Forrás: Népszava

Most mondja meg, hogy lehet ilyen képtelenségeket állítani?Fotó: Demecs Zsolt Most, hogy hamarosan visszatér Izraelbe, milyen szívvel tekint vissza arra a három évre, melyet itt töltött?

– Nagyon fontos évek voltak ezek az életemben. A családom innét származik és mondhatom, hogy én is magyarként éltem itt. És nagyon örülök annak, amit ezalatt a három év alatt elértem. Az itteni izraeli befektetések összege a három évvel ezelőtti kétmilliárddal szemben ma már ötmilliárd dollár, a két ország évi kereskedelmi forgalma pedig háromszor akkora, mint ideérkezésemkor volt. Eredményeim közül ezt tekintem a legfontosabbnak. De hozzá tudtam járulni a két ország kapcsolatai­nak fejlődéséhez is. Az én időszakom alatt járt Izraelben Szili Katalin parlamenti elnök, még MSZP-elnökként Hiller István, továbbá Orbán Viktor és sok miniszter is. Részem volt annak a Saron-Gyurcsány találkozónak a létrejöttében is, amelyre az auschwitzi megemlékezések keretében került sor. És közreműködtem abban is, hogy legyen pénz az izraeli kultúra magyarországi megismertetésére.

– Honnan származnak az ön ellen felhozott vádak?

– Egy izraeli újságíró azt írta, hogy valaki innen, Magyarországról juttatott el hozzá kérdések formájában megfogalmazott értesüléseket, melyeket ő kivizsgálásra az izraeli külügyminisztériumhoz továbbított. Ott azt a választ kapta, hogy korábban már három alkalommal érkeztek hozzájuk Magyarországról ilyen jellegű “kérdések”, melyeket ki is vizsgáltak. A vége az lett, hogy bocsánatot kértek tőlem. Szeptember 16-án visszatérek Izraelbe, és ahogy már nemegyszer, ezúttal is vizsgálatot kérek magam ellen. És megkérdezem majd, ki az, aki Magyarországról ilyen “kérdéseket” tesz fel velem kapcsolatban.

– Van elképzelése arról, kiről lehet szó?

– Ha van is, azt majd Izraelben mondom el. Mint mondtam, úgy érzem, jó munkát végeztem Magyarországon, s valakinek ez a jelek szerint nincsen ínyére.

– Az izraeli sajtó szerint önt idő előtt hazarendelték Magyarországról. Ez igaz?

– Eredetileg csakugyan négy évre jöttem volna Budapestre, ám amikor Izraelben új kormány alakult, az új külügyminiszter, Cipi Livni kijelentette: nem kíván politikai kinevezetteket. Ez azonban nem csak rám vonatkozik.

– Térjünk most rá az ön ellen felhozott vádpontokra…

– Hogy ezek milyenek, arra álljon itt egy példa. Az említett “kérdések” egyike azt firtatja, igaz-e, hogy a Fideszhez fordultam azzal az ajánlattal, hogy Amerikából pénzt hozok nekik, mellyel megnyerhetik a következő választásokat. Hogy lehet ilyen képtelenséget állítani? Aki így tesz, az nagyon rossz szolgálatot tesz a magyar-izrae­li kapcsolatoknak.

– Ön a 2005-ös függetlenségi napi fogadásra a szponzoroktól összesen 113 ezer dollárt gyűjtött össze, ám a rendezvényre csupán 90 ezret költött. Mi lett a fennmaradó 23 ezerrel?

– A nagykövetség számlájára került és a 2006-os rendezvényre költöttük.

– Azt is írták, hogy ön 2005-ben, a budapesti gettó felszabadulásának évfordulóján nem volt jelen a megemlékezésen.

– Hadd mondjam el, hogy hároméves itt-tartózkodásom alatt több mint száz ilyen megemlékezésen vettem részt. A kérdéses időpontban azonban egy tel-avivi kórházban feküdtem.

– További “vádpont”, hogy 2005-ben a nagykövetség gépkocsijával államköltségen ment el Belgrádba, hogy megtekintse a Makabi Tel-Aviv kosárlabda-mérkőzését.

– Az újságíró összetévesztette Belgrádot – ahol sohasem jártam – Zágrábbal, ahová viszont valóban elmentem.

– A nagykövetség gépkocsiján, államköltségen?

– Én itt nem magánemberként, hanem izraeli nagykövetként vagyok jelen. Egyetlen lépést sem tehetek biztonsági kíséret nélkül. Ezért a nagykövetség gépkocsijával kellett mennem.

– Vegyük most az egykori Zsidókórház ügyét. Az ingatlan egy részét az izraeli Makabi Betegbiztosító akarta megszerezni, és ezért ön úgymond a fiával, Erannal együtt lobbizott…

– Mint nagykövetnek feladatom, hogy segítsem a magyar-izraeli gazdasági – és nem gazdasági – kapcsolatok fejlesztését. Ez esetben nem gazdasági ügyről volt szó. Ha a Makabi részt kapott volna a kórház vezetésében, akkor az intézményt nem kellett volna bezárni. Arról, hogy itt valami ingatlanügyről is szó lett volna, s hogy ebbe belekeveredett volna a fiam is, én nem tudok.

– A Hajógyári-szigeten szórakoztató- és konferencia-központ létesül. Ön ebben az esetben is részt vett a közvetítésben.

– Természetesen. Ha izraeli befektető a segítségemet kéri, akkor segítenem kell.

– “Óvás” névvel egyesület alakult Budapesten a régi zsidónegyed védelmében. Tagjai szerint ezt a negyedet most – fura módon – az izraeli tőkétől kell félteni. A vádak szerint az ön közvetítői tevékenysége ezt a tőkét segíti.

– Tudomásom szerint a hitközség és a polgármester megvizsgálta a negyed állapotát. Egyikük sem akarja, hogy az omladozó épületek jelenlegi állapotukban maradjanak, a szép házak megóvását viszont pártolják. Én nagykövetként ezen ügyekbe nem szólok bele.

– Az izraeli sajtóban olyan cikkek jelentek meg, melyek szerint ön az itteni közvetítői tevékenységéért kenőpénzeket fogadott el.

– Mit mondjak erre? Szé­gyellem magam izraeliként, hogy ilyesmit írnak. Mindebből semmi sem igaz. Aki nem hiszi, menjen el a bankomba és nézze meg nyugodtan a számlámat.

– Az újságok szerint Szilvan Salom akkori külügyminiszter önt baráti szolgálatai jutalmaként nevezte ki nagykövetnek, holott önnek nem volt diplomáciai tapasztalata.

– Másfél évig dolgoztam a külügyminisztériumban Szilvan Salom tanácsadójaként. A nagyköveti tisztséget nekem ő ajánlotta föl – és Ariel Saron miniszterelnök. Korábban Menachem Begin miniszterelnököt láttam el tanácsokkal, voltam a Likud párt választási szóvivője és az izraeli rádió- és a televíziótestület elnökhelyettese is. Mindezek alapján azok, akik kiküldtek, úgy gondolták: el tudom látni a nagyköveti tisztséget.

– Önnek azt is szemére vetették, hogy nincs egyetemi végzettsége, holott egy nagykövetnél ez elvárható lenne.

– Sok iskolát elvégeztem Izraelben, de amikor egyetemre kellett volna járnom, katona voltam és az országot védelmeztem.

Kepecs Ferenc

Comments are closed.