Forrás: NOL

A baloldal rárontott nemzetére? – „Legyen szíves, adja vissza” – „Horn effektív hazaáruló” – „Kis Orbánok a kis Sztálinok mintájára”

Népszabadság Online, 2005. szeptember 15. 00:00

A volt miniszterelnök Magyarország jövője jövőre címmel tartott előadástKép: MTI – Oláh Tibor Vihart kavartak Orbán Viktor tusnádfürdői kijelentései, majd a Fidesz-elnök és Kövér László kőszegi fellépése. Pár héttel később Kóka János hasonló felzúdulás keltett Sztálin-hasonlatával. Összeállításunkban válogatást közlünk a Népszabadságban megjelent kommentárokból és hozzászólásokból..

A baloldal rárontott nemzetére?

A Népszabadság első beszámolója Orbán tusnádfürdői beszédéről: A Fidesz elnöke szerint a baloldal többször „rárontott nemzetére”július 25.

A vihart kavart részletek:

„Orbán Viktor a fórumon elmondta: a XX. században megjelent a modern baloldal Közép-Európában, aminek eredményeképpen Magyarország vonatkozásában egy új magatartás is kialakult. Ez pedig az, hogy amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére. Ágy rontottak rá a sajátjaikra 1919-ben Kun Béláék, így rontottak rá a saját fajtájukra Rákosiék. Ugyanezt tették az ő modern kori kiadásukban 1956-ban azok, akik rárontottak a forradalomra. És nem ilyen harcias eszközökkel, de december 5-e is egy kormányzati rárontás a saját nemzetünkre. Erre a baloldalra azonban szükség lesz a jövőben a nemzeti egység megteremtése szempontjából – hangsúlyozta Orbán, s úgy vélte, a magyarországi baloldalnak „nemzeti fordulatot” kell végrehajtania saját szemléletében.”

…

„Kormányváltás után a Fidesz új, munkahelyeket teremtő és drasztikus adócsökkentésen alapuló gazdaságpolitikát ígér. És olyan közös nemzetstratégiát, amelyben a baloldal is helyet kap, ha „nemzeti fordulatot” hajtana végre, de ennek esélyei a baloldal „genetikai vagy inkább történelmi meghatározottságai miatt” minimálisak.”

A Magyar Nemzet a vita kirobbanása után abban a formában is közölte az utóbbi kijelentést, ahogy szó szerint elhangzott: „Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, történelmi meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek.”

„Legyen szíves, adja vissza”

A Fidesz két legmeghatározóbb politikusa, Orbán Viktor elnök és Kövér László választmányi elnök augusztus 27-én Kőszegen, az Új Nemzedék Ifjúsági Találkozón még tőlük is szokatlanul éles támadást intéztek a kormány, illetve a baloldal ellen.

Orbán Viktor közölte: kormányra kerülése esetén a Fidesz felülvizsgálja a szabálytalan privatizációs eljárásokat, ahol pedig szabályosan magánosítottak, de korrupció vagy más törvénytelenség érhető tetten a háttérben, szintén vissza kell venni a vagyont. Orbán hozzátette: azokban az esetekben, amikor nem volt szabálytalan a privatizáció és nem volt korrupció sem, de nemzetgazdasági érdek, hogy az adott vagyontárgy állami tulajdonban legyen, azt kell mondani a tulajdonosnak: „Legyen kedves, adja vissza”. Mert – közölte – „nem kell kishitűnek lenni: ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves, adja vissza, annak nyomatéka van”.

„Horn effektív hazaáruló”

Kövér László szerint a rendszerváltás utáni első parlament hibát követett el, amikor nem húzott világos és egyértelmű választóvonalat „bűnösök és nem bűnösök közé”. „Igen, igazságtalan lett volna egy cseh mintájú lusztrációs törvény, amelyben ki kellett volna mondani, hogy aki egy évnél hosszabb időt függetlenített pártfunkcióban eltöltött, az 15 évig nem vehet részt a közéletben, nem választható semmilyen tisztségre, és nem vehet részt az állami tulajdon privatizációjában” – mondta Kövér a kőszegi konferencián. Igazságtalan, de még mindig jobb, mint ami ennek hiányában kialakult – tette hozzá.

