Forrás: ÉS

KOVÁCS LÁSZLÓ

Azonosulás Mars istennel

Hargittai István: Az öt világformáló marslakó. Vince Kiadó, Budapest, 2006. 398 oldal, 3995 Ft

Ez a könyv az eredeti angol nyelvű kiadás, az I. Hargittai: The Martians of Science: Five Physicists Who Changed the Twentieth Century (Oxford University Press, New York, 2006) magyar nyelvű változata. Keménykötésű, igazi könyv. Hála a Vince Kiadónak és a kötet megjelenését támogatóknak: a komoly, gazdag tartalom méltó külsőt kapott. A szerző akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szerkezeti kémia professzora, akinek tágabb érdeklődésébe tartozik a szimmetria és a XX. századi tudománytörténet. Wigner Jenőtől tanulta a szimmetriát, Bruckner Győzőtől a tudománytörténeti látásmódot.

Marx György marslakókról szóló könyveiben nagyon sok külföldre távozott magyar származású tudós életrajza szerepel egymás után. A marslakók sűrűn hivatkoznak közös gyökereikre, közös munkáikra, de kapcsolatrendszerük laza. Hargittai István ebből a hatalmas halmazból mindössze öt kimagasló egyéniséget tekint marslakónak. Kimutatja, hogy ők öten szorosan összetartoztak, csoportot alkottak, “különleges, rendkívüli teljesítményt nyújtottak a katonai alkalmazásokban, az Amerikai Egyesült Államok védelmében”. Tóth Péter borítóterve jól kifejezi ezt az összetartozást: a címlapon felül az 1946-os washingtoni elméleti fizikai konferencia résztvevőinek csoportképén az első sorban ül a könyv öt szereplője közül három. A borítón alul pedig mintegy negyedszázaddal korábban készült fényképekről budapesti gimnazisták néznek ránk: Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Kármán Tódor és Teller Ede. Mind az ötükről külön-külön írtak már könyvet, kapcsolatrendszerüket is többen elemezték, mégis tud Hargittai István újat adni. Következetesen végigviszi a párhuzamba állítást, és az öt fizikus összetartozását a szerkezeti felépítéssel is kifejezésre juttatja. A fő tagolási szempont nem az öt tudós maga, hanem a sorsukban megnyilvánuló közös vonások. Budapest: Megérkezés és távozás, Németország: Fordulópont, Egyesült Államok: második emigráció, hadviselés, hidegháború. Újszerű a látásmód: az analizáló, majd szintetizáló, politizáló tárgyalás és a közvetlen, teljesen őszinte, emberi megközelítés. Ebben nagy segítségére van a Candid Science saját interjúsorozatának hat kötete. Az ott bemutatott tudósok közül 43 állt közelebbi-távolabbi kapcsolatban a könyv öt főszereplőjével. Az Ilyenek voltak című 6. fejezete foglalkozik hőseink emberi megnyilvánulásaival. Hargittai István nem idealizálja őket, bátran ír valódi vagy vélt hibáikról is. Ír arról is, hogy ők maguk hogyan ítélték meg tevékenységüket a többi vezető, zseniális fizikushoz képest. A szerző maga is tesz összehasonlítást, etalonként a legismertebb, legjelentősebb tudósokat használja. Párhuzamba állítja az atomreaktorra szabadalmat kapott két tudós, Enrico Fermi és Szilárd Leó jellemét, munkamódszerét, eredményeit. Ugyanígy párhuzamot von a Manhattan-projekt két fő alakja, Frank Oppenheimer és Teller Ede közt.

