Forrás: Népszava

A fasizmus felett aratott győzelem évfordulójának a küszöbén nyilvánvaló értetlenséget vált ki egyes írások orientációja. A szerzők kísérletet tesznek arra, hogy átírják a háború történetét, valamilyen módon igazolják az agresszort, és elferdítvén a győztes hatalmak céljait, alábecsüljék a hitleri Németország és csatlósai feletti győzelem jelentőségét.

E cikkek írói tagadják Magyarország felszabadításának tényét, kijelentvén, hogy a Vörös Hadseregnek Magyarországra jövetele csupán azt jelentette, hogy a német megszállást szovjet megszállás váltotta fel. Olyan adatokat közölnek, hogy 600-700 ezer magyar állampolgárt deportáltak a Szovjetunióba, és írásaikban a szovjet csapatoknak a helyi lakossággal szembeni túlkapásait emelik ki.

Úgy látszik, hogy e cikkek szerzőiben egy valami a közös, az, hogy semmibe veszik a valódi történelmi tényeket és dokumentumokat. Szándékosan elhallgatják, hogy mi okozta elsődlegesen Magyarország és az ország lakossága által elszenvedett veszteségeket és nélkülözéseket, vagyis azt, hogy mindennek az oka az volt, hogy a horthysta Magyarország részt vett a Szovjetunió ellen indított hitleri agresszióban és a szövetséges hatalmak ellen folytatott háborúban, de nem elsősorban azért, hogy a kommunizmus ellen harcoljon, hanem azért, hogy érvényesítse területi igényeit és területeket foglaljon el. E cikkek szerzői teljesen “megfeledkeztek” azokról a bűncselekményekről és rémtettekről, amelyeket a magyar megszálló csapatok, a büntető osztagok és a csendőrség követett el szovjet Ukrajnában és az Oroszországi Föderáció szomszédos megyéiben.

A Második Hadsereg szétzúzása a Don kanyarban arra kényszerítette a magyar uralkodó osztályt, hogy elgondolkozzon az eseményeken. Azonban Horthy és környezete, bár Sztálinhoz fordult, nem tudta kivezetni az országot a háborúból, mint ahogy ez Olaszországban, Romániában és Finnországban történt. S így Magyarország területe heves harcok színterévé vált.

A Vörös Hadseregre rendkívül nehéz küldetés hárult Magyarország felszabadításában. Szétverve a fasiszta-német hadsereget és Szálasi “nemzetvezetőt” követő cinkosait. A szovjet csapatokkal együtt a magyarországi harcokban részt vettek a román és bolgár hadsereg egységei. Az angol-amerikai légierő bombázta az ipari és közlekedési célpontokat. Így történt valójában Magyarország felszabadítása. Magyarország nem maga vált szabaddá, hanem harcokban szabadították fel, és ezt nem a marslakók tették, mint ahogy ezt feltételezni lehetne egyes szerzők megnyilatkozásaiból, hanem hitlerellenes szövetségben harcoló Vörös Hadsereg csapatai szabadították fel az országot. A magyarországi harcokban közel kétszázezer katonát és tisztet vesztettünk. A német fasizmus és a japán militarizmus elleni világháborúban a szovjet nép több mint 27 millió fiát vesztette el.

A hadifoglyokkal és a Szovjetunióba deportált magyar állampolgárokkal kapcsolatban a következőket szeretném közölni. Az első magyar hadifoglyok 1941 végén jelentek meg a szovjet táborokban. 1945 júliusában a magyar hadifoglyok száma 425 319 volt. Huszonkétezer hadifogoly önként vállalta, hogy a demokratikus magyar hadseregben szolgáljon. 1944-45-ben 31 923 német nemzetiségű (sváb) személyt, közöttük 10 934 nőt deportáltak Magyarországról. 1945 és 1949 között 29 101 személyt engedtek szabadon. 1947 február elsejei adatok szerint megközelítőleg négyezren haltak meg.

A háromhatalmi teheráni és jaltai konferencia tárgyalta azt a kérdést, hogy Szovjetunió a Német Birodalomnak és a csatlósainak területéről származó német munkaerőt használhasson fel, és a hitlerellenes szövetség angol-amerikai résztvevőinak részéről nem merült fel ellenvetés ezzel kapcsolatban. A jóvátétel egyik formájának tekintették. Országunk romokban hevert, a lakosság hatalmas veszteségeket szenvedett. Munkaerőre volt szükség a Németország és szövetségesei által lerombolt népgazdaság helyreállításához. Összesen 208 239 németet vittek munkára a Szovjetunióba.

Azt az állítást illetően, hogy a Szovjetunió megszállta Magyarországot, meg kell jegyeznem, hogy a Vörös Hadsereg egységei annak során léptek Magyarország területére, hogy folytatták a háborút, amelyet a német fasizmus és csatlósai ellen vívtak, azért, hogy felszabadítsák Európát a barna pestis uralma alól, nem pedig azért, hogy idegen területeket foglaljanak el. A fasiszta erők szétzúzásán kívül az ország felszabadítása azt is jelentette, hogy a Szovjet Hadseregnek és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak a magyarországi jelenléte az 1947. évi Párizsi békeszerződés megkötését megelőzően elősegítette a régi államgépezet lebontását, a háborús bűnösök felelősségre vonását, a fasizmus felszámolását, a zsidóellenes népirtás megszüntetését. Magyarország köztársaság lett, sor került az első szabad parlamenti választásokra, amelyeknek egyáltalán nem a kommunisták lettek a győztesei. Minden további változás a belpolitikai harcok következménye volt.

Még sokáig kutatás tárgyát fogja képezni a második világháborúnak és politikai következményeinek a története. Számos pontban összefonódik a múlt és a jelen. Az objektív álláspontot képviselő kutatók feladata, hogy kibogozzák ezeket a szálakat. Az orosz-magyar kapcsolatoknak a távoli múltba visszanyúló, és valóban, egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető története van. Azonban mély meggyőződésem, hogy mindkét országnak és mindkét népnek alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy fejlesszék az egyenjogú és jószomszédi kapcsolatokat. Ezért nekünk nem szabad csak a múltba tekinteni. A történelmi jelentőségű győzelem közelgő májusi évfordulója, amely az emlékezés és megbékélés jegyében zajlik majd, jó alkalom arra, hogy elgondolkozzunk a konstruktív és egyenjogú európai együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről.

V. L. Muszatov

Oroszország magyarországi nagykövete

( A Nagykövet Úr írását először a Magyar Nemzet szerkesztőségének küldte el.)

Comments are closed.