„Oda jutottunk, hogy 1994-ben egy effektív hazaáruló lett Magyarország miniszterelnöke” – mondta, utalva Horn Gyula karhatalmista múltjára. Kövér „erkölcsileg elviselhetetlen állapotnak” nevezte, hogy négy évvel az első szabad választások után „egy olyan ember került Magyarország miniszterelnöki székébe, aki fegyvert fogott a saját hazájára, idegen állam zsoldjában”. Úgy vélte: „Horn Gyula szimbóluma a magyar rendszerváltás elfuseráltságának. Aztán innentől kezdve Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc már csak következmény.”

A Fidesz választmányának elnöke – jobbján CsintalanSándorral, az MSZP volt alelnökével – érthetetlennek nevezte, miként tudtak „ezek” három olyan miniszterelnököt adni az országnak, akik mindegyikének „ilyen, olyan vagy amolyan módon van köze a kommunizmus legaljasabb, legrohadtabb szegmenséhez, az erőszakszervezetekhez, a pufajkásokhoz, a III-as főcsoportfőnökséghez vagy oldalági módon szintén a III-as főcsoportfőnökséghez”.

„Kis Orbánok a kis Sztálinok mintájára”

A hajdani kis Sztálinok mintájára sok fűszeres boltoktól a lakásokig mindent újraállamosító kis Orbán megjelenését vizionálta a gazdasági bizottság szeptember 12-i ülésén Kóka János. Egy ellenzéki mindezt gazemberségnek minősítette.

„Muszáj volt erősen fogalmaznom” – nyilatkozta erről lapunknak Kóka János.

Lapunk úgy értesült, hogy Gyurcsány Ferenc a kormány ülésén figyelmeztette kormánya tagjait arra, hogy az különbözteti meg a két oldalt egymástól, hogy a koalíció nem hazaárulózik, hanem érdemben vitatkozik.

VÁLOGATÁS A VISZHANGBÓL – VITÁK A FÓRUM ROVATBAN:

FEJTŐ-SCHÖPFLIN-VITA

Történelmi lecke Orbán Viktornak (Fejtő Ferenc reakciója, július 25.) „Nehéz elképzelnem, hogy annyira tudatlannak, mondhatnám hülyének nézné a magyar népet, élén az erdélyiekkel, akikre ugyancsak pártja nézeteit akarja rátukmálni, hogy ilyen méretű történelmi járatlansággal kéri bizalmát ahhoz, hogy ismét ő ülhessen be a miniszterelnöki székbe, amelyet valaha olyan igaz magyar hazafiak, mint Batthyány Lajos, Szemere Bertalan és Nagy Imre foglaltak el.”

Baloldaliság és nemzet (Schöpflin György válasza Fejtőnek, július 30.)

„A magyar baloldal, ha nem is teljes egészében, elrugaszkodott a nemzettől, így nemigen érti meg saját társadalmát, illetve nem tud mit kezdeni a nemzeti mivolttal, legkevésbé a magyar nemzet szétszabdaltságával, s így gyakran úgy viselkedik, mintha számára a nemzeti érzelem egy értelmetlen kolonc lenne. Hol van a baloldal stratégiája, elképzelése a határon túli magyar társadalmakról? A magyarországiak és a határon túliak kapcsolatrendszeréről? A magyar állam és a határon túliak közötti jogi, politikai, kulturális, illetve gazdasági viszonyról?”

