Hangüzenettel adott életjelet magáról a tavaly elrabolt izraeli tizedes hétfőn a radikális Hamász mozgalom katonai szárnyának internetes honlapján, azt közölve, hogy romlik az egészségi állapota, és kórházi ellátásra lenne szüksége. Gilad Salit rövid nyilatkozatában csalódottan szólt arról, hogy az izraeli kormány nem érdeklődik utána.
A katonát egy évvel ezelőtt rabolták el a Hamásszal szövetséges fegyveresek. Izraeli részről közölték: a felvétel a bizonysága annak, mennyire kegyetlen a Hamász.
Közben Sarm-el-Sejkben tegnap negyedszer találkoztak a legfőbb izraeli, palesztin, egyiptomi és jordániai képviselők, hogy megpróbálják kimozdítani a palesztin-izraeli viszályt – és voltaképpen az egész közel-keleti helyzetet – a patthelyzetből. A múltban háromszor találkoztak Sarm-el-Sejkben, egyszer Akabában; Izraelt eddig mindannyiszor Ariel Saron képviselte, most először állt Ehud Olmert az izraeli küldöttség élén; Mahmúd Abbász már kétszer képviselte a palesztinokat ilyen csúcstalálkozón. A résztvevők konkrét eredményeket nem reméltek a találkozótól, mindössze azt várják tőle, hogy valamilyen esélyt nyújt majd a békefolyamat jövőbeni újraindítására.
Ehud Olmert miniszterelnök azt ígérte a múlt héten Bush amerikai elnöknek, hogy több gesztust tesz: átutal a palesztinoknak (a visszatartott, de egyébként is nekik járó) adóbevételekből származó néhány tízmillió dollárt; csökkenti a megszállt Ciszjordániában az úttorlaszok és az izraeli katonai őrjáratok számát; szabadon bocsát több palesztin bebörtönzött foglyot. Az úttorlaszok számának csökkentését a hadsereg ellenezte, foglyok szabadon bocsátását pedig Olmert nem kockáztathatta meg, amíg (az éppen egy éve elhurcolt izraeli katona) Gilad Salit a szélsőséges palesztinok fogságában marad. A palesztinoknak pedig az sem lett volna elég, ha Olmert minden ígéretét valóra váltja. Ők egy olyan tervet szerettek volna elfogadtatni, amely legalább nagyjából vázolja a jövendő palesztin állam megalakulásának időrendjét. Ami pedig Mubarak egyiptomi elnököt és II. Abdallah jordán királyt illeti, fő gondjuk a Hamász elszigetelése volt. Ez különben a konferencia mind a négy résztvevőjét egyesítette és abban talán meg is egyeztek, hogy javítani kell a ciszjordániai palesztinok életszínvonalán, mert az életszínvonal-különbség fogja a gázaiakat leginkább meggyőzni, hogy mennyire „nem kifizetődő” Hamásztánban élni. Ezt különben a gázaiak saját tapasztalatukból is megtanulták: a Hamász még nem rendelte el ugyan, hogy a nők csakis hagyományos mozlim öltözetben jelenjenek meg az utcán, de egy lengyel újságírónő tanúsága szerint – aki sietve távozott Gázából – helyi hölgy ismerősei máris panaszkodtak, hogy félnek az utcára menni fedetlen fejjel és farmernadrágban, amint ezt eddig tették. A helyi vendéglősök és szállodatulajdonosok bánatára, Gázát majdnem minden idegen elhagyta. Nem maradtak ott az izraeli tudósítók sem, az izraeli lapokat csak helyi arab újságírók tudósítják.
Ajman az-Zavahiri, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet második számú vezetője a Hamász támogatására szólította fel a muszlimokat az interneten hétfőn közzétett felvételében.
Yehuda Lahav (Tel-Aviv)
Keretes cikkek
Sokkoló felvételen a riporter
Robbanóövvel a derekán mutatták be palesztin elrablói Alan Johnstont, a BBC brit közszolgálati adó gázai tudósítóját egy videofelvételen, amely vasárnap jelent meg a világhálón. Az emberrablók azzal fenyegetőztek, hogy működésbe hozzák a szerkezetet, ha bárki erővel megpróbálja kiszabadítani a túszt. Amint látják, robbanóövet adtak rám elrablóim, és azt mondták, működésbe hozzák, ha bárki megkísérli megrohamozni ezt a helyet – mondta Johnston a felvételen, amelyet egy iszlamisták által előszeretettel használt honlapra töltöttek föl az Iszlám Hadserege nevű szervezet emberei. A túsz azt is elmondta, hogy fogva tartóitól úgy értesült, „ígéretes” tárgyalások folytak a szabadon engedéséről, ám ezek megszakadtak.
