Forrás: Magyar Hírlap

Tudomány – Abdul Karim Hadzsi, vagyis Germanus Gyula kalandos élete.

Ez olyan fantasztikus élet volt, amilyet manapság már nem élnek az emberek. A kalandvágyó tudós, a hitszónok, az utazó, a világpolgár, a zarándok, vagyis hadzsi, a lótenyésztő, az író, a diplomata, az egyetemi tanár, a szótáríró és tanító neve Abdul Karim, magyarul a kegyes Isten szolgája.

A magyar-török kapcsolatok nem mindig voltak felhőtlenek. Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán közös emlékműve Szigetváron (Fotó: MH)

Abdul Karim eredeti neve Germanus Gyula, 1884-ben született Budapesten, és 95 évet élt. Ő a leghíresebb magyar muzulmán. Német iparos- és kereskedőcsaládból származott. Nagyszülei között voltak zsidók is, ez a második világháború idején csaknem végzetessé vált számára. Germanus 1902-ben érettségizett, németül és franciául beszélt, eredetiben olvasta a költőket és filozófusokat. Ideálja Voltaire volt, de már gyerekkorában felébredt az érdeklődése a Kelet iránt, és főleg a török világgal kezdett foglalkozni.

Beiratkozott a bölcsészkarra, történelmet és latint hallgatott. Az angol, a francia, a német és az olasz mellett megtanult törökül, perzsául és arabul is. Az okkupált Boszniába utazott, ahol – mint írja A félhold fakó fényében című könyvében – a bosnyák muzulmánok igen barátságosan fogadták. A budapesti egyetemen török nyelvre Vámbéry Ármin tanította, arab nyelvre pedig Goldziher Ignác. Előadásokat hallgatott a konstantinápolyi, a bécsi és a lipcsei egyetemen. Abdul Hamid török szultán önkényuralma alatt az ifjútörökökkel barátkozott, ezért le is tartóztatták, de a Monarchia konzulja kiszabadította.

1907-ben bölcsészdoktori címet szerzett, majd 1908-ban hároméves angliai ösztöndíjat kapott. 1912-től a Magyar Királyi Keleti Akadémián dolgozott mint lektor, majd 1915-től a török és arab nyelv kinevezett segédtanára. Tanítványai közt volt Rákosi Mátyás. A világháború kitörése után a miniszterelnökség sajtóirodájára osztották be, „a külföldről érkezett sajtótermékek ellenőrzésére kiküldött megbízottként”, vagyis cenzorként. 1915 júliusában a Vörös Félhold képviselőjeként Törökországban, a Dardanelláknál vívott török-angol ütközetben fogságba esett, de szabadon engedték, és visszatérhetett Magyarországra.

1918-ban kinevezték a Keleti Akadémia tanárává, majd áthelyezték a Közgazdaság-tudományi Karra, a Teleki Pál igazgatása alatt álló intézetbe, a török, perzsa, arab nyelv és az iszlám művelődéstörténet előadójaként. Török nyelvkönyvet jelentetett meg, újabb utazásokat tett például a megújuló Törökországba is. Angliában találkozott Arábiai Lawrence ezredessel, ő biztosította Londonnak a tartós befolyást Szaúd-Arábiában, s ebben Germanus Gyula is a segítségére volt.

A PEN Klub egyik szervezője, 1926-ban John Galsworthy kérésére a Magyar PEN Klub titkárává választották. Később ő szervezte meg a PEN Klubot Bulgáriában és Egyiptomban. Érdeklődése még mindig elsősorban a törökséghez vonzotta ugyan, de idővel egyre nagyobb figyelemmel fordult az arab világ felé. 1929-ben újabb fordulat következett: meghívást kapott a híres indiai költőtől, Rabindranath Tagorétól, hogy az elnöklete alatt álló szantiniketáni egyetemen szervezze meg az iszlamológiai tanszéket, és legyen az első professzora. A tanszéknek 1936-ig a tagja is maradt. Delhiben, a nagymecsetben tért át a muzulmán hitre. Ismerte Mahmatma Gandhit és Nehru későbbi indiai kormányfőt.

Germanus Gyula elhatározta, hogy elvégzi a mekkai zarándoklatot, ezért először Kairóba utazott, ahol az ezeresztendős Azhar mecsetiskola tanítványaként készült fel. Szaúd-Arábiában személyesen fogadta őt az ország alapítója és királya, Ibn Szaúd. 1939-ben engedélyt kapott egy újabb arábiai útra. A háború előszele miatt tengerjáró matrózként jutott el a Közel-Keletre. Bejárta Libanont és Egyiptomot, majd Szaúd-Arábiában ismét elzarándokolt Mekkába, és eljutott Medinába is. Az első európai, aki karavánnal áthatolt a Ghureira sivatagon. A második világháború véget vetett Germanus utazásainak. 1941-ben, Teleki Pál kormányfő halála után megbízták a Keleti Intézet igazgatói teendőivel. Személyes tragédiája felesége, Hajnóczy Rózsa öngyilkossága. Az írónő nem tudta elviselni, hogy muzulmán vallású férjének ki kellett volna tűznie a sárga csillagot, és bujkálnia kellett a nyilasok elől, mert zsidó származású volt.

Germanus tanúskodott 1946-ban az „angol beteg”, Almásy László gróf mellett, segítséget kérve egykori tanítványától, Rákosi Mátyástól. Almásyt ekkor még nem ítélték el. A háború után mint egyetemi tanár folytatta tevékenységét a Közgazdaságtudományi Karon. 1948-ban beosztották a Németh Gyula vezetése alatt álló Török Filológiai Tanszékre, közben újjászervezte a magyar lótenyésztést. A diktatúra évei után 1958 ismét fordulópont volt az életében. Tagja lett az Országgyűlésnek (1958-1966) mint egyetlen „hivatalos muszlim”, és ő lett az új Arab Irodalmi és Művelődéstörténeti Tanszék vezetője. Hat évvel később, 1964-ben, nyolcvanéves korában vonult nyugdíjba. Egy tanítványa, bizonyos Antall József írta róla: „Élete maga is történelem volt, bőven mérhette hát anekdotáit, emlékeit. Elzárt esztendőkben, az ötvenes években nyitott ablakot a világra. Megláttatta tanítványaival a Kelet feltámadó és szunnyadó népeit, plasztikus képet festett a megújuló iszlám világáról, történelmi és szellemi problémáiról.”

„Európa és a világ csak későn ismeri fel az iszlám mélyben feszülő erőit, és mint annyiszor, és annyi módon megkésve, és rosszul fog reagálni rájuk” – írta és mondta Germanus nemegyszer. Érdemes lenne ezt a mondatot néhány mai politikus figyelmébe ajánlani. Hirdette, hogy az iszlám megújhodást és szellemi erőforrást jelent, és fontos szerepet játszik a következő évtizedekben. Az volt a vágya, hogy a híd szerepét töltse be Kelet és Magyarország között, de európai tudós akart maradni, aki a racionalizmus, a tudomány eszközeivel közelíti meg vizsgálatának tárgyát. Őrizte magyarságát, magával vitte a nemzeti színű zászlót minden útjára, és visszatért Magyarországra, előnyös ajánlatokat hárítva el külföldön – írta róla életrajzának szerzője. A kegyes Isten szolgája, Germanus Gyula 1979 novemberében hunyt el, 95 éves korában. A mohamedánoknál szokásos, turbános fejdísszel ellátott síremlékét a Farkasréti temetőben állították fel, és a Korán első fejezetét arabul vésték bele.

László József