Történelmi lecke Schöpflin Györgynek (Fejtő Ferenc válasza, augusztus 2.) „A nemzeti jogok egyetemes jellege ma is a szocializmus egyik alaptétele. Ezt vetik el azok, akik állhatatosan nemzetietlennek és nemzetrontónak csúfolják azokat, akik nem hajlandók ellentmondást látni a nemzeti önállóság és nemzetek közti egyenlőség és együttműködés elvei között. Schöpflin György velük látszik egyetérteni. Én nagyapjával, Schöpflin Aladárral és apjával, Schöpflin Gyulával ebben a kérdésben, mint annyi másban is, szinte mindig egy nevezőn voltam.”

Baloldal, nemzet, történelem (Schöpflin György válasza, augusztus 18.)

„…a baloldal adós marad egy meggyőző nemzetelmélettel, mely megvilágítaná, miért is él tovább a nemzet, miért ad valós élményt és választ a XXI. század társadalmi kérdéseire, milyen szerepet játszik a nemzeti tudat a szolidaritás kialakulásában, illetve mit ad, amit az osztály, az egyéni érdekkövetés nem képes nyújtani; milyen következményekkel jár mindez a baloldal univerzalizmusát illetően. Ha a baloldal valóban az egyenlőség eszméjét képviseli, akkor miért tartja a nemzeti mivoltot alacsonyabb rendűnek?”

Válasz a válaszra (Fejtő Ferenc válasza, augusztus 27.)

„Nagy tévedés a nacionalizmust a hazafiassággal összetéveszteni. A XX. században Magyarországon a baloldal által propagált univerzalizmus és nemzetköziség volt az igazi, a haza érdekeinek megfelelő politika, az oktobristáké, a Jászi Oszkároké, Károlyi Mihályé, később a szociáldemokrata Kéthly Annáé, a mérsékelt és inkább középpártinak mondható Bibó Istváné. A magyar történelem rossz szelleme pedig – mint Schöpflin Gyula írja – az 1919-ben „diadalmaskodó konzervatív Horthy-uralom, amely mindent megtett, hogy a forradalomnak még a nyomait is eltüntesse…A fasizmus előretörésével, a zsidótörvényekkel és a német szövetséggel pedig a szervilis és meghunyászkodó dzsentriuralom visszasüllyedt természetes elemébe, a középkorba”.”

VITA SCHMIDT MÁRIÁVAL

Lássunk tisztán! (Schmidt Mária hozzászólása, augusztus 4.)”Végre észre kellene venni, hogy nem annak a szavai sértik a baloldali embereket, aki Kun Béláról, Rákosiról és az 1956-os forradalom eltipróiról azt állítja, hogy rárontottak a nemzetre és ártottak neki, hanem az a szocialista vezetés, amelyik dühödt és arrogáns szózuhatagával nem engedi, hogy a baloldali elkötelezettségű emberek Orbán Viktor üzenetét meghallják. A Fidesz- MPSZ elnöke ugyanis arról beszélt Bálványoson, hogy nem a baloldali emberek, hanem a Gyurcsány-Kuncze-kormány volt az, amely a 2004. december 5-i népszavazás kapcsán megtagadta a nemzeti szolidaritást határon túl élő testvéreinktől. Miközben a Gyurcsány vezetése alatt álló kormány képtelen a nemzeti érdekek képviseletére, addig a demagógiával fűszerezett nemzeti pántlikás beszédek tartásában vitézkedik. Ez ténykérdés.”

