NOL * Népszabadság Online * 2006. április 28.
A magyarországi választás eredménye annak előjele lehet a térségben, hogy néha a hivatalban lévő kormányok is győzhetnek – írta a The Economist pénteken utcára került legújabb kiadása.
A vezető londoni gazdasági-politikai hetilap elemzésének főcíme szerint a magyar kormány újjáválasztása precedens, alcíme pedig azt jósolja: ez a közép-európai politika éretté válásának jele lehet.
Az írás szerint a rendszerváltás utáni közép- és kelet-európai politika hosszú ideje érvényes első szabálya az, hogy a kormányt, tegyen bármit, ki fogják szavazni a hatalomból. Ez az állandó kormányváltás a kívülállókban félelmeket ébresztett az új demokráciák törékenységével kapcsolatban – áll a The Economist cikkében. Az elemzés szerint kevés miniszterelnök vagy párt töltött ki egy teljes mandátumot, és a térségben sehol egyetlen kormányfő sem szolgált ki két teljes, egymás utáni kormányzati időszakot ugyanannak a koalíciónak az élén. Pártok születnek, egyesülnek és csuklanak össze zavarba ejtő sebességgel, és néhány országban a szélsőjobb vagy a szélsőbal populistái „aggasztóan sikeresek”.
A Magyarországról érkező hírek azonban olyan irányú változást vetíthetnek előre, hogy a kormányok esetenként ismét győzhetnek: a Gyurcsány Ferenc vezette középbal koalíció 210 képviselői helyet szerzett a 386 fős parlamentben a Fidesz mindössze 164 fős mandátumszámával szemben – áll az elemzésben.
A The Economist véleménye szerint Orbán Viktor Fidesz-elnök (a kampányban) megosztónak, ugyanakkor meggyőző erő nélkülinek bizonyult; még az első forduló utáni azon bejelentése sem tudta visszacsalogatni a választókat, hogy nem akar miniszterelnök lenni. A brit folyóirat megjegyzi: ez a választás, néhány korábbitól eltérően, legalább mentes volt az antiszemitizmus kódolt vagy egyéb formáitól. A lap szerint Gyurcsány Ferenc győzelme jórészt személyes volt. A kommunista korszak elitjéhez kötődő fiatal, gördülékeny beszédű mágnás most lelkes blairista, atlantista és piacbarát, ami erősen megkülönbözteti őt az idősebb egykori kommunistáktól, akik még mindig túlsúlyban vannak a szocialista pártban – áll a The Economist cikkében.
Az elemzés szerint az MSZP olajozott kampánya a Fidesz baklövésekkel tarkított erőfeszítésével állt szemben. Orbán Viktor néhány voksot begyűjtött ugyan a jobbszélről – a fő szélsőséges párt szavazataránya a felével, 2 százalékra csökkent -, ugyanakkor középen nem bizonyult népszerűnek. Miután több mint egy évtizedig vezető szerepet játszott a jobboldali politikában, Orbán Viktor most a visszavonulásról beszél, a jobboldalon pedig jelentős átrendeződés körvonalazódik – írta a londoni folyóirat.
Gyurcsány Ferenc előtt ugyanakkor sürgetőbb próba áll: be kell tömködni a közfinanszírozáson tátongó lyukakat, amelyek közül sokat az ő kormánya ütött „a választások előtti dorbézolással”. Az idei költségvetési deficit a GDP-érték 8 százaléka felé tart, de olyan, költségvetésen kívüli tételek bevonásával, mint az útépítés, inkább 10 százalék közelében lehet. A folyómérleg-hiány meghaladja a 8 százalékot, ami a legmagasabb folyó deficitek egyike Európában; a külföldi befektetők pedig idegesek – áll a The Economist pénteki írásában.
A cikk szerint a kormány „megszorítások nélküli reformot” ígér; biztosítási alapú egészségügyi rendszer meghonosítását, valamint a minisztériumok és az önkormányzatok számának csökkentését akarja. Gyurcsány Ferenc szerint a cél az állam munkájának átalakítása oly módon, hogy az állam ne teher legyen, hanem „bennünket szolgáljon”. Juliet Sampson, a londoni HSBC befektetési csoport elemzője azonban azt mondta a hetilapnak: a szocialisták eddigi reformteljesítményét ismerve „majd akkor hisszük el, hogy elindult a tényleges költségvetési kiigazítás, ha látjuk”.
(MTI)
