Nagymegyeren születtem, 1922-ben, mint negyedik gyermek (harmadik fiú), nyolc közül.
1993-ban hallottunk arról, hogy létezik egy ötödik turnus, ahova családok mehetnek. Szüleink úgy gondolták, mivel két éve olyan nagy hatással volt ránk ez a hely próbáljuk meg együtt négyen.
A szarvasi táborról 1990-ben hallottam először. Egy gyerekkori játszótársam járt itt, s csupa jó dolgot mesélhetett a szüleinek, azok meg az én felmenőimnek. Ágy 1991-ben nem volt ellenvetés, Szarvas bekerült a nyári programunkba. Tudni kell rólunk, hogy nem voltunk táborjáró gyerekek. A bátyám tizenkét, én tíz éves voltam. Neki ez volt az első tábora. Engem fél évvel korábban elküldtek (állítólag én akartam menni) a téli szünetben egy sítáborba Kelet-Szlovákiába. Ez hasonló lehetett egy úttörőtáborhoz, igaz ilyenben sosem jártam. Éjszakánként italozó nevelőtanárok, szigorú táborrend,…
Dunaszerdahelyen, Csehszlovákiában születtem 1981. április 18-án. Egy éves koromig Tany faluban laktam szüleimmel és bátyámmal, ahol édesapám a helyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzemben volt termelésvezető. Édesanyám magyar-orosz szakos tanítóként dolgozott a közeli Nagymegyeren. 1982 óta élünk Komáromban, a városban, ahova az 1800-as évek végén költözött a Paszternák család a Tátra vidékéről. Édesanyám Borsod megyében, Hídvégardóban született, gyermekkora óta Miskolcon élt.
Internetes „könyvemet” (www.menhaz.click.hu) 2004. december 31-én kezdtem el írni…
A Mártírnapot megelőző pénteken hagyományaink szerint újra együtt köszöntöttük a Szombatot a komáromi zsinagógában.
Gyermekkor, szülői ház és család
A 2004/2005-ös tanév utolsó heteiben a komáromi zsidóság deportálásának 61. évfordulójához közeledve két oktatási intézménybe látogattunk el.
A szlovák zsidóság képviselői (Kassáról és Pozsonyból), május 18-án 100 fős csoporttal részt vettek a szobibori koncentrációs táborban tartott megemlékezésen és emléktábla avatáson.