Schmidt Mária és a nemzeti kérdés (Ripp Zoltán válasza, augusztus 5.) „Nincs könnyű dolga a fideszes agitprop részlegnek, ha hűen követni akarja vezérét. Lám, Schmidt is bajba került, ezért az epeömlés – érvelés helyett. Összevissza idézi MSZP-s politikusok megnyilvánulásait a tavaly decemberi népszavazással kapcsolatban, de nagyvonalúan eltekint attól, amit Kövér László Zentán kibökött a Fidesz valódi álláspontjáról, mikor „felelőtlen, eleve bukásra ítélt és semmilyen hasznot nem hozó kezdeményezésnek” minősítette a referendumot. Nem idézi fel, miként utasította el Orbán még kormányfőként a kettős állampolgárság gondolatát, miként minősítette korábban az aláírásgyűjtés kezdeményezését „súlyos nemzetbiztonsági kockázatnak” – folytassam? Emlékszünk. A népszavazás jókora bukás volt a Fidesz számára, s azt lehetett hinni, megértették az üzenetét: az emberek többsége nem kér a sérelmi nacionalizmusra alapozott, érzelmek felkorbácsolására építő „nemzetpolitikából”. Schmidt azt írja, tanulni kellene kudarcainkból. Bizony.”

Egy utódpárt – meg egy másik (Hell István válasza Schmidt Máriának, augusztus 23.)

„Két utódpárt, két politikai közösség egymással ellentétes életútja ez, kedves Schmidt Mária. Vannak azért hasonlóságok is közöttük. Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak abban, hogy 1989-90-ben még a mai kancelláriaminiszter, Kiss Péter által vezetett BIT (újszülötteknek: Baloldali Ifjúsági Társaság) „zsideszezett”, ma pedig (az egyébként nem antiszemita) Orbán igyekszik magát saját honlapján egy régi besúgói jelentés kommentár nélküli beidézésével finoman antiszemitának feltüntetni (ahogyan megítélésem szerint tusnádfürdői kunbélázásával is ez volt a szándéka). De ez szerepjáték. Orbán Viktor Csurka Istvánt majmolja. Csakhogy Csurka – becsületére legyen mondva – hiszi is, amit mond és tesz. Orbán pedig nem hisz semmiben, csak a hatalomban, és a hatalom visszaszerzését szolgáló hisztériakeltő hazugságokban. Ám Orbán lebegtetett antiszemitizmusa nem kevésbé veszélyes, mint a Csurkáé. Sőt.”

Nihilizmus (Lánczi András és Hell István vitája, szeptember 10.)

„De hogyan lehetséges, hogy a Fideszre továbbra is legalább annyian, ha nem többen szavaznának, mint az MSZP-re? Két lehetséges válasz van. Az egyik az, hogy Hell Istvánnak nincs igaza, elemzése téves értelmezésen alapul. A másik az, hogy a Fideszre szavazók értelmi képességével valami baj van. Ennyi nihilista volna ebben az országban, ráadásul pártszimpátia mentén hülyülnének az emberek?” (Lánczi)

„Kitaláltam volna, hogy Orbánék pártja diktatórikus? Talán álmodtam, hogy a jobboldali „pártelnök” nevezi ki egy személyben a választókerületi elnököket, ő nevezi meg a párt képviselőjelöltjeit? Nem a szűk pártvezetés döntött – mindenféle érdemi belső kontroll nélkül – a székházügyből befolyt pénzek ésszerű felhasználásáról anno? ” (Hell)

VITA BAUER TAMÁSSAL

Orbán, bal, jobb (Bauer Tamás írása, augusztus 10.)

” A nyugati demokráciák jobboldali demokratái számára a baloldal is a nemzeti politikai közösség része, amellyel versenyben állnak a választók kegyeiért, a politikai hatalomért, de sohasem hiszik, hogy ők, jobboldaliak lennének a nemzeti törekvések egyedüli legitim hordozói. A magyar jobboldal másképpen gondolkodik. Akárcsak elődei a két háború között, a kommunistákat és a liberálisokat a nemzettől idegen politikai törekvések hordozóinak tekinti, akiket kész a magyarságtól etnikailag is idegenként ábrázolni. Sok képviselője őszintén hiszi, hogy a magyar társadalom, ha szabadon dönthet, és nem vezeti félre ellenséges propagandagépezet, csak a jobboldalt választhatja.”

