Úgy tünik, innen a „messzi távolból”, hogy az idei Ros Hásánákor több magyarországi zsidó kereste fel az ottani zsinagógákat, mint az előző években. Ha ez igy van – és persze, lehet hogy tévedek – ki kellene analizálni ennek az okait.

– A pápa elszólta magát – moszlim terroristák keresztény templomokat gyújtogatnak

Maga Ros hasana, a világ születésnapja (Hájom Hárát Olám), az uj év kezdete és az ujrakezdés nagy lehetősége – szintén a megemlékezés ünnepe – Jom Házikáron. Mi ezt magunkbaszállásból, megtéréssel, igyekszünk ünnepelni. Nem úgy mint mások az ő uj évüket, murival, bulival, ivászattal. Ez a mi másságunk, amit fölösleges részletezni, hiszen mindenki tudja, ismeri…

Mózes életének –és ötödik könyvének – végéhez közeledünk. Feddő beszédei végefelé Mózes szkeptikus. Tart attól mi lesz a halála után, hiszen már életében is sok keserüséget okoztak neki, lázadoztak Isten fennhatósága és a Tóra szigoru törvényei ellen, „hátmég majd halálom után” (uo.27). Ebben Mózes hasonlit azokhoz a nagyformátumu vezetőkhöz, akik azt hiszik hogy nincs aki helyettesithetné őket, illetve nyondokaikba tudna lépni.

Nem tévedünk ha feltételezzük, hogy itt már a nép érett a honfoglalásra, már kiheverte az Egyiptomi rabszolgaság okozta gyerekbetegségeket és igy tettrekész e g y s é g uralkodik közöttük. Már kihalt a pusztabeli defetista, kishitü nép és fiaik egy emberként készek követni Jósuát hogy elfoglalják a nekik igért országot, az Igéret Földjét. Akárcsak a Tóraadáskor, ahol és amikor egy szivvel, egy emberként, („Bölév echád köis echád”) vállalták a felajánlott Tant és azt mondták „elfogadjuk és meghallgassuk”.

Nem csoda hogy a történelem folyamán a népek szemében a zsidók egy „furcsa madár” szerepét töltötték be. Ez a Tóra által elrendelt „másság”, természetesen kivivta a népek antagonizmusát, amely gyakran gyilkos dühvel támadt a „más” zsidókra. Itt persze nemcsak a más öltözetről, nyelvről és étkezési szokásokról van szó – hanem a jelen micva esetében egy húsbavágó és nagy anyagi horderejü dologról.

– 16 biró és 45 próféta

A Tóra elöbb rendezi el a az igazságügyet, mint a politikai rendszer megválasztását, illetve a szabad királyválasztás lehetőségét és módozatait (szintén szakaszunkban). Az itt lerakott alapok – amiket a Szóbeli Tan részletez – megfelelnek a 20. század legszofisztikáltabb követelményeinek is.

Az ókori Izraelben, békeidőben, nem voltak koldusok és nem találtattak éhező emberek. Voltak nincstelenek, akiket a Tóra parancsolatai „tartottak el”, vagy a fejlett kamatmentes kölcsön-rendszer segitségével, amely lehetővé tette, hogy a kiskereskedők, házalók stb. ne menjenek tönkre, vagy a jótékonyság (Cödáká) tapintatosan gyakorolt módszerével.

– A jesivákban az idén nincs vakáció

MOCAÉ SÁBÁT (8.5). Nagyobb a füstje mint a lángja. Ezt ezuttal szószerint lehet érteni Egész Sábeszkor nagy izgalomban voltunk, mivel reggel, a templomban, Tóraolvasás közben, Dóvid azzal szórakoztatta a népet, hogy az éjjel Chederára hullottak a Chezbolla rakéták.

„Ne válaszolj az ostobának, bolondságához illően, nehogy hozzá hasonlóvá légy”

„Ne félj a túlerőtől és az esetleges jobb fegyverzettől, mert neked van egy csodafegyvered: a darazsak!”

Most kedődött el Tis’á Beáv 24 órás böjtje. Ma a Chezbolla több mint 200 lövedéket küldött Izraelbe. Sok sebesült és egy halott; valaki aki az utcán kerékpározott, ahelyett hogy az óvóhelyen lett volna.

A zsoltárok könyve zsidóknál, többek között mint jajkiáltás, illetve imafohász szolgál a baj idején. Nem minden zsoltár egyfajta, vannak amelyek – tartalmuknál fogva – alkalmasabbak erre a célra.. Az egyik ilyen zsoltár a 83., amelyett az utóbbi időben sokat recitáltak Izraelben, a háborus veszély, illetve az iszlám terror vérgőzős napjaiban.

Mózes imádkozik, söt – könyörög. Ebben nem lenne sok ujdonság, hiszen mióta kivezette a héber törzseket Egyiptomból – megállás nélkül imádkozik és könyörög – érettük. Amikor vétkeztek és aranyborjut csináltak – könyörgött hogy elháritsa a kapitális itéletet. Ugyanigy tett amikor kisértették Istent, panaszkodtak és zúgolódtak, vagy amikor a kémjelentés megkérdőjelezte az isteni jelenlétet és az Örökkévaló állandó segitségét.

– Ráchel imádkozik fogságbaesett fiaiért

Mózes ötödik könyve – a Dvárim vagyis Deutoronium – az „ismétlés könyve”. Itt Mózes, egy sor búcsúbeszédben, megismétli a legtöbb micvát, amire eddig tanitotta a népet – de ezért vannak itt uj micvák is.

Tel-Avivból nézve és hallva, a haifai katjusák zenéjétől kisérve, olyan nevetségesen hangzik a pesti vita a nemzetiségről, pro vagy kontra, hogy a zsidó ember nem tudja, sirjon-e vajon, vagy nevessen.

Szakaszunkból kiderül, hogy nem csak személyes bosszú létezik. Van úgy hogy a kollektiv bosszu áthat egy egész népet.