Forrás: NOLNépszabadság * Munkatársunktól * 2006. január 28.
Sólyom László államfő: A világ – velünk szemben
A világ – velünk szemben – nem fojtotta el magában, hogy megtörtént a holokauszt. Nem hagyták ezt a túlélők és népük, és nem engedte meg a világ lelkiismerete… A soa iszonyú erővel megerősítette a „ne ölj!” parancsát. És rávezet arra a másik parancsra is, amelyet egyre gyakrabban, és a holokauszttal foglalkozó írásokban is abban a – magyar hagyománytól eltérő, ám filológiailag pontosabb – fordításban lehet olvasni: „szeresd felebarátodat – ő is olyan, mint te”.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök: Felelősek vagyunk
A megemlékezés nem egyszerűen az együttérzés vagy a bűnbánat kifejezése, hanem felkiáltójel, annak a világos kimondása, hogy mi vagyunk a felelősek azért, hogy ebben az országban, ebben a világban mindenki úgy érezze, hogy olyan nemzeti közösség tagja, amelynek vezetői és tagjai pontosan tudják: a legelemibb emberi parancs és kötelezettség megóvni egymást, és nem engedni a gonosznak. A holokauszt áldozatai és cinkosai egyaránt magyarok voltak.
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke: A kommunizmus sem válogatott
Hódmezővásárhely népe hatvankét évvel ezelőtt példamutató civil kurázsiról tett tanúbizonyságot, amikor meggátolta, hogy városukban gettót hozzanak létre, és ellenállásukkal az utolsó pillanatig meghiúsították, hogy zsidó honfitársaikat elhurcolják.
Az emlékezet nem lehet válogatós, mert a két totalitárius rendszer, a kommunizmus és a nácizmus sem válogatott az áldozatok között. Közös múlt, közös jövő – ezt kínáljuk a magyar zsidóságnak.
Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke: A felejtés azóta is tart
A holokauszt véglegesen múltunk részévé vált, a zsidó, a magyar, az európai történelem részévé. Hatvanegy év elteltével sem lehet megbékélni a tömeggyilkosságokkal és azzal, hogy a magyar nemzet választott képviselői hoztak törvényeket a zsidó emberek kirekesztéséről… A Parlament felsőházában a főpapok egymást túllicitálva igyekezték tönkretenni embertársaikat… Túlélők elmondása szerint a láger felszabadulása után az anyaországok küldöttei visszavitték hazájukba az életben maradottakat, a magyar zsidókért azonban nem jött otthonról senki. A nemzet elfelejtette őket, s a felejtés – fájdalmas, de ki kell mondanunk – azóta is tart. Az amnézia a 90-es évek elejéig tartott, s néhány jelentős, de kis lépés történt a történtek megértése és feldolgozása érdekében… Mindez azonban csak a felszín. A magyar társadalom egésze nem nézett szembe múltjával.
Erdő Péter bíboros, prímás: Soha többet!
Az auschwitz-birkenaui tábor felszabadulásának hatvanegyedik évfordulója örök érvénnyel idézi fel az emberség és embertelenség, a szeretet és gyűlölet, az élet és halál alapvető kérdéseit az egész emberiség számára. A holokauszt eseménye jelképpé magasztosult az eltelt évek során, üzenetének soha nem múló, örök aktualitása van… Márton Áron püspök szavaival élve, a szenvedéllyel szemben a racionalistás nem sokat ér… Meg kell újulnunk abban a szilárd elkötelezettségben: Soha többet rasszizmust! Soha többet vallásüldözést és fajüldözést! Soha megkülönböztetést származás vagy nemzetiség alapján!
