Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. február 8. kedd

Egy volt fideszes lett Gyurcsány kulturális minisztere

A leendő miniszter azonos támogatást szán a vidéki és az elitkultúrának

Bozóki András politológust kérte fel Gyurcsány Ferenc kormányfő a kulturális tárca éléről távozó Hiller István helyére. Azért esett rá a választás, mert a kormányfő szerint ‘egy demokratikus, modern Magyarország nyitott közéletének és kultúrájának, ehhez illeszkedő kulturális politikájának a leghitelesebb képviselője’. Hiller több mint másfél évig volt miniszter, pártbéli súlyát maximálisan kihasználva szakmai eredményeket mutatott fel.

Bozóki András politológus-szociológust kérte fel kulturális miniszternek Gyurcsány Ferenc kormányfő. A leendő kormánytagot várhatóan holnap hallgatja meg a parlament kulturális bizottsága és jövő hétfőn a tervek szerint már le is teheti a hivatali esküjét. A miniszterelnök azután jelentette be a jelölést, hogy mintegy másfél órát tárgyalt az MSZP vezető politikusaival, a párt elnökségével. Bozókira, aki 1993-ig a Fidesz tagja volt azért esett a választása, mert ‘egy demokratikus, modern Magyarország nyitott közéletének és kultúrájának, ehhez illeszkedő kulturális politikájának a leghitelesebb képviselője’.

Gyurcsány Ferenc döntésével minden előzetes várakozásra rácáfolt. Utalt leendő minisztere fideszes múltjára is, s kijelentette Bozóki András olyan ember, aki megtartotta a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján megálmodott álmait, és aki úgy gondolja, hogy ezen álmok megvalósítója, a rendszerváltás haladó hagyományainak folytatója Magyarországon a balliberális oldal. Gyurcsány és Bozóki már évek óta ismerik egymást – derült ki a miniszterelnök szavaiból, aki elmondta, hogy 2003-ban – akkor még Medgyessy Péter főtanácsadójaként – ő hívta meg a miniszterelnök informális tanácsadó testületébe (ahol Bozókira nem kulturális szakemberként, hanem politikai elemzőként számítottak.) Gyurcsány azt várja Bozókitól, hogy segítsen egy pezsgő, nyitott, lendületes kulturális élet kialakításában, nyissa ki a kulturális intézményrendszert valamennyi korosztály számára, tegye azt befogadóvá, és a kultúra által is tegye erősebbé a demokratikus Magyar Köztársaságot.

Bozóki első nyilatkozatában egyértelművé tette, a vidéki kulturális életet az ‘elit’ kulturával azonos súlyúként kívánja kezelni. Azt szeretné, hogy Magyarország ne szakadjon szét kulturális értelemben, és a vidéki közösségi kultúra fejlődjön együtt a magas kultúrával – mondta.

Hiller István, aki 2003 májusában foglalta el – akkor még Medgyessy Péter kormányában – a kulturális miniszteri posztot, s hétfőtől az MSZP főállású elnöke lesz, azt emelte ki: a pártvezetés egyhangúlag támogatta a jelölést. Mint mondta, pártja azt kéri Bozókitól, hogy ne csak egy szakminisztere legyen a kormánynak, hanem megjelenítője egy szellemiségnek, a szociáldemokraták és a szabad demokraták koalíciójának, egy modern, haladó Magyarország kultúrájának. Vagyis saját művének folytatását várja.

