Forrás: Népszava

A Fidesz parlamenti frakciója is aláírta a miniszterelnök által meghirdetett, antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia kiáltványt, amelyben kinyilvánítják, hogy nem vállalnak közösséget szélsőséges személyekkel, csoportokkal, gyűlöletkeltőkkel.

Örülnünk kell annak, hogy – mint mondták – nem a miniszterelnökre, hanem az ügy fontosságára tekintettel az engesztelhetetlen ellenzék elítéli mindazt, amit kiváltképp Magyarországon, szörnyű félmúltunk ismeretében elítélni kötelesség. Ez eddig rendben van. Ezen túl meg mégsincs rendben. Mert hogyan állunk a szélsőséges nézetektől és hirdetőiktől való elhatárolódással? Mikor tapasztaltuk, hogy a Fidesz minimális po­litikai haszonszerzésből ne vállalta volna szélsőséges csoportokkal az együttműködést? Kormányzásuk éveiben nem volt hibátlan a Fidesz és a MIÉP összjátéka? S Orbánnak a MIÉP-et illetően minderre annyi volt a válasza, hogy „nem játszunk elhatárolósdit”. Nem Orbán ajánlotta szorgos olvasásra a Demokratát? Parlamenti vagy önkormányzati választásokon előfordult, hogy a Fidesz a MIÉP vagy Jobbik és kapcsolt részeinek támogatását visszautasította volna? Az már csak nevetséges, hogy a Jobbik nagy gyorsan ellen­kiáltvánnyal is előrukkolt, amely leszögezi, hogy nálunk „nincs jelentős előítélet a kisebbséggel szemben”(!) viszont a Jobbik a magyarságellenség ellen hirdet zéró toleranciát. Hát nem eredeti? Micsoda felháborodás fogadta, amikor a miniszterelnök a Times tudósítójának kérdésére azt merte mondani, amit mindnyájan tudunk – hogy közéletünkben elszaporodtak az antiszemita megnyilatkozások. A Fidesz közeli Magyar Nemzet könnyű­tollú hölgy szerzője erre azt írta, hogy e kijelentésével Gyurcsány a magyar címert egy liter nyálba mártotta. Orbán Viktornak nem tűnt fel, hogy októberben azon a Kossuth-téren pocskondiázza a kormányt, amelyik dübörgött a zsidózástól, ahol listák készültek az állítólag zsidó származású kormánytagokról? S ha már a Demokratáról szóltam, érdemes megemlíteni, hogy minap házi szerzője azért teremti le a Fidelitas egy kerületi szervezetét, mert olyat mondtak, hogy azért a bőrfejűekkel nem. A tollforgató megadja nekik, mondván, le kellene tenni az emberi jogok nyilatkozatát: „mert mennyin is múlott Tarlós főpolgármes­ter-jelölt véghajrája?” És „nor­mális erő nem metszi le saját nyúlványait, mert kellenek a győzelemhez”. Világos beszéd. És amíg az ilyenfajta, „nyúlványok” besegítését a Fidesz el nem utasítja, addig minden parlamenti közös nyi­latkozat álságos. Ahelyett,­ hogy feles energiát fordítanának a nyilasok kezén örökre kompromittálódott árpád­sávok védelmezésére, a mindennapokban kellene bebizonyítani, hogy sem szavazatmaximáló érdekből, sem egyéb okból nincs közük eltűrhetetlen figurákhoz és nézetekhez. Ha a legközelebbi „kormánybuktató” nagygyűlésen Orbán Viktortól azt hallom, hogy pártom közeléből elzavarok mindenkit, aki akárcsak kacérkodik rasszista nézetekkel, akkor fogom úgy vélni, hogy hiteles a kézjegye.

De tartok attól, hogy egy ilyen aktusra még jócskán várnom kell. Nekünk, demokratáknak azonban – mint ma este a világháború győztes befejezésére emlékező Európa-napon – demonstrálnunk kell, hogy nem feledünk és nem engedünk.

Szász István