Teleki gróf 1879-ben született Budapesten. Családjának egyetlen gyermeke volt Tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban folytatta. Az I. világháború után fokozatosan részt vállalt a politikai életben, tagja volt a trianoni szerződést aláíró magyar küldöttségnek. Párizsból visszatérve Horthy Miklós felkérésére 1920-ban kormányt alakított, nevéhez fűződik még ezévben a Egész életében meggyőződéses antiszemita volt, ezt büszkén vállalta. Miniszterelnökségeihez fűződik a (1939) elfogadása, valamint a (1928), mely az eredeti törvény faji elemeit enyhítette.
1992: Teleki Pál emlékév
2001. március 24-én Magyar Örökség Díjat kapott Bartók Béla, Csonka János, Radnóti Miklós, Illés György, a Szent István Társulat és Timaffy László társaságában.
Teleki Pál az intézményes, nemzeti érzelmü antiszemitizmus szimbóluma. Gyülölte a hitleri rendszert, megvetette és üldözte a nyilasokat. Miniszterelnökként meghatározó szerepet vállalt zsidó honfitársainak megbélyegzésében. A 20. század elsö zsidóellenes törvényének, a Numerus Claususnak a beterjesztöje, a zsidókat másodrendü állampolgárrá minösitö 2. zsidótörvény megalkotója, a házassági korlátozásokat tartalmazó 3. zsidótörvény elökészitöje.
2001. augusztusában Teleki Pál emlékmise volt a Szent István Bazilikában, melyet üdvözölt Mádl Ferenc köztársasági elnök, a Teleki Pál Emlékbizottság fovédnöke. Gyulay Endre püspök „az Ö becsületes, a tényeket feltáró és tisztelö keresztény magatartását követendö példaként állította a misén nagy számban megjelent ifjúság elé… Teleki együttérzö embersége nemcsak az üldözötteknek nyújtott menedéknyújtásban, de sok más téren is megnyilvánult”.
2004: A Teleki Pál Emlékbizottság szobrot kiván állitani Teleki Pálnak a Budavári Palotában. Az emlékbizottság két fôvédnöke a magyar köztársasági elnök és a miniszterelnök.
A ZSIDÓSÁG FOGALMA TELEKI PÁL MEGHATÁROZÁSÁBAN*
A zsidóság sajátos és Európa minden népétől élesen elkülönülő népcsoport, amely területi szétszórtsága és szánnazásbeli változatai dacára mégis évezredek óta erős beltenyésztésben és elkülönülésben él. Elszórtságban él, de mégis erős lelki, szellemi, érzelmi egység. ? Ez az egység épp úgy kifejeződik sajátos, őt tudatosan és a legélesebben másoktól elkülönítő vallásában, valamint racionalizmusában, amely vallását és életét eltölti. Kifejlődik épp úgy vándorlási ösztönében, amelyből kifolyólag tud egyszerre és egyben erősen összetartó és mégis nemzetközi lenni. Vándorlási hajlamából kifolyólag folyik nála a tulajdonnak, más, a földhöz kötött népektől eltérő, a tulajdont ingóként néző szemlélete. Ezekből folyik jellemzően és elkülönítően a földhöz kötött népektől a szélsőségekre való hajlamossága. (A nagyszerűnek és irtózatosnak könnyű találkozása a gondolkozásnak és alkotásnak terén.)
Évezredes beltenyésztés, legbensőbb énjük évezredes elzárkózása a külvilágtól és a mindenkori környezettől, érzelmi és szellemi életüknek évezredes lelki beltenyészete okozzák azt, hogy idegenek maradnak mindenkor a népek összességének és minden nemzetnek testében, hogy a vendégfogadó népekbe való beolvadási törekvésük dacára mindig marad bennük valami törekvés, érzés, saját maguk maradni. De évezredes testi és lelki beltenyésztésük eredménye az is, hogy közösségük kitenyésztett tulajdonságai oly erősek, hogy más népekkel való keveredés esetén fel nem olvadnak, (uralkodnak és) elkülönültek maradnak és gyakran maradnak dominánsok a más népek, fóleg Európa kevert népei között. Csak nagyon erős meggyőződés, nagyon erős akarat, vagy nagyon hosszú és gyakori kereszteződés más népek vérével tudja e tulajdonságokat módosítani, letompítani, ha nem is egészen megszüntetni.
* Teleki Pál fogalmazása a II. zsidótörvény indoklásához. A zárójelben található részek kimaradtak az indokolás végleges szövegéből.
Magyar Országos Levéltár K. 468 18. csomó, I939/C/6 (Vő. KI II 12. kötet, 304-321.0.)
TELEKI A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL 1940-BEN
Választani kell a magyar és a hitsorsos között, olyan hitsorsos között, aki idegen és idejött. Ez vezetett azután a kvantitatív problémához, amely Magyarország zsidóproblémájának a magja. Én jellemeztem ezt a veszedelmet, amely ebből a nagy tömegből származik.
KN, 8. kötet, 1185-1186.0. 1940. december 3.
Forrás: Nathaniel Katzburg: Zsidópolitika Magyarországon 1919-1943