Gondolatolvasás helyett (Surján László válasza Bauer Tamásnak, augusztus 22.)

„Bauer lámpással a kezében járja körbe a magyar közéletet: korszerű konzervatívot keresek! – felkiáltással. Magam is így vagyok, de én korszerű szociáldemokratát keresek. Mi az oka, hogy egyikünk sem talál? A hiba nem a lámpásainkban van. Annak örülök, hogy Bauer nem talál konzervatívot. Nem szeretem a konzervativizmust, s nem helyes, ha a kereszténydemokráciát összemossák vele. Ezen irányzatok jó néhány országban külön pártot alkotnak, s bár az Európai Néppártban közösen dolgozunk, belső vitáink jól kirajzolják a különbséget. Azt viszont sajnálom, hogy nem találok hiteles szociáldemokratát. A konzervatívokkal ellentétben ugyanis szociáldemokratákra szükség volna. Ők óvhatnák meg az országot a liberális túlbuzgóságtól.”

TOVÁBBI HOZZÁSZÓLÁSOK FÓRUM-ROVATUNKBAN

Akinek nincs múltja, jövője sincs (Vásárhelyi Mária hozzászólása, augusztus 4.)

„Orbán Viktornak a baloldalt gyalázó és megosztó szavai termékeny talajra hullhatnak. A talaj-előkészítésből mindkét oldal kivette a részét. Ahhoz ugyanis, hogy a magyarországi baloldal történetéről így lehessen beszélni, nemcsak egy ennyire gátlástalan jobboldali pártra, hanem egy ilyen, bűntudat által megnyomorított, identitászavaros, önbecsülés nélküli baloldali elitre is szükség volt. „

A nemzeti retorika (Ungváry Rudolf vitacikke, augusztus 4.)

„Egyes jobboldaliak a „zsidókérdést” próbálják visszacsempészni a közéletbe, lekicsinyítik a jobboldali magyar politika második világháborús felelősségét (és magyar tömegek részvételét a raszszista gondolkodásban és cselekvésekben). Kódoltan üzenni Orbán se rest: nemzetre rontás dolgában a baloldal „genetikus örökségéről” beszél. A diktatúrát egykor tevőlegesen vagy hallgatólagosan támogató baloldaliak közül is sokan ugrásra készen állnak, hogy tisztára mossák a pártállami korszakot. Szövetségeseik azok a mai jobboldaliak, akik annak idején karrierista vagy „nemzetépítő” céllal együttműködtek a pártállammal. Kirakatfiguráik felajánlkozásra készen állnak, Berecztől Pozsgayig, és Orbán meg is próbálja őket felhasználni.

Ebből a melegágyból kelnek ki a népámítás Orbán-Berecz-féle vacak mondatai.”Kívülről nézve (Pomogáts Béla írása, augusztus 12.) „Ezeknek az értékeknek persze semmi közük Kun Bélához és Rákosi Mátyáshoz, ahogy a másik oldalon semmi közük Imrédy Bélához és Szálasi Ferenchez. Aki ugyanis felszámolja a szabadságot és az egyenlőséget, az nem lehet baloldali, és aki lemond a nemzeti függetlenségről és a keresztény etikáról, az nem lehet jobboldali. Legalábbis a fogalom eszmeisége értelmében. Máskülönben a valódi baloldal és a valódi jobboldal lehet (lehetne) egymásnak méltányos vitapartnere, akár szövetségese. A mindenkori szónoki nagyotmondás ennek a lehetőségét utasítja el.”

A baloldal önbecsülése (Hegyi Gyula írása, augusztus 16.)

