Forrás: HETEK

“… Irán: nem, Irak: nem, Libanon: nem, Fülöp-szigetek: igen, Lengyelország: igen, Szovjetunió: igen, Egyesült Királyság: tartózkodik, Egyesült Államok: igen…”. Az ENSZ közgyűlése 1947. november 29-én 33 igen szavazattal, 13 ellenében és 10 tartózkodással fogadta el a Palesztina felosztásáról szóló javaslatot. Az utolsó brit katona 1948. május 14-én (a zsidó naptár szerint 5708. ijár hó 5-én) hagyta el Palesztinát, s ezen a napon kiáltották ki a modern Izrael Államát.

1896 – Theodor Herzl kiadja A zsidó állam című könyvét

1897 – Az első Nemzetközi Cionista kongresszus Baselben

1917 – A Balfour-deklaráció támogatja egy zsidó haza megteremtését Palesztinában

(Lord Balfour – balról a második – Tel Aviv-ban)

1947. november 29. – Nagy-Britannia lemond a “Palesztina” fölötti mandátumáról. Az ENSZ megszavazza az ország két független, egy zsidó és egy arab államra való felosztását. Az arabok bejelentik, hogy nem fogadják el a zsidó államot, hanem az egész országot erővel szerzik meg maguknak.

1948. május 14. – Ben Gurion bejelenti Izrael Állam megalakulását

1948 – Ben Gurion Jeruzsálemet Izrael fővárosává nyilvánítja (Jeruzsálem 1947-ben)

1953 – Jad Vasem néven nemzeti holokauszt múzeumot létesítenek a jeruzsálemi emlékhegyen, amely részben kutatási, részben dokumentációs központként működik a náci holokauszt hatmillió zsidó áldozata és családjaik számára.

1956. október – Nasszer egyiptomi elnök június 26-án államosítja a Szuezi-csatornát, ami francia és angol beavatkozáshoz vezet. Október 29-én Izrael megtámadja Egyiptomot, elfoglalja a Gázai-övezetet és a Sínai-félszigetet.

1956-1962 – Tömeges bevándorlások Izraelbe

1961 – Áprilisban megkezdődik Adolf Eichmann volt SS-alezredes pere. Eichmann a Harmadik Birodalomban a zsidókérdés “végső megoldásának” felelőse volt, s e minőségében 1939-től a zsidó transzportokat szervezte és irányította a koncentrációs táborokba, jelentős szerepe volt a magyar zsidók elhurcolásában is. A per végén 1961. december 15-én halálra ítélik, majd – a fellebbezés elutasítása után – 1962. május 31-én Izraelben kivégzik.

1967 – Június 5-e és 10-e között lezajlik a hatnapos háború Izrael és az arab országok között. Izrael elfoglalja a Golán-fennsíkot, a Nyugati-partot, a Gázai-övezetet és a Sínai-félszigetet. Június 7-én Izrael i.sz. 70 óta első ízben szerzi vissza a jeruzsálemi Óvárost.

1973 – A zsidó engesztelés napján (Jom Kippur) Egyiptom és Szíria megtámadja Izraelt. Az egyiptomi csapatok mélyen benyomulnak a Sínai-félszigetre, a szíriai csapatok pedig a Golán-fennsíkon lévő izraeli állások ellen vonulnak. A mindkét oldalon nagy veszteségekkel járó kemény harcok után beavatkoznak a nagyhatalmak, és az ENSZ segítségével sikerül fegyverszünetet kötni.

1978 – A közel-keleti konfliktus megoldásáról folytatott hosszadalmas tárgyalások után, melyek Begin (izraeli), Szadat (egyiptomi) és Carter (amerikai) elnökök között zajlanak Camp Davidben, szeptember 17-én Washingtonban aláírnak egy “keretszerződést a közel-keleti békéért”, valamint egy “keretszerződést Egyiptom és Izrael közti békeszerződés megkötésére”. Szadat és Begin megkapják a Nobel-békedíjat.

1980. július 30. – A Knesszet (az izraeli parlament) Izrael örök fővárosává nyilvánítja Jeruzsálemet, az arab óvárossal együtt.

1987 – Jasszer Arafat PFSZ elnök parancsára kezdetét veszi a palesztin Intifáda (“felkelés”), melynek keretén belül általános sztrájkot hirdetnek az Óvárosban és Kelet-Jeruzsálemben, valamint zavargások törnek ki és bombák robbannak a város zsidók lakta kerületeiben.

1989 – A szovjet zsidók tömeges bevándorlásának kezdete. 1989 és 2002 között hozzávetőlegesen 800 ezer szovjet zsidó tér vissza Izraelbe.

1993 – Jichak Rabin és Jasszer Arafat titokban találkoznak Oslóban. Tárgyalásaik nyomán augusztusban megszületik az oslói egyezmény. Ez a javaslat veti fel a “Földet békéért” koncepcióját, s azon belül többek között a palesztin állam megvalósítását 1999-ig a következő feltételekkel: felfüggesztik az intifádát, megvalósul a béke a szomszédos arab országokkal, a vitatott területeken fokozatosan a Palesztin Hatóság veszi át a kormányzati felelősséget. A javaslatot végleges formában öntő dokumentumokat Washingtonban írja alá Jichak Rabin és Jasszer Arafat.

1995 – Az egyezmény ellenére a széles körű és addig példátlan palesztin terrortámadások rengeteg emberéletet oltanak ki. Több izraeli vált terrortámadások áldozatává az oslói egyezményeket követő tíz év során, mint az azt megelőző tizenöt év során.

1995 – November 2-án egy Tel Aviv-i békefelvonuláson meggyilkolja Jichak Rabin izraeli miniszterelnököt egy nacionalista vallásos zsidó fiatalember, aki ellenezte a palesztinokkal megkötött békeegyezményt.

1996 – Jeruzsálem háromezer éves fennállását ünnepli. Az arabok bojkottálják az ünnepségsorozatot, és azt állítják, hogy Izrael megpróbál “történelmet kreálni” a palesztin városban.

2000 – Szeptember 28-án Ariel Saron látogatást tesz a Templom-hegyen az izraeli Knesszet egy delegációjának kíséretében, rendőri felügyelettel, hogy a saját szemével győződjön meg róla, mekkora pusztítást okoztak a Wakf által vezetett építési munkálatok a területen. Saron távozása után palesztinok kövekkel dobálják meg a Sirató falnál imádkozó zsidókat a Templom-hegyről, és további zavargások robbannak ki. A Palesztin Hatóság az előző napi “izraeli provokációra” hivatkozik az Al-Aksza-mecsetnél, és bejelenti az Al-Aksza intifáda kezdetét, melynek kitűzött célja Jeruzsálem és a muzulmán szent helyek fölszabadítása.

2003 – Február elsején – 16 napos küldetése végén – a Földre való visszatérés közben megsemmisül a Columbia űrrepülőgép. A balesetben hét űrhajós veszítette életét, köztük Ilan Ramon ezredes, az első izraeli űrhajós.

2006. április – Mahmoud Ahmadinezsád iráni elnök ismételten kritizálja és felszólítja Izraelt, hogy hagyják el a Közel-Keletet és “térjenek vissza szülőföldjükre”, Európába.

2006. május 14. – A modern Izrael Állam fennállásának 58. születésnapját ünnepli

Comments are closed.