A napjainkban is zajló, és elsősorban a jobboldalhoz köthető demonstrációkon és zavargásokon egyaránt láthatunk magyar nemzeti lobogó mellett, helyett négy piros és négy fehér csíkos zászlót lobogtatókat. A felhevült kődobálás során esetleg póló helyett is hordott jelkép eredetéről igyekszünk írni.
A honfoglalás után és az árpádházi királyok alatt uralkodói lobogóként használták (mondjuk a pogány hagyománnyal szakítani akaró István király uralkodói zászlaja egy színű, vörös volt). Ezt a több száz éves motívumot megtartották az Anjou uralkodók is (Károly Róbert és Nagy Lajos). Mátyás zászlójában is helyet kapott az ősi minta. A Rákóczi szabadságharc idején is a sávokkal díszített lobogó alatt harcoltak a kurucok. A mai állami címerben is szerepel a nyolc sáv.
A négy fehér és négy piros sáv eredetét azzal magyarázzák, hogy a fehérek eredetileg a négy szent folyót jelképezték (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz). A pirosak, a magyar ősmitológiával foglalkozó Varga Géza szerint a Magyarok Istenének négy jelzőjéből (lő, Úr, Egy, Jó) alakultak ki. A fehérek a honfoglalást követően az új haza négy „ezüst” folyóját (Duna, Tisza, Dráva, Száva) jelentik. Ez utóbbi álláspontot némelyek vitatják, mondván a Maros is elég jelentős, tehát szerepelhetne a zászlón.
A víznek, mint jelképnek azonban jelentése van az ősi magyar és más népek hagyományában is. A vízből születő, életüket népüknek szentelő, királyságra jutó, majd a halhatatlanok közé emelkedő hősök sorsára utal. Utal egyúttal az Árpádház isteni eredetére és küldetésére. Mellesleg az árpádok magukat nem Árpáddal, hanem egy mitikus állattal, a turullal határozták meg. Turul nemzetségének evezték magukat.
Egy másik álláspont szerint a nyolc sáv a hét magyar törzsre és azok szövetségére utal. Ugyanis a hetedik magyar törzs, Kürtgyarmat, amelyről azt is gondolják, hogy nem egy, hanem két fél törzs volt, Kürt és Gyarmat. Ők ugyan együtt szerepeltek a katonai szervezetben, de önálló jogokkal bíró törzsek volt.
Az árpádsávos lobogó kapcsán ma is viták zajlanak. Némelyek szerint önkényuralmi jelkép, hiszen 1944-45-ben (és előtte) a Nyilaskeresztes Párt fő szimbóluma volt. A gyilkosságokat árpádsávos karszalagban elkövető „testvérek” emléke máig fáj. Sajnos a mai tüntetéseken is ilyen értelemben hordják a jelképet az elsősorban szélsőjobbos résztvevők.
Összegezve: az árpádsáv, mint ősi, pogány motívum jelenik meg, amelyet a magyar fajvédők, nyilasok sajátítottak ki a maguk számára a múlt század derekán.
szeptember 26th, 2006 at 02:21
Mit kell anyit „hohmecolni” az arpadsav multjarol, az arpadsavos gyilkosok vittek ki a zsidokat fiatalokat gyerekeket oregeket,engem i, a Dunapartra agyonlonni. MA ujra megjelentek az arpadsavosok.
szeptember 26th, 2006 at 06:49
A hohmecolás most aktuális volt, mert sokakban fájdalmas emlékeztető. Szerencsére nagyon kevesen vannak és azok is blámásak, borzalmasan kinéző alakok.