„Orbán Viktor nagyon pontosan és tudatosan fogalmazott, amikor a baloldal „genetikai” nemzetellenességére való utalás mellett két közismerten zsidó származású diktátor nevét említette meg. A magyar szélsőjobboldal nyolcvanhat éve, a Tanácsköztársaság bukása óta folyamatosan összemossa a baloldaliságot a bolsevizmussal, a bolsevizmust pedig a zsidósággal. Nem hiszem, hogy lenne politizáló vagy akár csak újságolvasó ember e hazában, aki – esetleges sumákolásától függetlenül – ne tudná pontosan, mit értett a Fidesz elnöke a „genetikai különbségen”.”

Jobb és bal a festői Kárpát-medencében (Tamás Gáspár Miklós írása, augusztus 19.)

„Csekély önbecsülésre vall, hogy a baloldalinak csúfolt közvélemény ennyire fölháborodott az egyik műveletlen jobboldali politikus szokványos megjegyzésein. A Fidesz volt miniszterelnöke, a néma képviselő, olyasvalamit mondott Erdélyben, hogy a baloldal nemzetietlen, méghozzá genetikailag.

…

Az az arasznyi, aprócska szemléleti előny, amely a kormánypártok javára mutatkozik, elkopik idővel akkor is, ha nem szűnik meg előnynek lenni. Ha a balközép nem mozdul balra – azaz a magyar nép érdekei és nézetei felé – , akkor hiába minden szófia beszéd, választási munkásbarátság. A kormányon lévő balközép azt hiszi, még mindig meg tudja zsarolni a jobb- és szélsőjobboldal (valóságos, de jócskán eltúlzott) veszedelmével a közönséget, amely a „kisebbik rossz” elve alapján majd úgyis rá szavaz.

Lehet, de már nem sokáig.”

A magyar optimum (Tabajdi Csaba írása, szeptember 1.) „A baloldal számára nem az a magyar, akit a Fidesz annak tart, hanem – Illyés Gyulát követve – mindenki, aki magát annak vallja.

Elsőként fogjuk üdvözölni, ha a Fidesz politikusai és a jobboldali publicisták is elfogadják és megnyilatkozásaikban következetesen érvényesítik ezt az elvet. Nagy lépés lenne ez egy valódi nemzeti fordulat felé. Mert nemzeti fordulatra valóban szükség van. Két lehetőség áll előttünk: vagy vegyük ki a választási küzdelmekből a nemzeti ügyeket, vagy ütköztessünk nemzetpolitikai koncepciókat és programokat! De senki se vindikálja magának a nemzet kizárólagos képviseletének minden jogát. „

A megbékélés utópiája (Surján László válasza Tabajdi Csabának, szeptember 9.)

„A magyar optimum megvalósulása nem utópia. Akkor lehet belőle valami, ha nemcsak a tervgazdaságot adjuk át végérvényesen a múltnak, hanem az akkor kialakult magatartásformákat is. Ezek tocsikolás, kulcsárkodás s más hasonló formákban még tovább élnek. A megbékéléshez a politika eszköztárából ki kell hulljék az „örökség másik eleme”, a szavazók tudatos becsapása. Ez az utópia, – mondják sokan. Bár tévednének!”

A legrosszabb gazda (Papp László Tamás írása, szeptember 8.)

„Eszünkben sincs elhinni Orbán Viktornak, hogy betartja a magánosítás revíziójára tett ígéretét. A „feketeöves demagóg” ezzel csak bolondítja Kádár népét.”

Rejtély a kettős állampolgárság körül (Kovács M. Mária írása, szeptember 9.)

„Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, melyek megnehezítik a letelepedés nélküli kettős állampolgárság intézményét, az Orbán-kormány hozta létre. Ezért talán mégsem véletlen, hogy az Orbán-kormány külügyminisztere Sólyom László szavait – első hallásra – a státustörvényre, nem pedig a kettős állampolgárságra vonatkoztatta.”

A csont újrarágása (Bauer Péter írása, szeptember 12.)

