A Nagydiófa utca nevével ellentétben igen kicsi, szűkös, ám annál hangulatosabb erecskéje a VII. kerületnek. Az öreg, sokat látott és megfáradtan álldogáló házak között nemrégen megnyitóünnepséget tartottak.
Az Austeria könyvesbolt különlegessége, hogy lengyel alapítású és az ottani Kázmérnegyed hangulatát szeretné ötvözni a Wesselényi utcáéval.
A földszinti helyiség falán plakátok találhatók, Lengyelországról és persze ott van a régi Galícia térképe is. Bár az üzlethelyiség nem nagyobb egy polgári lakásnál, igen sokféle könyvet és CD-t találni benne. Sokszínű, mint maga a zsidóság. Van itt külön férfi és női polc, angol-jiddish szótár, kóser szakácskönyv és egyelőre csak lengyelül, de kapható a Dybuk is. Méghozzá a világhírű rendező, Andrzej Wajda könyv által inspirált rajzaival kiegészítve. A mai világ enyhénszólva nem a könyvekről szól, miért vágja valaki mégis ebbe a fába a fejszéjét?
Szilágyi Iván Péter a könyvesbolt vezetőjével, Sitko Katarzyna-al beszélgetett.
– A történet Krakkóban kezdődött, mivel üzletünk tulajdonosa krakkói. 2002-ben alapított kiadója kizárólag zsidó témákkal foglalkozik. Három évvel ezelőtt a krakkói Kázmérnegyedben alapított egy zsidó könyvesboltot, főleg angol és lengyel nyelvű könyvekkel. Korábban már többször járt Budapesten, nagy és régi álma volt, hogy Krakkó hangulatát idehozza. Azonkívül azt is látta, hogy itt is van egy zsidónegyed, amelyet életre szeretett volna kelteni.
– Miért pont zsidó tárgyú könyvekkel foglalkoznak?
– Amikor tulajdonosunk, Ornat Wojciech üzletemberként a krakkói zsidónegyedben kezdett el tevékenykedni, nagyon megkedvelte a környék atmoszféráját. Nagy fantáziát látott a múltban, mivel igencsak szeret nosztalgiázni. Tudni kell, hogy a 90-es években a krakkói zsidó negyed nagyon rossz állapotban volt. Kezdeményezése először egy kávézónak indult, majd étterem, szálloda és nem utolsósorban kulturális központot lett belőle, ahol mindennap koncertet adnak. Kiváló krakkói zenészekkel működik együtt, mint Leopold Kozlowski, aki a krakkói létesítmény művészeti igazgatója is egyben.
– Mennyiben különbözik a krakkói és a budapesti zsidónegyed?
– Krakkóban születtem, így jól ismerem a környéket. Nagy különbség van a kettő között. A Kázmérnegyedben minden házban 2-3 olyan kávézó, bolt van, amely a zsidó kultúrát idézi.
– A volt Kázmérnegyedet szándékosan, a múltat felidézendő hangulatban újította meg az önkormányzat?
– Nem, spontán lett ilyen. Egyre több és több ember csatlakozott tulajdonosunk kezdeményezéséhez és nyitott üzleteket, kávézókat a negyedben. 10 éve egy turista sem járt azon a környéken, ma már viszont pezsgő élet van. Az önkormányzat korábban nem tudni milyen okból, de elhanyagolta Krakkó ezen részét.
– Hogyan nyitották meg ezt az üzletet?
– Először meg kellett találni hozzá a helységet, felújítani és persze egy magyar céget alapítani. Ez egy hosszú történet, már másfél éves.
– Nehéz volt megfelelő üzlethelységet találni a Wesselényi utca környékén?
– Meglehetősen, eleinte a nagyzsinagóga közelében keresgéltünk, de ott egyetlen eladó ingatlant sem találtunk. Amit pedig eladtak volna, nagyon drága volt. Annak idején sokat sétáltam ezekben az utcákban és így akadtam rá erre az üzlethelyiségre. Egy kicsit nyomoztam is, direkt olyan helyeket kerestem, amelyek üresen álltak.
– A környékbeliek mit szóltak a kezdeményezéshez?
– A mai napig csak pozitív reakciókkal találkozom. A házban lakók már mind tudnak rólunk, voltam lakógyűlésen is…
– Azt szokták mondani, hogy könyvvel foglalkozni Magyarországon nem jó üzlet. Miért vágtak mégis bele?
– Nem a profit az elsődleges célunk. Tudjuk, hogy van aki szerint ki fognak halni a könyvek, de mi nem így gondoljuk! Könyvből mindig sokkal jobb lesz olvasni, mint a képernyőről. Persze, emellett anyagi szempontok is vezérelnek bennünket. Többet szeretnénk ebből a helyből csinálni mint egy könyvesboltot és éppen ezért nagyon jó, hogy van egy kiállítótermünk is, amelyet kulturális célokra szeretnénk használni.
– Miről szól első kiállításuk?
– A krakkói hitközség történetéről, 700 évéről. Az Austeria és a Krakkói Szépművészeti Akadémia közösen hirdetett pályázatot az ottani diákoknak, hogy tervezzenek postai bélyegeket. Kíváncsiak voltunk, hogy mi fog eszükbe jutni arról a szóról, hogy „krakkói hitközség”.
– Krakkóban van még működő zsidó közösség?
– Van, de nagyon kicsi. Mindössze pár tucat ember alkotja, nem lehet összehasonlítani az itteni zsidó élettel. Már pár évvel ezelőtt is legendák voltak arról, hogy nincs meg a tíz ember.
– Mekkora az érdeklődés üzletük iránt?
– Alapvetően pesszimista természetű vagyok, így meglepődtem, hogy ekkora az érdeklődés. Szerintem hiányzott ide egy ilyen hely. Persze vannak hasonló boltok, de a mi angol nyelvű gyűjteményünk a legnagyobb Budapesten. A kiadványaink nagy része jó állapotú, de használt könyv és emiatt az áruk sem olyan magas.
– Az angolon kívül vannak más nyelvű könyveik is?
– Igen, például egy egész lengyel polcunk, főleg szépirodalmi művekkel. Az itteni lengyelek már rátaláltak a helyre. De járt már nálunk Rajt Tamás főrabbi úr is.
– Milyen további terveik vannak?
– Szeretnénk egy angol nyelvű társadalomtudományi sarkot, majd könyvesboltot nyitni. Most is vannak ilyen könyveink, az irodalomkritikától kezdve egészen a szociológiáig.
Az újonnan nyílt, de régi idők hangulatát idéző könyvesboltból kilépve, hirtelen valami nagy szomorúság és magányosság kerít hatalmába. Annyi, de annyi ember és befejezetlen sors hiányzik ezekről az utcákról. Ők már soha nem térnek vissza, de a kezük és lelkük nyoma mégis megmaradt. Ahogy a Wesselényi utca és környéke is egyre inkább visszanyeri régi, megtört, de büszke zsidó vonásait. Könyvek költöznek a felszáradt könnyek helyébe. A sorra nyíló boltok, éttermek mind-mind azt bizonyítják, hogy a pesti zsidó negyed élni akar, a folytatás már rajtunk múlik.
Szilágyi Iván Péter
Mazsihisz news
