Forrás: WHJO

Az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor felszabadításának 62. évfordulójára emlékeztek 2007. január 27.-én

Budapesten, a Holokauszt nemzetközi emléknapján.

A Holokauszt Emlékközpont rendezvényén közjogi méltóságok és a diplomáciai testületek képviselői is megjelentek. Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította Holokauszt Emléknappá az ENSZ-Közgyűlés.

A Holokauszt, és a meggyilkolt áldozatok emléke úgy él bennünk, mint Európa és saját személyes történetünk minden más fontos mozzanata” (…) „az emlékezők felelőssége ma talán nagyobb, mint valaha. A harc a felejtés ellen ugyanis nem más, mint a mindenkori elnyomás, a kirekesztés, a megbélyegzés, a zsarnokság elleni szakadatlan küzdelem” – írta az emlékezőknek szóló táviratában Gyursány Ferenc miniszterelnök, aki más elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a rendezvényen.

Ugyancsak táviratban üzent Orbán Viktor, volt miniszterelnök és Hiller István oktatási és kulturális miniszter. A Fidesz elnöke szerint „62 év telt el, de a holokauszt pusztítását mégsem tudtuk feldolgozni, hiszen a magyar kultúra és a magyar élet még ma, ennyi idő után is szédül a vérveszteségtől”. „Aki nem hajlandó emlékezni a vészkorszakra, az majdnem akkora bűnt követ el, mint az, aki megtörténtét tagadja” – fogalmazott az emlékezőknek küldött levelében Hiller István, az MSZP elnöke.

Az emlékezés hivatalos szónoka Joanna Stempinska lengyel nagykövet volt, aki beszédében az emlékezés és az emlékeztetés kötelességére, az intolerancia, a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni következetes fellépésre szólított fel, valamint élesen elítélte a történelem relativizálását. A rendezvény hivatalos vendégei – így Sólyom László köztársasági elnök, Lomnici Zoltán, az alkotmánybíróság elnöke, a német, az amerikai, az izraeli és az orosz nagykövet.

A köztársasági elnök a rendezvényről távozva a Páva utcai emlékközponttól a Petőfi híd pesti oldalánál lévő Nehru-parkhoz indult tovább, ahol koszorút helyezett el a náci népirtás roma áldozatainak emlékművénél. A Holokauszt emlékközpont állandó és időszaki kiállításait tárlatvezető irányításával, a nap folyamán térítésmentesen nézhetik meg az érdeklődők.

Január 27-ét az ENSZ közgyűlése nyilvánította 2005 novemberében nemzetközi emléknappá. 1945-ben ezen a napon szabadították fel a szovjet csapatok az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort. Az egyhangú határozat hangsúlyozza „az emlékezés kötelességét” és a „tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosság történetét.

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programja az akkori zsidó népesség számát mintegy harmadára csökkentette. Hitler 1941 őszén határozta el a „végső megoldást”, azaz az európai zsidóság teljes kiirtását. A holokausztnak (görög eredetű szó, jelentése „tűzben elégő áldozat”) mintegy kétszázezer, a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, valamint homoszexuális, testi és szellemi fogyatékos ember is áldozatul esett.

Az Oswiecim (német nevén Auschwitz) melletti „halálgyárat” Lengyelország lerohanása után, 1940-ben állította fel az SS-parancsnokság. A tábor bejárata felett tábla azt hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: a törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat.

Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gázosították el ciángázzal (cyklon-B), míg az iparszerű népirtás 1943 márciusában kezdődött meg, amikor üzembe helyezték a négy krematóriumot. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és újabb kutatások szerint a táborkomplexumba hurcoltak – nem a megöltek – száma összesen 1 041 000 volt, közülük Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak ide.

A tömeges népirtás programszerű megkezdése után Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. Az akkortól érkező tömegekben a rabok már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra az azonnali halál várt, ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek, s többségük elpusztult. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. Amikor 1945 elején a szovjet csapatok elérték a tábort, alig több mint hétezer foglyot, többségében végsőkig legyengült nőket és gyerekeket találtak ott.

A magyar zsidó deportálása 1944. május 15-én kezdődött. Mindössze 56 nap alatt a magyar hatóságok német adatok szerint 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról, nagyjából 15 ezer ember kivételével mindegyiküket Auschwitz-Birkenauba. A holokauszt során több ezer magyarországi romát, politikailag másként gondolkodót és meleget gyilkoltak meg.

A holokauszt legnagyobb áldozatai az európai zsidók, ők szenvedték el a legnagyobb veszteséget a náci Németország, illetve az általa megszállt országok területén a II. világháborút közvetlenül megelőzően és annak éveiben. Az áldozatok számáról csak becslések léteznek, történészek általában 3-6 millió közé teszik ezt. Közel félmillió magyar zsidó került Auschwitzba. Akiket nem öltek meg azonnal a gázkamrákban, azok munkatáborokba -mint Auschwitz-Birkenau – kerültek.

Forrás: www.bpn.hu és www.budapest.hu – MCOnet