„Sötét privatizációs ügyletek persze vannak, az egyik legsötétebbet pont az Orbán-kormány hajtotta végre, amikor az elvesztett választások után már csak ügyvezető kormányként működött. A CD Hungary céget, melynek (követségi célú, külföldiek által bérelt) ingatlanállományát több mint 30 milliárdra becsülték, potom 20 milliárdért adták el érdemi versenyeztetés nélkül a klienseknek. A négyéves ciklusokban zajló zsákmányszerzés rendszerében az állami vagyon soha nincs jó kezekben: fogy, romlik, enyészik.”

PUBLICISZTIKÁK:

Héjagalamb (Kis Tibor publicisztikája, július 25.) „Ismerjük el, a maga nemében valóságos bűvészmutatvány volt Orbán tusnádfürdői fellépése. Más kérdés, hogy ezzel nyilván nem oldódtak meg a Fidesz kettős állampolgársággal kapcsolatos kínos dilemmái. A nagyobbik ellenzéki párt politikusai (Orbánon kívül Németh, Kövér) ugyanis láthatóan mind jobban belegabalyodnak a problémába. Vagy ha úgy tetszik: a torkukon akadt a kettős állampolgárság gumicsontja; sem kiköpni, sem lenyelni nem képesek ezt a referendum óta. A zavar jele az is, hogy míg Orbán egy újabb Fidesz-kormány esetére kettős állampolgársággal biztatja a kisebbségeket, Kövér viszont ezt elutasítja, mivel szerinte a megoldás áttelepülési hullámot váltana ki.”

Rontás (Tamás Ervin publicisztikája, július 27.) „…hétfőn a Fidesz első embere fontosnak tartott egy gyors hírügynökségi telefoninterjút adni, amelyben leszögezi, hogy van ok a baloldal nevében fellépő vezetők bírálatára, ám, nyilván nem véletlenül, elkerülte a szombati általánosító minősítést, mely szerint a „baloldal, amikor csak tehette, mindig rárontott saját nemzetére”. Orbán a meggondolatlanul kimondott téziseit egyébként többnyire nem korrigálja, inkább úgy tesz, mintha el sem hagyták volna a száját, hirtelen máshová helyezi a hangsúlyt, egyrészt bizonyítandó igazát, másrészt azt sugallva, hogy kritikusai nem azt sérelmezik, amit korábban mondott, hanem amire most, a „pontosítás” után gondol, ezért nem is érti, mi a baj vele.”

Összevissza beszélni (Aczél Endre publicisztikája, július 30.)

„…az egész építmény agresszív, közönséges, választási blöff, amely ösztönreakciókból (Kun Béla, Rákosi) és főként tudatlanságból próbál politikai (választási) tőkét produkálni a Fidesz számára. Gyurcsánynak „nemzetpolitikai” ügyekben nem sok tartozása van a nemzettel, a határon túliakkal, a Fidesszel szemben; utóbbival szemben, amelynek politikai műve egyetlen, voltaképp hasznavehetetlen papírban, az ún. magyar igazolványban merül ki – nos azzal szemben végképp nem.”

Lejárat (Uj Péter a Szerda-sorozatban, augusztus 10.)

„Nem az a kérdés, hogy mennyire antiszemita-e nagyon Orbán Viktor, hanem hogy miért kétszer annyira, mint amennyire? Az egyik újságban majdnem sikerült megszólaltatni azt az embert, aki látta, hogy Orbán Viktor kis híján lezsidózott egy szerencsétlen zsidót. Ha tehette volna, nyilván a Dunába lövi vagy deportálja. Orbán genetikailag meghatározott rasszista, ez nyilvánvaló, de még ráadásul cigány is. Egyik újságnak sikerült is lefényképeznie a vályogházat, amelyet a Tokajban öszszelopott pénzből épít….”

Viccnek durva (Várkonyi Iván publicisztikája, augusztus 30.)

