Gárda Győrben, gárda Kiskunhalason. Vonulások, fenyegetések. Győrben az önkormányzat tiltakozni akart, nemkívánatosnak nyilvánítani a „jövő csendőrségét”, amelyik megvédi a magyarokat a „cigánybűnözés” ellen, követeli a bűnösök szigorúbb büntetését, tiltakozik a „liberálbolsevik kormány” túlzott türelme ellen (Előzménye az ÉS-ben: Majsai Tamás: Lelkek és nem lelkek Tatárszentgyörgyön, 2008/2. – a szerk.). A testület természetesen – a gárda nevének említése nélkül „mindenféle szélsőségtől” elhatárolta magát. A Fidesz-frakció csak nem fog elítélni egy kormányellenes szervezetet! Ugyanis: 1) Orbán Viktornak igaza van. Elhatárolódni nem kell. Amennyiben a rasszizmus bűn, azt elítélni kell. 2) Mi az, hogy „minden szélsőség”? Van baloldali szervezet, amely embercsoportokat fenyeget erőszakkal? Van baloldali pártnak önálló hadserege/csendőrsége? Ha meg nincs, akkor nem kellene mégis, éppen a gárdát elítélni?
Kiskunhalason „nagyobb atrocitás” nem történt. A híradások szerint felvonult mintegy harmincfőnyi roma is, de csak egyikük volt hangosabb a kelleténél, azt a rendőrség elvezette. Nem a bűnöst, hanem az áldozatot. Ennél nagyobb atrocitás valóban csak az lett volna, ha a két csapat összeverekszik, de ezt a rendőrség – egyelőre megakadályozta. Hangsúlyozom: egyelőre, mert minden gárdarendezvény egyben toborzóút, az összecsapás előbb-utóbb bekövetkezik. Muszáj kivárni?
A legfőbb ügyészség vádat emelt a Magyar Gárda ellen, kezdeményezte annak feloszlatását. Az eljárás évekbe telhet. Tételezzük fel, hogy a rendőrség mindig hivatása magaslatán akadályozza meg az atrocitásokat. A gárda létszáma hétről hétre nő. Ugye emlékszünk, hányszor intették le azokat, akik már az alapításnál szóltak: ez törvénytelen szervezet. Ugyan már, csak hadisírokat gondoznak, parlagfüvet irtanak, nem kell farkast kiáltani, amikor csak 56 fiatalember tesztoszteron-túltengéséről van szó. Nos, azóta bizonyítható, hogy nem a parlagfűben, hanem az ország becsületében tesznek kárt, és egyre többek vannak. Ki kell várni, míg valóban hadsereggé növik ki magukat, és nincs az a bíró, amely el merné ítélni őket a nemzetárulás vádja nélkül és gyermekei testi épségének kockáztatása nélkül?
A Magyar Gárdát a főügyészség rasszizmussal vádolja, az idevágó esetek pedig hétről hétre ismétlődnek. Magyarországon tudjuk, lassú az igazságszolgáltatás, de nem lehet ezt megakadályozni?
Kartal Zsuzsa
Élet és Irodalom
52. évfolyam, 05. szám
