Forrás: NOLEgy kultikus figura a Bécsi Zsidó Múzeumban
Szászi Júlia, 2005. október 18. 00:00
Rodin: Mahler-tanulmány, Zsidó Múzeum A minap a Bécsi Zsidó Múzeumban megnyílt kiállítás, a Mahleriana elsősorban arra keresi a választ, hogyan vált kultikus figurává, ikonná az osztrák zenei élet büszkesége. Ágy aztán nemcsak a Mahler-zenééért rajongóknak, avagy a zenetörténet kutatóinak lehet fontos. E nem mindennapi kultusz kialakulásának folyamatát látva a kommunikációs szakembereknek is van miről gondolkodniuk. A kiállítás egyszersmind főhajtás az éppen ötvenesztendős bécsi Mahler Társaság előtt: nélküle ugyanis aligha tudna a világ oly sokat erről az ellentmondásos személyisége, no meg egyéb okok miatt is sok vihart kavaró férfiúról.
Gustav Mahler zenei életműve, de a bécsi Operaház élén eltöltött évtizede is annak a zsidó kulturális örökségnek a sokat emlegetett része, amit az osztrák főváros vagy másfél évtizede tudatosan és minden alkalmat megragadva nyilvánosan vállal. Miközben, s erre éppen ez a kiállítás döbbenti rá az embert, erről az örökségről vajmi keveset tudunk.
Jellemző példa lehet az anyag jelentéses összetettségére a tucatnyi Mahler-mellszobor, amelyek egyike egyébként a Bécsi Operaház előcsarnokában áll. Mint most kiderül, nem annyira Mahler karakterisztikus feje vagy művészete ihlette meg Auguste Rodint. A későbbi bronz, majd márvány mellszoborhoz már 1908 táján elkészült rengeteg vázlat, közelítési kísérlet alapja egy komoly pénzt ígérő megrendelés volt: Carl Moll, Mahler apósa akarta vejét meglepni vele ötvenedik születésnapjára. Szerette volna persze azt a látszatot kelteni, hogy szó sincs megbízatásról, hanem a neves párizsi szobrász maga szemelte ki modellként a bécsi muzsikust. Hogy aztán a megrendelés körül ezernyi vita támadt, a készítendő példányok számáról éppúgy, mint a honoráriumról, az beleillik az egyébként is oly ellentmondásos történetbe. Része ennek, hogy Carl Moll, Alma Mahler (született Schindler), a nagyszerű festő mostohaapja – szöges ellentétben az 1911-ben elhunyt Mahler iránti lelkesedésével – oly szenvedélyes náci lett, hogy 1945-ben a Vörös Hadsereg bécsi bevonulásakor önkezével vetett véget életének.
A kiállításon most nemcsak a Rodin-szobrok láthatók bronzból, fémből, gipszből, terrakottából – köztük az is, márványból, amely Mozartot ábrázolja Mahler arcvonásaival -, hanem sok ismert és kevésbé ismert alkotás, érme, festmény, Anna Mahler több munkája is. A falak mintája, az ezernyi apró Mahler-portré Andy Warhol Mao-tapétáját utánozza, mint ahogy más is utal arra, hogy a kompromisszumokat nem ismerő művész a hatvannyolcasok nemzedékének érdeklődését is felkeltette.Sok a most először kiállított dokumentum – Mahler budapesti éveiről szóló is -, kotta, levél, a vitrinekben könyvek. A meghallgatható zenei felvételek sem mindennaposak. Ezek között is akad olyan, amely eddig nem került a nyilvánosság elé, ha másért nem, mert próbán készült. A katalógushoz csatolt két CD-re is eddig ismeretlen felvételeket rögzítettek, egy 1957-ben New Yorkban készült izgalmas Alma Mahler-interjúval egyetemben. A szokottnál is érdekesebbek a kísérőműsorok, a dalestek, koncertek, előadások. A kiállítás január 8-ig tart nyitva. (www.jmw.at)
Bécs, 2005. október