Hiller azt tette, amit egy komoly ambíciókkal rendelkező politikusnak tenni kell, pártbéli súlyát maximálisan kihasználva szakmai eredményeket mutatott fel. A filmtörvény, a Monet és barátai kiállítás, a Nemzeti Hangversenyterem, a Holokauszt Emlékközpont, az Édes Anyanyelvünk pályázat, a sikeres külföldi magyar évadok egy erőteljes kulturális politika alapját rakták le. Miniszteri munkáját értékelendő sokan állítják, konfliktuskerülő volt. Mint politikus kétségtelenül pontosan felmérte, mikor és mi kecsegtet sikerrel. Könnyen engedte át a Millenárist az informatikai tárcának, nem született meg az irodalom finanszírozásának törvényi szabályozása, nem kapott kiállító helyet a műszaki és az építészeti múzeum, kérdéses a Divatcsarnok sorsa, nincs állandó játszóhelye a legsikeresebb magyar színházi csoportnak; s lehetne folytatni a sort.

Ám az ezer fejű filmes szakmával például sikerült dűlőre jutni. S megalkotni a filmtörvényt, mely nem csak nagyobb állami forrásokat, hanem jelentős üzleti tőkét is bevont a filmgyártásba. Volt nagyberuházás is, de a Sorstalanság monstre költségvetése nem vonta el az állami forrásokat – a Hídemberhez hasonlóan – más alkotók elől. A finanszírozási konstrukció is átlátható és az állam számára kedvezőbb volt. Legalább is kezdetben. Végül zavarossá vált a történet, de nem kapott politikai felhangot. S ami talán még fontosabb, a film sem egy politikai kampány részeként készült.

A filmtörvény mellett minden bizonnyal a múzeumügy területén aratott maradandót és folytatásra méltót Hiller István. A szaktárca jól menedzselte az állami múzeumok ingyenessé tételét, s a látogatók kezdenek visszatérni a múzeumokba. A Monet és barátai című kiállítás negyed milliárd látogatója nem maradt egyszeri esemény, sikerrel zárult a Mednyánszky tárlat, s a Műcsarnok négy évszázad francia festészetét bemutató, Fény és árnyék című tárlata pedig azt mutatja, hogy nem csak folytatódik a tendencia, hanem a lebonyolítás is egyre gördülékenyebb. Elkészült a Természettudományi Múzeum újabb épülete, mely nagyszabású kiállítással nyílt meg a közönség előtt. S évekre előre elkészült a nagy kiállítások forgatókönyve. Budapest lassan visszanyeri helyét a világ kulturális központjai sorában. S megtörtént egy merész váltás a Szépművészeti Múzeum élén, bár a szakma hol nyíltan, hol a bajsza sokat zúgolódott miatta: Baán László személyében ugyanis nem művészettörténész, hanem menedzserigazgató áll a múzeum élén.

A NKÖM – Hiller vezetésével – méltóságteljesen levezényelte a holokauszt 60. évfordulóját, megszületett végre Auschwitzi Magyar Állandó Kiállítás, méghozzá jelen pillanatban talán a legszínvonalasabb, legmodernebb tárlat emlékeztet a 430 ezer itt meggyilkolt magyar áldozatra az egykori haláltábor 18. számú blokkjában. Keményebb dió volt a budapesti Holokauszt Emlékközpont ügye. Az előkészítetlenséget, torzsalkodó érdekcsoportokat öröklő miniszter mégis átadhatta az intézményt, s készül az állandó kiállítás, immár a Nemzeti Múzeum szakmai irányításával. Közben még, épp az évfordulóra készülve sikerült hatástalanítani a Jaross-listák időzített bombáját is.

Nem volt stratégiai iránya a minisztériumnak az örökségvédelem ügye, de az épített örökségünkért szokatlan határozottsággal kiálló, politikával és az üzleti élettel is konfrontálódó Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetője szövetségest talált a miniszterben. Elkészült a Szent István Bazilika, megkezdődött a Mátyás-templom felújítása. Megmenekült az egykori pesti zsidónegyed, s megindult a Budai Vár több mint egy évtizedre tervezett rekonstrukciója.

