Szomorú, értelmetlen sajtótájékoztató
NOL * Népszabadság Online * 2006. július 6.
Furcsa sajtótájékoztatót tartott az Óvás! Egyesület. Annak a civil összefogásnak, amely a régi pesti zsidónegyed lebontását próbálja megakadályozni, egyelőre szinte semmi hatása, de mint akik zavartalanul teszik a dolgukat, azért meghirdettek egy építészeti pályázatot a félig már lebontott Király utca 40. alatti ház rehabilitációjára és most ismertették a végeredményét.
A terveket valószínűleg nem fogja komolyan venni a hatodik kerületi önkormányzat. De azért az Óvás! elküldte a győztes pályaműveket a hatodik kerületi polgármesternek, ott áll ugyanis a ház. A tizenkilencedik századi épület bontási engedélyének kiadásához a hetedik kerület nyújtott jogi segítséget, tehát a terveket oda is elküldték.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a közelmúltban levették a fővárosi önkormányzat napirendjéről a zsidónegyed megóvását célzó akciótervet. Ezért a tervrajzokat a főváros vezetése is megkapja.
Ezúton is gratulálunk az Óvás! és az Octogon építészeti folyóirat pályázatán meghirdetett nyerteseknek.
Mint Egri Orsolya, az Óvás! munkatársa elmondta, a sajtótájékoztató idején is bontották a Dob utca 27. alatti épületet, ezért aki Dávid-csillagos téglát szeretne elvinni emlékül a zömmel tizenkilencedik században épült negyedből, az sürgősen menjen oda.
– A ház kimegy az ablakon – állapította meg Egri, arra utalva, hogy a gerendákat előző napon az ablakon dobálták ki az épületből.
Az Octogon és az Óvás! azután hirdette meg tervpályázatát, hogy az 1844-ben, Hild József tervei alapján épített klasszicista ház bontását az ügyészség leállíttatta, mivel a bontási engedélyt szabálytalannak találta. Ezt széles körű, civil tiltakozás váltotta ki, az ellenzők szerint a régi pesti zsidónegyed egységes arculatába nem illik az a luxus apartmanház, amelyet a hatodik kerület odaálmodott. Király Residence névre hallgat majd a helyére tervezett épület, a luxuslakások négyzetméterára átlagosan 600 ezer forint.
A félig már lebontott ház rehabilitációját és a szomszéd üres telek hasznosítását kellett megoldania a pályázóknak. Az első helyezett emlékplakettet és háromszázezer forintot kapott, a plaketten Hild József képmása.
Az építészképzés évtizedek óta nélkülözni kénytelen egy bentlakásos műteremoktatásra kialakított épületet. A megosztott első díjat elnyert pályamunka szerint a félig lebontott Hild-ház némi átalakítás után, a mellette lévő telken felhúzandó épülettel együtt ideális helyet biztosíthatna Bercsényi Építész Szakkolégiumnak, amely alternatívát kínálna a műegyetemi oktatás mellett.
Figyelemre méltó, hogy a mindegyik pályázó közösségi tér kialakításában gondolkodott. Az első helyezett például felváltva lakószinteket és stúdiószinteket helyezne el a házban, amely így jobban összehozná az ott lakókat.
A zsűri egyik tagja, Perczel Anna szerint a zsidónegyed házai mind kiválóan alkalmasak lennének közösségi célra, hatalmas boltozatos tereik vannak, és ha az önkormányzat úgy ítéli, hogy a lakások nem felelnek meg a kor színvonalának, akkor a környék izgalmas terepe lehetne újszerű ötletek megvalósításának.
A kollégium ötletére egyébként állami forrás is lenne, a jövőben ugyanis további férőhelyeket kívánnak létesíteni a fővárosban.
Egy másik pályázó civil szervezeteket telepítene oda, Civilek Házának hívná a helyet és az irodák mellett lenne ott közösségi tér, teázó, belső udvar, előadótermek és nyilván nagyon sok buli, ami egy ilyen kifejezetten közösségi célra szánt házban könnyen elképzelhető. Ez a pályázó egyébként nem építené be a Hild-ház melletti üres területet, hanem üvegfalat húzna fel a foghíjtelek utcafrontjára, amely az elbontott épület homlokzatára emlékeztetne, és mögötte pedig parkot telepítene.
– Zsebpark. Nyugat-európai városokban mind gyakrabban választott megoldás – magyarázták a sajtótájékoztatón.
Mindez jól illusztrálja, hogy az építészet lehetne más, mint amilyen ma. És persze a város is lehetne más. Egyelőre azonban az ilyen tervek csak néhány értelmiségit érdekelnek, akikre nem figyelnek oda a döntéshozók.


július 6th, 2006 at 21:22
Szomorú, és érthetetlen, hogy az Óvás miért nem méltatta még válaszra sem felajánlásunkat, hogy a „zsidó szempont”-tal egészitsük ki az ő házvédő koncepciójukat, igy talán hatékonyabban lehetne fellépni az élhető, zsidókat sem nélkülöző zsidónegyed érdekében.
Pedig a Sófár az egyetlen zsidó szervezet, amely csatlakozott zsidónegyed megmentéséért folytatott küzdelemhez.
Na mindegy, mi nem siránkozunk, ha nem megy együtt, majd csináljuk a magunk módján. Hamarosan kezdjük…