitólag táplálkozik.

Kétséget nem szenved, hogy a theocratia korában készült, s a keresztén üldöztetés alatt vagy elmérgesült vagy megkövesedett intézvényei a zsidóknak az ujabb kor, eszméinek, érzelmeinek, erényeinek nem tökéletes, sőt hiányos vezetői. S e hiedelem volt azon akadály, mellyen a német kamarákban a zsidók szabadságának ügye mindannyiszor fennakadt.

De az sem szenved kétséget, hogy a zsidó vallásban, s népéletben onnét van a sok folt, a sok baj, a sok hiány, mivel majd kétezeréves szolgaság leginkább bűnnek és gyarlóságnak szolgál termőföldül.

De az sem szenved kétséget, hogy bár mi kevés volt a móses hit szerkezetében rossz, és bár misok jó : szabadság hiányában természete a rossznak öregbedni, a jónak természete fogyni.

Adjuk meg a zsidó népnek a szabadságot, vegyük le róla a megvettetést, ékesítsük fel az emberi méltóság és polgári önérzet nyilvános tudatával, nyújtsunk neki alkalmat ősi hajlékát vizsgálat és javítás alá vehetni, és örömet, boldogságot épen magoknak a zsidóknak szerzünk, a kik polgári életökben legsúlyosabban épazon óság és romlott állapot miatt szenvedtek, melyet magok tűrtek legnyugtalanabbul.

Ezzel összekötendő egyházi szerkezetök vizsgálat alá vétele is. A zsidóság kebelében az orthodoxok és reformóhajtók felekezete naponkint mérgesb gyülölséggé fajul, ép azért mivel magában a zsidóságban nincs hatalom, mely a fejlődést megindíthassa és biztosithassa. És most ez annál szükségesb, mivel külön vált községi szerkezetök régi alakjában meg nem maradhat, következőleg annak helyét egyházi tekintetben új intézménynek kell pótolni. Jelenleg minden rabbi, minden község egymástól független, mi minden korszerű tökéletesedést lehetetlenné tett. E részben összefüggő rendszert kell velők alkottatni, mint másrészről lerontani minden válaszfalat, mely a polgári élettől a zsidókat elzárta, hogy ne hasonlítson e népség, az amerikai nagyfolyamokon mutatkozó úszó növényszigetekhez, melyek egymással szorosan összefüggenek, de a földhöz semmi gyökér, semmi alap által nem kötvék.

A mi arra vonatkozik, hogy a zsidóság a földmivelés gyakorlatára vezéreltessék, ez a kormány dolga, de miután a kormány gyakran változik, a törvényhozás útmutatása nem felesleges, mert megnyugtatja a közvéleményt, mert emlékezteti magát a zsidóságot öröklött bajábóli kivetkőzésre, s a kormány intézkedéseinek irányt adván, egyszersmind azoknak alapot is nyújt.

Ezen alapeszmékre van fektetve az itt következő törvényjavaslat

a Zsidókról.

A törvényjavaslatot a nemzeti gyűlés még azon a napon elfogadta, s kihirdette.

Az 1849: IX. tv.

A ZSIDÓKRÓL.

A NEMZET NEVÉBEN

A zsidók polgáritásdról a nemzetgyűlés által törvény alkottatott, melly szorul szóra eképen következik :

Törvény

a z s i d ó k r ó 1.

1. §. A hazának polgárai közt vallásbeli különbség, jog és kötelesség tekintetében különbséget nem tevén, ezen elv szerint kijelentetik, mikép a magyar álladalom határain belől született, vagy törvényesen megtelepedett mózes vallású lakos, mind azon politikai s polgári jogokkal bír, mellyekkel, annak bármelly hitű lakosai bírnak.

2. §. A törvényes telepedésnek feltételei, ideiglenesen, rendeletnél fogva a kormány által fognak meghatároztatok

3. §. Keresztény és mózes vallású közt kötendő házasság, polgári következményeire nézve, érvényesnek nyilváníttatik.

Az illy házasság polgári hatóság előtt köttetik, mellynek módja, ideiglenesen, rendelet által fog meghatároztatni.

4. §. Egyszersmind a belügyministernek meghagyatik:

a) A mózes vallásúak papjaiból és népválasztottjaiból hívjon össze egy gyülekezetet, részint hogy hitágazataikat nyilvánítsák s illetőleg reformálják, részint hogy jövendő egyházi szerkezetökre nézve, a kor kivánataival megegyező javításokat tegyenek.

b) E törvény foganatosítása azon utasítással tétetik kötelességébe, hogy alkalmas szabályok által, a mózes vallásúak a kézi mesterségek és a földmivelés gyakorlására vezéreltessenek.

Palóczy László m. k.

a képviselőház korelnöke

Melly törvény a nemzet nevében általam ezennel kihirdettetvén, rendelem és parancsolom, hogy annak engedelmeskedni, azt megtartani és illetőleg megtartatni mindenki kötelességének ismerje.

Egyszersmind pedig annak végrehajtásával a belügyminister megbizatván.

Kelt Szegeden, 1849. július 28-án.

Kossuth Lajos s. k. Szemere Bertalan s. k.

kormányzó belügyminister