Forrás: 168 Óra

A net mind egyetemesebb információ- és adattár. Világlexikon egyre teljesebb régi és folyton bővülő mai ismeretekkel. S nem válik el benne múlt és jelen: ha – mondjuk – köztörténelmet közöl, csatol hozzá például magántörténeteket. Ha, tegyük fel, tárgya a zsidóság, nem éri be a holokauszthistória rögzítésével, hozzáfűzi a túlélők tanúságtételét. Nemcsak a pokolról, hanem egy etnikum hagyományairól, mindennapjairól. Holtak szellemében s elevenek szavaival.

„Maguk a negyedik csoport, amelyik azért jött, hogy interjút készítsen velünk, de maguk az elsők, akik azt kérdik, hogyan éltünk, és nem azt, hogyan haltunk meg.” Ez az idézet a mottója a Centropa.hu-nak.

A hivatalosan február végén megnyitott, de már tavaly nyár óta elérhető weboldal a Centropa Alapítvány Zsidó élettörténetek a XX. században nevű projektjének honlapja. „A magyar zsidóság történetének kutatása eddig a zsidók meggyilkolásának történetével volt egyenlő. Mi viszont úgy látjuk, a zsidók holokausztot megelőző és azt követő életének bemutatása még inkább átélhetővé teszi a soát. A Centropa, amely ma már tizenöt országban működik, hiánypótló vállalkozás. Az első olyan online adatbázis, amelyben hozzáférhető és kutatható a zsidó családok visszaemlékezése és a hozzájuk tartozó képanyag” – mondja Sárdi Dóra, a központ regionális igazgatója.

Az Edward Serotta amerikai újságíró által kezdeményezett, immáron a fél kontinenst átfogó múltkutató Centropa 1910-1935 között született magyarországi és határon túli magyar ajkú zsidókkal készít életútinterjúkat. Háború előtti életükről, rokonaikról, háborús élményeikről, a háború utáni újrakezdésről, a szocializmus évtizedei alatti életükről és életüknek 1989 utáni alakulásáról kérdezi őket. Az interjúalannyal és családjával kapcsolatos fényképeket és dokumentumokat is összegyűjtik, lemásolják, majd a részletes családfával, valamint az élettörténetek megszerkesztett változatával együtt bekerülnek az online adatbázisba.

Az olvasók megismerkedhetnek a családok otthoni életével, a gyermekneveléssel és a családi szocializációval, azzal, hogy a szülők, nagyszülők hogyan adták át az értékeket, normákat, viselkedési mintákat a fiatalabb nemzedékeknek. De képet kaphatnak a mindennapi antiszemitizmus megnyilvánulásairól is, és arról, milyen kulturális hagyományok, ismeretek és előítéletek befolyásolták zsidók és nem zsidók egymás mellett élését.

Az életrajzok között családnév, város és ország szerint is lehet keresni, emellett pedig működik egy részletes és kulcsszavas kereső is. A portálon nemcsak a családi vallomások érhetők el. Térképek, cikk- és tanulmánytár, történelmi és judaisztikai fogalomtár, szakmai bibliográfia, ötnyelvű kutatási és módszertani gyűjtemény, szépirodalmi olvasóklub, de zsidó receptkönyv is található a szájton. A magyar nyelvű zsidó portálok, a témával foglalkozó múzeumok, kutatóközpontok és szervezetek, online hozzáférhető kiadványok is elérhetők a portál révén.

A magyar nyelvű Centropa-adatbázis a Nemzeti Digitális Adattár program részeként, az informatikai tárca húszmillió forintos támogatásával jött létre. A gyűjtemény jelenleg száz család történetét tartalmazza, de – Sárdi Dóra elmondása szerint – 2007-ig további kétszázötven-háromszáz életinterjú kerülhet fel a netre. A kutatómunkának azonban a Centropában is igen prózai okok szabnak határt.

– Nem minden fenékig tejfel. Eddig a Páva utcában volt a székhelyünk, de mára kiderült, nem tudunk közösen dolgozni. A Holokauszt Emlékközpontnak – ahogy mondták „nem áll módjában támogatni bennünket, így áprilistól távoznunk kell” – meséli némi keserűséggel a központ igazgatója.

„Nagyon sokat fáztunk, különösen sorakozó alatt, mely rendszerint 5 óra hosszat tartott. Másnap délben kaptunk először egy vízlevest, más semmit. Naponta kaptunk 10 dkg kenyeret és répalevest. Egy blokkban 800-an voltunk összezsúfolva, egy priccsen hárman aludtunk, és nagy volt a piszok, tisztálkodási lehetőség nem volt, mert volt egy mosdó, amelyhez 4000-en voltunk. Itt nagyon sok volt a halott az éhség miatt, és barátom megjegyezte, hogy ťnézd, ott egy szekérŤ, amely napjában legalább 20-30-szor fordult, és a barátom azt hitte, hogy húst szállít a kocsi, és kiderült, hogy hullák voltak azok, akiket a krematóriumba vittek…” Ez csupán egy rövid részlet abból az ötezer visszaemlékezésből, amely a Degob.hu nevű weboldalon sorakozik. (Egy húszéves, békéscsabai drogistasegéd vallomása, aki megjárta Buchenwaldot és Magdeburgot.)

Bár lassan egy éve debütált a világhálón, eddig „sikeresen” elkerülte a nagyobb nyilvánosságot az 1945-ben alakult Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (Degob) jegyzőkönyveit feldolgozó honlap. A világ legnagyobb, az életben maradt deportáltak személyes történeteit tartalmazó digitalizált adatbázisa a túlélők szenvedésének és a meggyilkoltaknak állít emléket. A Degob munkatársai közvetlenül a második világháború vége után, 1945-46-ban rögzítették a páratlan történeti forrásértékkel bíró dokumentumeggyüttest. A Degob.hu ezekből a visszaemlékezésekből építkezik: az életben maradt deportáltak vallomásai közt lakhely, foglalkozás, de gettó szerint is kereshetünk, és nemcsak a webre vitt szövegek, a beszkennelt, eredeti dokumentumok is elérhetők a neten.

A honlapon található történeti elemzések nem csupán a túlélők elhurcolásának körülményeiről, a lágeréletről és a szabadulásról számolnak be. A Degob-jegyzőkönyvek alapján a történészek a csendőrség, a rendőrség és a nem zsidó lakosság holokauszthoz fűződő viszonyát is megismerhetik a weboldalon. A honlap emellett szociológiai elemzést is közöl a túlélőkről.