Az Édes Anyanyelvünk pályázat első fordulójának döntésébe a minisztérium nem vonta be a szakmai szervezeteket. Ezen felháborodva az írók – a filmtörvény mintájára – jogszabályi szintű szabályozást, kiszámítható finanszírozást akartak kicsikarni. Az emlékezetes Döbrentei-beszéd hatására azonban az írók – korábban sem egységes – frontja végleg megtört, így megszakadtak a tárgyalások. Hiller nem törekedett mindenáron megegyezésre, vagy látszateredményre, inkább – tanulva hibájából – a második fordulóban már széles szakmai konszenzussal, jóval racionálisabban osztotta el a pályázat 100 millió forintját. Érzékelhetőbb segítség volt a könyves szakmán keresztül a tollforgatók számára is, a könyvkiadás áfájának 12 százalékról 5 százalékra csökkentése.

Hillernek menedzselnie kellett a Fidesz-éra által rá hagyott Nemzeti Színházat, a felduzzasztott költségvetésű Operaházat és a Nemzeti Filharmonikusokat. Egyikből sem lehetett hangos pr-t kovácsolni. S még csak most kezdődik a Művészetek Palotája, a grandiózus pénznyelő automata beüzemelése. Csak a jövő dönti el, megéri-e. A Művészetek Palotája ugyan csaknem 100 millió forintba kerül, ráadásul a kommunikációban egyébként jól teljesítő NKÖM-nek nem sikerült időben és meggyőzően elmagyarázni miért is lett az eredetileg 31 milliárdos beruházásból háromszor annyi.

Hangos sikerrel zárult az angliai és hollandiai magyar kulturális évad. A hónap közepén Oroszországban folytatódik, igaz – érthetetlen módon szerényebb költségvetéssel – a magyar kultúra exportja. Nemcsak a kultúrpolitikát, hanem hazánk külpolitikáját is jótékonyan befolyásolhatja az orosz évad remélhető sikere, az előkészítés színvonala mindenestre, bizakodásra ad okot.

A nemrégiben elkészült kulturális stratégia nem(csak) a magas művészetek szemszögéből elemezte a helyzetet, hanem számot vetett az ország kulturális állapotával, kulturálódási lehetőségeivel. Felismerte a fesztiválok és a művelődési házak szerepét, és elkötelezettséget vállalt a kistelepülések kulturális infrastruktúrájának fejlesztése mellett. 2010-ben egy magyar város fogja viselni Európa Kulturális Fővárosa büszke és jövedelmező címét. Addig még van öt év, sok a tennivaló, de valami elkezdődött.

keretbe

Még szakértőibb kormány

Bozóki kinevezésével Gyurcsány Ferenc kormányfő nemcsak tovább erősítette kabinetjének szakértői jellegét, hanem egyben a miniszterelnök döntéshozatali autonómiáját is növelte. A kinevezés illeszkedett eddigi személyi döntéseinek körébe: párttámogatás nélküli, a pártpolitikához közvetlenül nem kötődő szakembert választott, akinek biztosan számíthat a lojalitására. A döntés nem mások javaslata, vagy a párton belüli hatalmi játszma eredményeként született, hanem személyes munkakapcsolatban kialakult véleménye nyomán. Bozóki kinevezése tovább erősíti Gyurcsány pozícióját. Nem fenyegetheti az a veszély, amivel Medgyessy Péternek többször is szembe kellett néznie, hogy a pártvezetés ‘foglyául esik’. Tizenhét minisztere közül ugyanis mindössze három olyan szociallista politikus van, aki tagja a szocialisták elnökségének (a negyedik pártpolitikus az SZDSZ egyik vezetője). A kabinetben további öt szakértő-politikus van, aki párttag, ám inkább szakmai munkájának köszönheti megbízatását, míg a miniszterek több mint fele nem rendelkezik (bevallott) párttagsággal. Gyurcsány nem véletlenül óvatos. Jól emlékszik arra, hogy elődjét hogyan buktatta meg saját pártja az SZDSZ közreműködésével, de arra is, hogy – terveivel ellentétben, a pártvezetés nyomására – a kormányalakításkor helyén kellett tartania a belügyminisztert.

