Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM | 2005. JÚNIUS 24.

Morvay Péter

Izraelben járt Orbán Viktor

Egy út tanulságai

Négynapos látogatást tett Izraelben Orbán Viktor. A Fidesz elnökét Szilvan Salom külügyminiszter hívta meg. A jeruzsálemi kormány invitálása nem csak a magyar parlamenti ellenzék vezetőjének szólt. Orbánt, mint az Európai Néppárt alelnökét uniós politikusként is igyekeztek vendéglátói meggyőzni arról, hogy Magyarország Brüsszelen keresztül is támogassa Izraelnek a biztonságos létfeltételek megteremtésére irányuló erőfeszítéseit.

„Azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar külpolitikának közre kell működnie abban, hogy Izrael megkapja a nemzetközi garanciákat az állami létezéséhez. Tehát Izrael államnak joga van a saját biztonságát megteremteni és megvédeni, ezt az EU külpolitikája se vonja, nem is vonhatja kétségbe „- jelentette ki Orbán Viktor, miután Jeruzsálemben vendéglátójával, Szilvan Salom izraeli külügyminiszterrel tárgyalt.

A Fidesz elnöke először járt Izraelben. Útjának jelentőségéről egy televíziós interjúban elmondta: „Az út nagyon tanulságos a számomra. Egy olyan dimenziójával lehet megismerkedni az európai biztonságnak, amit Magyarországról kevésbé lát át az ember, ez pedig a közel-keleti béke és az Európai Unió belső biztonságának az összefüggése.” „Fontos Európa számára, hogy itt a palesztin-izraeli konfliktus ha nem is megoldódjék, de legalábbis nyugvópontra jusson, és békés vitává alakuljon a mostani terrorakcióktól terhes időszak” – mondta Orbán. A látogatás másik céljának a Likud Párttal való személyes kapcsolatok kiépítését nevezte meg, mondván ők a Fidesz természetes szövetségesei Izraelben.

Lapunk kérdésére, miszerint nem okozott-e problémát, hogy a magyar jobboldali sajtó egy része évek óta Ariel Saron – Likud párti – miniszterelnököt hol háborús bűnösként, hol véreskezű gyilkosként jellemzi, Breuer Péter újságíró, aki négy napon végigkísérte a magyar politikus tárgyalásait, úgy tájékoztatta a Heteket, hogy ez a kérdés nem merült fel. „Egyetlen találkozás volt a jeruzsálemi tiszteletbeli főkonzulnál, ahol a vendéglátó azzal kezdte a mondanivalóját, hogy nagyon nagy szükség volt ezekre a beszélgetésekre és látogatásra, mert nem ismertük önt, és félreértésekre adott okot, amiket olvastunk” – mondta Breuer, aki szerint „az elnök úr nagyon pozitív és érdeklődő volt, és magyar politikusok közül azok közé tartozik, aki otthon van az új- és az ószövetségben is. Abban a pillanatban, amikor elkezdte a kálváriát, a Via Dolorosát járni, mindent tudott.”

A látogatáson fontos szerepet kapott az izraeli magyar közösség tagjaival való találkozás, akikről Orbán Viktor azt mondta, hogy érdemes lenne őket „bekapcsolni abba a világi magyarságot összefogó vérkeringésbe, ahova a kárpát-medencei magyarságot meg az észak-amerikai magyarságot automatikusan bele lehet sorolni”.

A gazdasági kapcsolatokról is szó esett, elsősorban Benjamin Netanjahu pénzügyminiszterrel, aki korábban szintén miniszterelnök is volt, és Saron után szintén aspirál a kormányfői pozícióra. Netanjahu nevéhez kapcsolják az utóbbi évek gazdasági fellendítését, és a munkanélküliség csökkentését, amit Orbán Viktor bátorító példának nevezett a magyar gazdaság számára is.

Akik lemaradtak egy brosúrával

„Ariel Saron kezéhez kétezer ártatlan palesztin vére tapad, akiket a felügyelete alatt álló milíciák mészároltak le Szabrában és Satilában. Bűnéért még saját országának bírósága is elítélte. Belgiumba be se meri tenni a lábát az ott ellene érvényben lévő elfogatási parancs miatt. Kiadatását mégsem kéri senki. Saron nem az első háborús bűnös miniszterelnöke Izraelnek.

Hasonló cipőben járt Shamir, illetve a falvakat kiirtó, a deir jaszini mészárlást lebonyolító Begin is” – írta három hónapja szerkesztőségi cikkében a Magyar Demokrata című hetilap (Szelektív ítélőszék, 2005. március 24.) Természetesen nemcsak Saron, hanem a szintén háborús bűnösként jellemzett Samir és Begin is a Fidesz új szövetségesének, a Likudnak a politikusa volt.

