Forrás: NépszavaSarm-es-Sejk a Sínai-félsziget déli részén található. Nagyszerű szállodáival és korallzátonyaival az európai turisták legkedveltebb üdülőhelyei közé tartozik. Az utolsó tíz évben a helyi infrastruktúra különösen nagy fejlődésen ment keresztül. Az eltelt évtized folyamán a település arculata teljesen megváltozott. Korábban ugyanis egy halászfalu volt a sok közül, ám idővel luxus-üdülőközponttá varázsolták.
Először 1976-ben egy spanyol térképen tűnt fel. Ám világhírűvé csak 1967-ben vált, amikor az akkori egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer lezárta a tirani utat, ezzel elvágta Izrael kijárását a Vörös-tengerre. A stratégiailag oly jelentős út blokádja vezetett a hatnapos háborúhoz, és a Sínai-félsziget Izrael általi elfoglalásához. Egy évvel később, 1968-ban építették az izraeliek az Ophira nevű telepet.
Az 1979-es egyiptomi-izraeli békemegállapodás megkötése után három évvel, 1982-ben kapta vissza Egyiptom a települést. Sarm-es-Sejk lenyűgöző szépsége vonzza a turistákat, a búvárok egyik kedvenc helye. A Naama-öbölnél több szállodát építettek.
Az UNESCO 2002-ben Sarm-es-Sejket a „Béke városának” rangjára emelte. Megannyi nemzetközi konferencia színhelye volt. 2000 végén Sarm-es-Sejk adott otthont annak a csúcstalálkozónak, amelyen Bill Clinton akkori amerikai, Hoszni Mubarak egyiptomi, Jasszer Arafat időközben elhunyt palesztin elnök és Ehud Barak izraeli kormányfő próbált végső megoldást találni a közel-keleti békére. 2003-ban George W. Bush amerikai elnök a városban találkozott vezető arab politikusokkal, tavaly novemberben pedig itt rendezték meg az Irak újjáépítéséről szóló konferenciát. Idén februárban Sarm el-Sejkben született megállapodás Ariel Saron izraeli kormányfő és Mahmúd Abbász egyiptomi elnök között a közel-keleti tűzszünetről.
