Forrás: HETEK

A Wass Albertet és Teleki Pált előszeretettel idézgető jelenkorunkban méltatlanul kevés szó esik Ady Endréről, akinek gondolatvilága legalább annyira időszerű ma, mint volt éppen száz évvel ezelőtt, amikor a Nyugat című irodalmi lap legelső számában megjelentek korszakos versei és esszéi.

Társadalmi harcok, tudatosan gerjesztett nemzetiségi konfliktusok, szegénység, kivándorlás… A Monarchia utolsó évtizedei csak az első világháború szemszögéből tűntek utólag “boldog békeidők”-nek. Magyarország egy akkor optimálisnak tűnő kiegyezésben lép egy újabb korszakváltás időszakába.

Az évszáza­do­kon keresztül késleltetést szenvedő önálló nemzeti lét (később, mikor megvalósul, újabb traumát okozva a nemzettudat számára) kérdései mellett a nemzetiségek önállósodási törekvései, a polgári átalakulás folyamata komoly válságtüneteket ge­ne­rálnak a kor Magyarországán.

Egy partiumi, paraszti szinten gazdálkodó, protestáns prédikátor ősökkel büszkélkedő kisnemesi család sarja, Ady Endre, aki hol református, hol katolikus intézményekben végezte tanulmányait, érthető módon érzékenyen reagál ezekre az országot ekkor élénken foglalkoztató kérdésekre.

A protestáns műveltségi háttérrel (Zilah, Debrecen) Nagyváradra érkező ifjú újságíró számára a polgárosodó város élménye jelenti a későb­biek során is meghatározó eszmei indíttatást, azt a felhajtó erőt, amely előbb Pestre, majd Párizsba repíti.

Nagyvárad ekkor az a magyar város, ahol a zsidó lakosság aránya a városalkotó elemek között, a belterületeken meghaladja az 50 százalékot. Ettől a város egy olyan tésztára hasonlít, amelyben valaki a kovászhoz keverné a lisztet, és nem fordítva. Ettől aztán ez a tészta mindig ki akar futni a szakajtóból. (Nagy Endre: Egy város regénye) A városnak ez az izgékony légköre repíti aztán Bíró Lajost Hollywoodig, Nagy Endrét a legendás Andrássy úti kabaréig, Adyt pedig a magyar Parnasszus csúcsára, és Krúdy életének egy állomását is jelenti. Itt az egyszerű cipészből hí­res cipőgyáros lesz, aki New Yorkot és Londont látja el váradi cipőkkel, és felépíti azt a Moskovits-palotát, amely ma is Nagyvárad egyik ékessége.

Itt Váradon van az a társaság, amely Magyarországon (Nagy Endre szerint egész Európában) a legradikálisabb eszmék tábora, amely az új kor eszméivel akar az ősi falakon rést ütni. Itt nyeri Ady azokat az intellektuális élményeket, amelyek valódi gyúelegyet képeznek a későbbiekben a családi és iskolai indíttatással.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Comments are closed.