Orbán Viktornak bizonyára lesz lehetősége a lap olvasóit meggyőznie a korábbi álláspont helytelenségéről, hiszen rendszeresen nyilatkozik a Demokratának. Legutóbb pontosan három nappal izraeli látogatásának kezdete előtt adott címlapinterjút, Új küldetés címmel. (Magyar Demokrata, 2005. június 16.)

Két ellenzéki magyar pártelnök találkozója Jeruzsálemben

Interjú Balog Zoltán lelkésszel, Orbán Viktor tanácsadójával, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatójával

– Mi ragadta meg leginkább önöket Izraelben: a múlt, a jelen vagy a jövő lehetőségei?

– Mind a három. Természetesen egy keresztény ember számára az, hogy eltölthet Jeruzsálemben néhány napot, nagyon nagy élmény. Felkerestük a szent helyeket, a Siratófalat és a Via Dolorosát és felkerestük a zsidó történelem néhány fontos helyszínét is. Közben persze mindenütt körülvett bennünket a mai izraeli politika minden izgalma. Belecsöppentünk a Saron-Abbász-találkozó előkészületeibe, a knesszetben pedig váratlan meglepetésként külön is köszöntették Orbán Viktort, mind a kormány, mind a parlament részéről. Kiderült, hogy számos magyar ült a díszpáholyban, akik a hivatalos program után odaszaladtak hozzánk. Kézfogások, ölelések – tényleg látszott, hogy örömmel fogadnak bennünket. A jövővel pedig elsősorban gazdasági értelemben találkoztunk, ahogy figyeltük, mit kezdenek az izraeliek a sivataggal, mit kezdenek a turizmussal, a folyamatos háborús helyzettel. Nagyon izgalmas kérdés, hogy mi lesz ezzel az országgal és hogy ki, mit és hogyan gondol erről. Külön élmény volt a találkozás Tomi Lapid vajdasági származású magyar politikussal. A knesszetben tréfásan el is hangzott, hogy a világon két kormány ellenzékét vezetik magyarok: a másik az izraeli. Lapid, aki egy nem vallásos pártot vezet, azt az álláspontot képviseli, hogy hagyjuk ki a vallásos elemeket meg érvelést a politikából, mert abból csak baj lesz. Érdekes, akár teológiainak is nevezhető beszélgetés alakult ki ebből. Tehát azt gondolom, hogy nagyon gazdag látogatás volt, és sokáig fog bennünket foglalkoztatni az, amit itt tanultunk. És akkor még nem is beszéltem arról, ami a leghosszabb időt vette igénybe, a Jad Vasemben történt látogatás. Voltunk egy holokauszt oktatási központban, külön a meggyilkolt gyermekek emlékhelyénél, és voltunk a Herzl Tivadar sírjánál is. Példamutató, ahogy a saját történelmüket dokumentálják és szembesülnek vele, lelki, szellemi és kulturális területen egyaránt.

– Szóba került a tárgyalásokon az antiszemitizmus kérdése is. Mit mondtak, ezen a területen miben számítanak támogatásra az elnök úrtól és a Fidesztől?

– Sokat beszélgettünk az antiszemitizmus mibenlétéről, arról hogy Európa mennyire fenyegetett. Orbán Viktor egyetértett Szilvan Salom külügyminiszter úrral, hogy van egy új típusú baloldali antiszemitizmus, mely az Izrael-ellenességet összeköti az antiglobalizációval és a tőkeellenességgel. Ez egy újabb jelenség, amelyre fel kell készülni. Magyarországon még nem jelent meg olyan karakteresen, mint Nyugat-Európában, de fontos, hogy ezt megállítsuk a határoknál. Salom úr fölvetette a gyűlöletbeszéd kérdését is. Érdekes volt, hogy a knesszet elnöke például ebben sokkal megengedőbb és megértőbb álláspontot képviselt, látva azt, hogy a szólásszabadságnak és a gyűlöletbeszédnek van egy konfliktusa, melyet minden jogállamban nehéz feloldani.

– Izraelt és a Közel-Keletet a politikusok a világ legtöbb fejtörést okozó térségének tartják. Mennyire érezték ezt a feszültséget a magántalálkozók során?

– Megrendítő, hogy milyen erős lelke van az embereknek, ez nyilván a hitben gyökerezik. Az elmúlt 60-70 év minden megpróbáltatása ellenére képesek örülni az életnek és egymásnak, tartják a közösséget. Tegnap egy baráti fogadáson olyan idős zsidó emberekkel találkoztunk, akik Auschwitzból kerültek Amerikába, majd onnan ide Izraelbe. Itt sincs béke, nyugalom, de megvan bennük a remény a jövővel kapcsolatban, ami mindenképen példamutató. Debreceniekkel, pécsiekkel, budapestiekkel találkoztunk és beszélgettünk. Látjuk és tiszteljük, ahogyan itt élnek.

Copyright