A könyv első fejezete a Megérkezés és távozás a marslakók családi környezetét és gyermekkorukat tárgyalja. Hargittai István részletesen ír iskoláikról, bár további életük szempontjából nem tulajdonít túl nagy szerepet középiskolás éveiknek. Szól az 1867-1914-es időszakban bekövetkező társadalmi fellendülésről, majd a trianoni békeszerződés következményeiről. A marslakók sikereinek első titkát a budapesti középosztálybeli zsidókra anynyira jellemző ambícióban látja. A második titok az, hogy mindannyian Németországba mentek (erről szól a második fejezet), itt szereztek diplomát és magasabb tudományos fokozatot, majd később megfelelő állást. Életük fordulópontját az jelentette, hogy Németországban “találkoztak a világ élvonalbeli tudományával, és arra is hamarosan ráébredtek, hogy önmaguk is részesei lehetnek ennek az úttörő tudománynak”. Képzeljük csak el, mit jelentett volna Jedlik Ányosnak, ha nem idős korában, hanem azonnal az egyetemi vagy már a gimnáziumi vizsgák letétele után mehetett volna tanulmányútra Nyugatra. A képzeletbeli játék nem áll messze a szerzőtől sem, hisz könyve végén, az utószóban felveti, hogy mi lett volna hőseink sorsa “Ha másutt éltek volna”, azaz ha Magyarországon vagy Németországban maradnak, esetleg “ha történetesen a Szovjetunióban élnek”.

A harmadik fejezet a marslakók második emigrációját tárgyalja: az 1930-as évek elején mindannyian az Egyesült Államokba mentek. Ez a korszak addig tart, míg “új hazájukban – az 1930-as évek végén – bekapcsolódtak annak védelmébe.”

A negyedik fejezettel kezdődik az azonosulás Mars istennel: Hadviselő marslakók. Amint a szerző írja: “Mindannyian tevőlegesen részt vettek az Egyesült Államok védelmében a II. világháborúban és azon túl. Kármánnak fontos szerepe volt az amerikai légierő létrehozásában. Szilárd kezdeményezte az amerikai atombombaprogramot. Wigner döntően hozzájárult az első atomreaktorok megépítéséhez, és ő volt a világ első nukleáris mérnöke. Neumann részt vett a legkülönbözőbb védelmi feladatok megoldásában, és sikerrel alkalmazta a számítógépet a hidrogénbomba megtervezésében. Teller mint a hidrogénbomba atyja vált leginkább ismertté. Az ő kezdeményezésére hozták létre az Egyesült Államok második fegyverkutatási laboratóriumát, és aktívan közreműködött a csillagháborús tervek kidolgozásában is, melyek hivatalos neve: stratégiai védelmi kezdeményezés. Mind az öten az átlagos tudósnál aktívabbak voltak politikailag, többségükben a konzervatív oldalon…” És ezek a sorok már átvezetnek Az elrettentés hidegháborújában című ötödik fejezetbe.

Minden fejezetet valamelyik marslakó találó, bölcs mondata vezeti be. Ezen túlmenően megtalálhatjuk a könyvben a marslakókról szóló közismert mondásokat, sztorikat és kis történetek formájában a speciális zsidó vagy közép-európai humort is. Igen gazdag, nagyon jól válogatott a könyv képanyaga: rengeteg korabeli fotó, a marslakók budapesti lakóházának és iskoláinak rajzai (Pittmann László és Széles Gyula), az őket és munkásságuk lényegét megragadó eredeti rajzok (Orosz István), valamint amerikai és magyar bélyegek képei teszik teljessé a szemléltetést.

Rendkívül bőséges a jegyzetanyag. A Jegyzeteket az Életrajzi adatok követik. Ezután olvasható Néhány évszám a magyar történelemből, majd Egyéb történelmi adatok következnek. A bibliográfia 136 könyvet sorol fel. Van névmutató, amely a név mellett a hivatkozott oldalszámokon túl a születési és halálozási évet, valamint igen tömören a tevékenységi kört is megadja. Ezt követi a tárgymutató. Igen részletes a Köszönetek oldala.

A tudós alapossága tükröződik a könyv szövegében és a mellékletekben is. Az alaposság nem megy a stílus rovására. Az öt világformáló marslakó élvezetes olvasmány. Hargittai István esetenkénti szenvedélyességének jellemzésére befejezésül álljon itt egy idézet: “Felvetődik az a kérdés is, hogy Teller kaphatott volna-e Nobel-békedíjat? Természetesen ez ellentmondásos téma, és szinte lángra kap a papír is, amelyre ezeket a sorokat leírom. Ezzel együtt a kérdést reálisnak tartom.” Hihetünk Hargittai Istvánnak; ő személyesen ismerte Teller Edét.

Élet és Irodalom

51. évfolyam, 14. szám

Comments are closed.