Miniszterek a rendszerváltás óta

A rendszerváltáskor – az Antall-kormányban – az addigi művelődési tárca kibővült az oktatással Művelődési és közoktatási miniszter: 1990.05.23-1993.02.23. Andrásfalvy Bertalan (MDF)

1993.02.23-1994.07.15. Mádl Ferenc (MDF)

1994.07.15-1995.12.31. Fodor Gábor (SZDSZ)

1996.01.01-1998.07.08. Magyar Bálint (SZDSZ)

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát az Orbán-kormány hozta létre, leválasztva az oktatási tárcáról

Hámori József 1998. július 8 – 1999. december 31

Rockenbauer Zoltán 2000. január 1 – 2002. május 26.

Görgey Gábor 2002. május 27- 2003. május 18.

Hiller István 2003. május 19 – 2005. február 14.

keret:

A rendszerváltó Bozóki

Bozóki András 1987. szeptemberében részt vett az első Lakitelki Találkozón, ahol az MDF mozgalomként megalakult. 1988. májusában tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, amiből bázisán később az SZDSZ megszerveződött. Részt vett a nyolcvanas évek végének nagy tüntetésein. 1989-ben – amíg a Fidesz és az SZDSZ közötti kettős tagság lehetséges volt – tagja volt az SZDSZ-nek. 1988 júniusától 1993 novemberéig Fidesz tag volt. 1989 nyarán a Fidesz és az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében részt vett a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. Az első szabad választások idején – 1990 januárjától áprilisáig – a Fidesz szóvivője és kampányának egyik arculattervezője volt. A pártból annak jobboldali politikai fordulata miatt, 1993-ban Fodor Gáborékkal egyidőben lépett ki. Más pártoknak nem volt és jelenleg sem tagja.

1989-ben társaival együtt megalapították a Magyar Narancsot, ahol 1989-92 között szerkesztőként, 1992-96 között pedig főmunkatársként dolgozott. Bozóki a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke. Politológus és szociológus, habilitált egyetemi docens, aki eddig a Közép Európai Egyetemen (CEU) Politikatudományi Tanszékén és az ELTE Állam- és Joigtudományi Karán tanított. Számos politikatudományi könyvet és tanulmányt publikált, s vendégprofesszorként tanított több európai és USA-beli egyetemen.

Két pályaív

Bozóki így írt tavalyi tanulmányában Gyurcsányról és Orbán Viktorról: ‘Ha valaki megelőzi Orbánt a közép integrálásának ötletével – és ha ez a stratégia ráadásul még riválisa személyéhez is kötődik a közvélemény előtt -, akkor neki már nem sok újjítanivalója marad. Ezért támadta Orbán iszonyatos erővel Gyurcsányt: az elmúlt másfél évben azt a tehetséges és veszélyes ellenfelet látta benne, aki éppen az ő későbbre tervezett műsorszámát ‘lopja el’…Gyurcsány…nem hagyott elég időt a párttagoknak és párttestületeknek ahhoz, hogy megemésszék őt. Ezért nála a vidéki ‘hátország’ megerősítése lett a legfontosabb feladat…A hátország felépítése pedig nagyon nehéz, ha egyszerre két irányból lőnek rá – saját táborából és az ellenfél soraiból. Mégis, úgy tűnik, sikerült….Orbán olykor jobboldali politikusként is könnyebb utat választ, amikor antikapitalista tónusú üzenetekkel kísérletezik. Ilyen volt a nemzeti petíció és a Munka, otthon, biztonság MSZMP-től kölcsönzött szlogenje. Mintha kettejük közül Gyurcsány lenne a piacbarátabb és mintha Orbán ‘merne’ – legalább szavakban – baloldali lenni.’

Csík Rita, Hamvay Péter

CopyRight Népszava

Comments are closed.