NOLNépszabadság‣ Hírösszefoglalónk‣ 2004. július 5.
Országszerte rendezvények során emlékeztek meg a hatvan éve, július hatodikán, Horthy Miklós kormányzó parancsára leállított deportálásokról és a mértékadó becslések szerint hatszázezer magyar áldozatot követelő zsidó holokausztról.
A dráma nem a deportálás pillanatában kezdődött, hanem akkor, amikor hallgatott az ország, a hiszterizáló politika pedig elérte, hogy magyarok legyenek magyarok gyilkosai – jelentette ki Kiss Péter kancelláriaminiszter vasárnap a holokauszt 600 ezer áldozatára emlékező szombathelyi rendezvényen. A politikus szerint kötelességünk mindent megtenni, hogy hasonló borzalmak soha többé ne fordulhassanak elő. Ha a megemlékezés rutinszerű iskolai feladattá válik, elmarad egy, az egész nemzetre kiterjedő önvizsgálat. Az antiszemitizmus bűnét mindig a kommunizmus bűneivel próbáljuk meg elfedni, s ennek következménye, hogy a budapesti utcákon Árpád-sávos zászlók alatt ma is masírozhatnak emberek – tette hozzá.
Budapesten, a Wallenberg emlékparkban gyertyagyújtással emlékeztek a holokauszt magyar áldozataira. Itt a politika képviseletében személyesen senki nem jelent meg, amit Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója úgy kommentált: „több részvétet várnánk”. Ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a magyarországi zsidóság derűlátó, és bizakodik; hazájának tekinti ezt a földet és testvéreinek az itt élő embereket. „Hatvan év históriai idő, a rossz történet végére végre pont kívánkozik” – fogalmazott Hiller István, aki Sopronban egy holokauszt-emlékmű felavatásán vett részt, s levelet küldött az egybegyűltekhez. Azt üzente: a magyar zsidóságot ért borzalom nem zsidó, hanem magyar ügy, ezért mindannyiunk feladata a megemlékezés és emlékeztetés az áldozatokra.
A pécsi zsidóság 60 évvel ezelőtti deportálásáról emlékező istentiszteleten Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi arról beszélt: a zsidók jelentős része rettenetes körülmények között halt meg, mindez fájdalmas törést okozott az emberekben és a történelmi tudatban is. „A náci rezsim bukása óta sokan feltették a kérdést, hol volt ekkor Isten, de inkább arra kellene keresni a választ, hol volt ekkor az ember” – mondta a volt főrabbi.
