Bajnai Gordon helyesen állította brüsszeli sajtótájékoztatóján, hogy majd a jövő év júniusában fog kiderülni, elfogadják-e a végelszámolást az alap pénzeivel, vagy a lábtörlőért kifizetett 800 forintot vissza kell téríteni. Itt azonban meg kellett volna állnia.
Augusztus 7-én az MTI Bencze József országos rendőrfőkapitány nyilatkozata alapján hírt adott arról, hogy másnap, azaz 8-án három új vízágyú érkezik az országba. Garamvölgyi László, a rendőrség szóvivője a Ma. hu internetes portálon azt is elmondta, hogy eddig a rendőrség mindössze két vízágyúval rendelkezett, ezek közül az egyiket a tüntetők 2006. szeptember 18-án megrongálták. A szóvivő az egekbe dicsérte az Izraelből importált vízágyúkat, amelyeknek a készenléti rendőrség lesz a gazdája, és nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a rendőrség egy szem működő vízágyúja a közelmúltban tűzoltásnál is közreműködött.
A gumilövedékek okozta súlyos sérülések meg a nyomukban kibontakozó tiltakozás hatására az Országgyűlés – elfogadva a kormány előterjesztését – kiiktatta a gumilövedéket a tömegoszlatás fegyvertárából. Ez még nyilvánvalóbbá tette, hogy a rendőrségnek szüksége van vízágyúra. Bár több ellenzéki politikus, mindenekelőtt Lázár János, a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság fideszes elnöke megkérdőjelezte a vízágyú-vásárlás szükségességét, és azt is szóvá tette, hogy a tömegoszlató eszközöket a schengeni határőrizeti rendszer fejlesztésére szánt pénzből vásárolták (Magyar Nemzet, augusztus 11.), a vízágyúk ügye akkor nem vált a sajtó témájává.
Szeptember 13-án a Baloldali Önkormányzati Közösség balatonszemesi tanácskozásán Bajnai Gordon bejelentette, hogy az Európai Unió elfogadta a Magyarország által benyújtott 15 operatív programot, augusztusban egy 35 milliárd forintos pályázatot írtak ki foglalkoztatásra, az önkormányzatok az eddigi ötmilliárd forint helyett 52 milliárd forintra pályázhatnak két évre szóló felhasználással, például iskola-, óvoda-felújításokra, és hamarosan megjelennek a járóbeteg-ellátás fejlesztését szolgáló pályázatok. Röviden: lépésről-lépésre hozzáférhetővé válik az összesen 8 ezermilliárd forint, amellyel az Európai Unió Magyarország európai felzárkózását támogatja.
A Magyar Nemzet szeptember 15-én tért vissza a vízágyúkra. Lovas István Brüsszelből arról tudósította a lap olvasóit, hogy a vízágyú-beszerzésről az Európai Bizottság sem tudott, azaz Gyurcsány az Európai Uniót is becsapta.
Szeptember 19-én Orbán Viktor interjút adott az InfoRádiónak. Az uniós pénzek nagy részét ellopják, állította a Fidesz-MPSZ elnöke. Ellopják, illetve pártpénzként kezelik. Állítását az elnök nem támasztotta alá konkrét adatokkal, csak általánosságban beszélt a korrupció terjedéséről meg arról, hogy a pályázatokat kezelő területi szervezetekben azok a szocialista politikusok foglalnak helyet, akik az őszi választásokon kibuktak az önkormányzatokból.
Ebből azonban legfeljebb az a feltételezés következik, hogy a területi szervek részrehajló módon kezelik a pályázatokat, az, hogy lopnak is, az semmiképpen sem. Nem tett említést az elnök az Országgyűlés az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságáról sem, amely a fideszes Pelczné dr. Gáll Ildikó elnökletével 2010. április 30-ig ellenőrzi a fejlesztési terv megvalósulását.
Az elnöki kijelentésnek óriási visszhangja volt. Azt, hogy az uniós pénzeket el fogják lopni, természetesen nem lehet bizonyítani, hiszen ezek a pénzek még meg sem érkeztek Magyarországra. A Magyar Nemzetnek azonban kapóra jött, hogy a vízágyúk kapcsán ismét elmondhatta, a kormány, Gyurcsány, Bajnai hazudik.
