Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. február 12. szombat

Képregény Mauschcwitzról

(Zsidó egerek és német macskák)

Miért ne lehetne képregényt készíteni zsidó egerekről, német macskákról, disznó lengyelekről, meg amerikai kutyákról? Miért ne történhetne meg az egerekkel is az, ami az emberekkel, hogy vagy füst vagy szappan vagy számmal ellátott túlélő lesz belőlük?

*

Élt egyszer egy Vladek nevű harminc éves zsidó egér. Vladek Spiegelman. Meg élt egyszer egy Anja nevű huszonnégy éves zsidó lányegér. Anja Zylberger. Vladek szegény volt, Anja pedig gazdag; és Zylbergerék büszkélkedhettek avval, hogy egész Lengyelországban nekik van a legnagyobb kötöttáru gyáruk. Akkor házasodtak össze, amikor a naptárjuk 1937-et mutatott, és azon a napon, amikor az emberek a szerelmet ünneplik: február tizennegyedikén. Vladek rögvest résztulajdonos lett, Anja pedig terhes. Októberben kisegerük született, elnevezték Richieu Spiegelmannak.

1939. szeptember 1-én kitört a háború, a disznók behívókat küldtek az egereknek, és mivel Vladek a disznók hadseregében korábban tartalékosként szolgált, azonnal mennie kellett. Pedig az egerek nemhogy a háborút, de a hadsereget sem szerették. Vladek apja például tizennégy fogát húzatta ki, akinek ugyanis a fogai közül tizenkettő hiányzott, azt a disznósereg vezetői leselejtezték, harcra alkalmatlannak találták.

Háború volt és Vladek egy lövészárokban feküdt, amikor a disznó-hadsereg egyik tisztje melléje kúszott és azt kérdezte, miért nem tüzel. Vladek még egy német macskát sem akart megölni, ám akkor mozogni kezdett egy fa. Vladek lőtt, és újból, mire a fa előbb megadón felemelte a kezét, azután meghalt. Mégsem a disznók győztek, és Vladek is a macskák hadifoglya lett. A hadifoglyok közül a disznókat valamelyest megvédte a nemzetközi jog, ám egy egeret bárki lelőhetett. És vitték is az egereket a macskák az erdő belsejébe.

Vladek szerencsés volt, disznó-képet öltött és hazaszökött, ahol még mindenki élt, de a macskák folyvást valami új dolgot próbáltak ki, előbb azt, hogy az egereknek máshová kell költözniük, aztán meg hogy minden hetven év feletti egeret át kell szállítani Theresienstadba. Anja nagyszülei kilencven évesek voltak, Vladekék sokáig és sikerrel bújtatták, ám az egér-rendőrség addig járt a nyakukra, míg egy nap csak ki kellett őket adni, és lett a nagyszülőkből füst. Aztán meg összeírták az egereket. Behívták őket egy nagy stadionba, lehettek huszonöt- vagy harminc ezren, és az egerek, csakhogy fiatalabbnak és egészségesebbnek tűnjenek, a legszebb ruháikba öltöztek. De akiket balra küldtek, azokból megint csak füst lett. Maradtak az egerek tízezren és megint költözniük kellett, ki, a városból, a közeli faluba. Az egér gettóban az őrök egerek voltak és pont úgy viselkedtek, mit a német macskák. Vladekék, nehogy belőlük is füst legyen, bunkert építettek.

Háború volt, aranyért a disznók ennivalót adtak az egereknek, pénzért el is bújtatták vagy kicsempészték őket az országból. Vladekék Magyarországot választották, de miért pont a csempészek között ne lettek volna árulók. Így aztán csak odakerültek, amitől minden egér a legjobban rettegett, Mauschwitzba.

A naptárak 1944-et írtak. A Mauschwitzba érkező egerek szőrét lenyírták, karjukba számokat tetováltak. Vladekből is szám lett, az 175113-as, és hogy egy szám jót is jelenthet, azt Mauschwitz egyik bölcs disznajától tudta meg, mert ha a számokat összeadjuk, akkor a végösszeg egyet jelent – az élettel. És Vladek is túlélte Mauschwitzot, és Anja is, talán mert annyira nagyon szerették egymást, és mert Vladek, aki a lágerben hol bádogosként, hol meg cipészként dolgozott, Mancival, a szép magyar lánnyal időnként kenyeret juttatott Anjanak.

És eltelt négy év. És mert nem lett belőlük füst, huszonnégy órával a szerelemnap után megszületett Arti.

*

Miért ne készülhetett volna képregény a zsidó egerekről meg a náci macskákról? Arti rajzolta, Vladek és Anja második fia. Elkezdte 1972-ben és tizennégy évvel később a Maus első része már meg is jelent. Nagy siker lett. Komoly, nagy siker szerte a világban. Akkora, hogy 1992-ben Arti Pulitzer-díjat is kapott érte, és ha ma, 2005-ben, huszonnégy órával a szerelemnap előtt élnek még a szép Manci rokonai, akkor magyarul is megnézhetik-elolvashatják, hogy milyen volt Mauschwitzban egérnek lenni.

*

Art Spiegelman Maus című képregényét az Ulpius-Ház a Holokauszt Emlékközponttal együttműködve jelentette meg; a Páva utcai Múzeum és Emlékközpont úgy tervezi, hogy a képregényből oktatási segédanyag lesz.

Scipiades Erzsébet

CopyRight Népszava