„Normális befektető nem látja be, hogy a politikusok miért őrülnek meg, ha választási kampány van. Nem is tekintheti viccnek azt sem, amit Orbán Viktor mondott a privatizációról. Nem is volt vicces. De nem is hagyható figyelmen kívül, mint a kampány kezdeteként elővezetett szokásos nagyotmondás – még ha elsőre úgy tűnik is. Abban, amit Orbán Viktor elmondott, volt rendszer. Végiggondolt szavak voltak. Ha nem is tetszenek feltétlenül.”

Uborkaszezon (Tanács István publicisztikája, szeptember 7.)

„Az uborkaszezon politikai idegenforgalmának megbízható pontja a tusványosi nyári egyetem. Orbán Viktor ott mindig a gázra lép, akár hatalmon van, akár ellenzékben. Az idén a rárontós beszéddel örvendeztette meg híveit és ellenfeleit; a hívek örültek, milyen jól megmondta már megint, hogy a magyar baloldal rá szokott rontani a nemzetére, de az ellenfeleknek is alkalmat adott heves cáfolatokra.”

Bal a gáz, bal a fék (Révész Sándor publicisztikája, szeptember 9.)

„mit tesz az, aki ellenséges titkosügynökként viselkedik a nemzetével szemben? Minimum rátör. Ha tehát valamennyi Duray Miklósnak és valamennyi Orbán Viktornak igaza van, akkor az is rátör a nemzetre, aki a kettős állampolgárságot elutasítja, meg az is, aki követeli. De hiszen akkor megvan a nemzeti egység alapja! Nemzetrontó bolsik vagyunk mindahányan.”

Diktálási kényszer (Aczél Endre publicisztikája, szeptember 15.) „Orbán Viktor soha, semmi jelét nem adta annak, hogy a Magyarországon 1949 után gyakorolt totális államosítás elvét próbálná visszahozni a gyakorlatba. Ilyenformán minden képlet, ami őt Sztálin véres kezével (de akár Hitlerével, édes mindegy) azonosítaná, vagy arra alkalmas, veszedelmesen történelmietlen és igaztalan.

A baj, a probléma vele nem ez. Hanem a diktálási kényszer. Amely a Fidesz – MPSZ szervezeti átalakítása folytán leszivárgott a mélybe is. És amely követendő példa gyanánt – lásd még Szolzsenyicin Knorozovjának az esetét – egyre mélyebbre és mélyebbre szivárog.”

KOMMENTÁROK, OLVASÓI LEVELEK:

A közönségnek szólt – Kéri László, Török Gábor, Lakner Zoltán kommentárjai, július 26.

„Nem vettem magamra” – Pozsgay Imre válaszolt lapunk kérdéseire, július 26. (lásd erről még: 1990 márciusától Tusnádfürdőig, augusztus 8.)

Orbán ismételt, a Fidesz csatlakozott – július 26.

„A kiátkozás kiátkozást szül” – Gyurcsány a tusnádfürdői beszédről, július 28.

Vádló MSZP-s kérdés Orbánhoz – Simon Gábor szerint kódolt zsidózás hangzott el Erdélyben, augusztus 2.

A „genetikailag” kódnak nincs megfejtése? – augusztus 3.

Genetikai kód (Válas György olvasói levele, július 29.)

Kérdések Schmidt Máriához (Nyirati Béla olvasói levele, augusztus 8.)

Nem manipuláció (Jakab Zoltán olvasói levele, augusztus 13.)

Van-e nemzeti törésvonal az MSZP-ben? (augusztus 19.)

A Political Capital augusztusi elemzése (augusztus 19.)

Szócsavar (Loránt István olvasói levele, augusztus 26.)

Kármentés Orbán nyilatkozata után (augusztus 30.)

Horn Gyula: Kövér engem nem tud megsérteni (augusztus 30.)

Nem vicc (Szász Ervin olvasói levele, szeptember 2.)

Belülről nézve (Vígh Károly hozzászólása, szeptember 6.)

Mihályi Péter olvasói levele, (szeptember 7.)