Szeptember 20-án a lap vezércikket szentelt a kérdésnek. „2007 ősze egyre forróbb, a kormány egyre jobban belegabalyodik gyalázatos ügyei és hazugságai hálójába. Vajon hány eladó vízágyúja van még Izraelnek?” – kérdezi cikke végén D. Horváth Gábor, hogy azért – biztos, ami biztos – azt is érzékeltesse, a zsidók vízágyúzzák a magyart.
*
A schengeni határőrizeti rendszerhez való csatlakozásra az unió 40, 5 milliárd forintot adott Magyarországnak, a felhasználás határideje 2006. december 31-e volt. A három vízágyú 315 millió forintba került. Ez a felhasználható összegnek nyolc tízezreléke. Olyan mintha valaki egy egymillió forintos vissza nem térítendő lakásfelújítási támogatásból egy lábtörlőt is vásárol 800 forintért.
Aki már kezelt valaha pályázati pénzt, tudja jól, mindennapos, hogy a pályázat kiírója a végelszámolásnál egy-egy számlát nem fogad el, mert az adott összeget nem a pályázati feltételeknek megfelelő módon költötték el. Ez azonban a pályázó hitelét csak abban az esetben rontja le, ha a pályázati összeg nagyon nagy részét költötték más célra, vagy ha a pályázó a visszakövetelt összeget nem tudja visszafizetni. Bajnai Gordon tehát helyesen állította brüsszeli sajtótájékoztatóján, szeptember 18-án, hogy majd a jövő év júniusában fog kiderülni, elfogadják-e a végelszámolást az alap pénzeivel, vagy a lábtörlőért kifizetett 800 forintot vissza kell téríteni.
Itt azonban meg kellett volna állnia.
Már abba a kérdésbe sem kellett volna belebonyolódnia, hogy a vásárlást az őszi események előtt vagy után határozták-e el. Hiszen a Szabadság téri vízágyú gyászos szereplése és megrongálása önmagában is elegendő ahhoz, hogy a rendőrség igazolja: szüksége van hatékony tömegoszlató eszközre. Ha a következő választást netán a Fidesz nyeri meg, az izraeli vízágyúk a „polgári” kormánynak is jól jöhetnek. Erőszakos tüntetések ellen ugyanis csak a véres diktatúrák vannak bebiztosítva.
Még súlyosabb hiba volt azonban, hogy a miniszter – a Schengen Alap felhasználását védelmezve – az illegális migrációval, illetve a menekülttáborokban bekövetkezhető feszült helyzetekkel indokolta vízágyúk beszerzését. A Magyar Helsinki Bizottság éles hangúnyilatkozata helyesen utalt arra, hogy a menekülttáborokban és közösségi szállásokon volt éhségsztrájk és volt öngyilkosság, tömeges lázadás azonban még akkor sem volt, amikor százakat zsúfoltak össze a börtönként működő szállásokon. Ma pedig a táborok félig üresek.
Sajtótájékoztatóján Bajnai Gordon az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra hivatkozott: onnan kapta az információt, hogy a vízágyúk beszerzését a menekültek esetleges lázadása indokolja. A tényleges forrás azonban valószínűleg nem maga a minisztérium volt, hanem a minisztérium irányítása alá tartozó szakhatóság, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal.
A hivatal nem először riogatja az idegenellenességre amúgy is fogékony közvéleményt menekültveszéllyel. Végh Zsuzsa főigazgató 2004 májusában arról tartott sajtótájékoztatót, hogy az uniós csatlakozás nyomán Magyarországot menekültáradat fenyegeti. Holott pontosan tudta, hogy a menedékkérők száma 2003-ban az előző évi 6400-ról 2400-ra csökkent.
Kár, hogy a fiatal miniszter ösztönei nem tiltakoztak a nyilvánvalóan képtelen hivatali magyarázkodás ellen. Kár, hogy a mundér becsületét védve besétált a hatósági köntörfalazás csapdájába. Pedig sokkal hatásosabb lett volna egyszerűen igazat mondani.
A szerző a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke
