Örömmel jelentjük, hogy 5768-ban sem unatkoztunk Hanuka idején, Dél-Pesttől Szegedig ünnepelt, gyújtogatott (de csak gyertyákat) és fánkozott az ország.
Tudósítónk végigjárt jó néhány körzetet, hízott pár kilót, megkóstolta minden idők legjobb hallevesét, beragadt a metróba, találkozott Hanukát ünneplő identitászavaros Mikulással és Elemér bácsival, aki jó erőben van, de ennek ellenére sötét színben látja jövőjét. Szilágyi Iván Péter riportjait részletekben közöljük.
A Bethlen téri körzetben idén a kellemest összekötötték a még kellemesebbel és egyszerre ünnepelték meg Szombat beköszöntét és Hanukát. Az ilyen, megszorítás-kompatibilis rendezvények nagy előnye, hogy nem kell kétszer teríteni, főzni és persze beszédet mondani. A több részből álló rendezvény természetesen a hanukai gyertyák meggyújtásával vette kezdetét, melynek időpontja a téli időszámítás miatt jó koránra esett. Utána kis várakozás, majd egy az átlagos péntek estékhez képest igen népes istentisztelet következett.
Pedig – mint Deutch főrabbitól megtudhattuk – meg sem hirdették a rendezvényt. Ehhez képest már a fél hatos kezdetű imára is igen sokan gyűltek össze és határozottan érezni lehetett, hogy itt bizony készül valami. Érdekes volt megfigyelni, hogy míg a férfiak kisebb csoportokba tömörülve imádkoztak a templom különböző részein, addig az elfüggönyözött női rész mögött aktív társadalmi és kommunikációs tevékenységet kifejtő hölgyek sokkal összetartóbbak voltak (sokan még imádkoztak is)! Ahogy közeledett a hanukai rendezvény ideje, egyre több „ünneplős” gyermek és szülő tűnt fel és persze mindenki rendkívül izgatott volt, hiszen „szemük fénye” ma színpadra fog lépni. Az ima vége felé a női szektoron olyan izgatottság és kommunikációs kedv lett úrrá, hogy egy közelben lévő – rendre és csendre különösen érzékeny úrnak – határozott „psssz”-t hang kiadásával kellett megfegyelmezni őket. Ezt a jelenetet aktív közérdeklődés és némi megszeppent csend fogadta, de aztán persze minden folytatódott tovább.
Az este a körzet első emeleti kultúrtermében folytatódott és igencsak izgalomba hozta a hívőket, akiknek egy része az F1-s pilótákon is túltevő hévvel igyekezett beelőzni egymást. Hiszen korántsem sem mindegy, hogy ki hova és ki mellé ülhet az asztalnál. Minden hanukai ünnepség és egyéb étkezéssel és társas együttléttel egybekötött rendezvény igen fontos szempontja ez. A szépen megterített asztalokkal berendezett kultúrterem hamar megtelt: a szülők és egyéb hívek lent, míg az izgatott utánpótlás válogatott a színpadon foglalt helyet. Sejtelmes sustorgás, kölcsönös integetés. A közös fotózás a már beköszöntött szombatra tekintettel elmaradt, de egy lelkes szülő azért paparazzikat megszégyenítő cseleket bevetve megpróbálkozott vele és szolidan már-már elővette volna fényképezőgépét, mikor is egy szemfüles és vallását őrző hívő lecsapott a szombatszegőre:
– Ezt azért ne! Tegye el gyorsan!
– De miért, csak egy kép lett volna-csalódott, de belenyugvó sóhajtás.
– Mert szombaton nem fényképezünk, nem igaz hogy ezt nem lehet megérteni!
Deutsch Róbert főrabbi családias hangon köszöntötte az est résztvevőit és ajánlotta figyelmükbe a különböző zsidó iskolák és körzetekből verbuválódott tehetséges fiatalokból álló Hochen csoport hanukai műsorát. Nagy sikert aratott műsorukban kórusban, egyénileg illetve duóban mondtak verseket, énekeltek, sőt még egy-két zsidó vicc is előkerült. Sok bakit vétettek, de mindezt rém aranyosan csinálták, meg egyébként is: ki nem bakizna, ha tudja hogy a fél család ott ül a közönség soraiban. Egyszóval volt nyomás szépen, de taps is és öröm volt nézni, érezni, hogy ezek a gyerkőcök tényleg büszkék zsidóságukra és még akár leendő makkabeusok és válhatnak belőlük. Sok felnőtt hívő tanulhatna tőlük.
A műsort követően a „több körzet felé is elkötelezett, de mindegyiket aktívan segítő” Dr. Nagy Gergelynek köszönhetően finom vacsora következett, mad Deutsch főrabbi adott ünnepi tanítást. Beszédéből megtudhattuk, hogy Hanukára eső szombat tórai olvasmánya mindig József történetét járja körül: „Nem véletlenül József és a makkabeusok sorsa nagyon sok mindenben hasonlított egymáshoz. József mindvégig hitt az Örökkévalóban és betartotta parancsait. Pedig el akarta csábítani a fáraó felesége, de ő nem szegte meg a házasságtörést elutasító isteni parancsolatot. A makkabeusokat szintén nem lehetett eltántorítani az isteni útról, szembe mentek a többséggel és a hatalommal, de nem adták fel hitüket.
Az est során Dr. Nagy Gergely barátja, Elemér bácsi is üdvözölte a megjelenteket. Míg Nagy doktor rövid beszédében a parancsolatok betartatására és a vallásos élet fontosságára hívta fel a figyelmet, leszögezte, hogy a közösség, felesége és persze annak családja akkor is vigyázzon Gergelyre, ha már ő nem lesz. A láthatólag jó erőben lévő öregúr beszéde kicsit meglepte hallgatóságát, hiszen korántsem úgy festett, mint aki meghalni készülne. Deutsch főrabbi rövid válaszbeszédében gyorsan le is szögezte, hogy Elemér bácsinak szerinte nincs miért búslakodnia: még sokáig fog élni és hosszú évtizedekig ünnepelhet együtt barátjával.
Itt is, máshol is összegyűltek ünnepelni a zsidók. A nép tagjai, amelyről még ellenségei is elismerik: nehéz, hálátlan időkben sem felejtik el, honnan jöttek. Nem voltak tömegek, de senki sem hiányzott, akire számítottunk. Számtalan idős, sokat szenvedett arcot is fel lehetett fedezni az ünneplők között. Nagykőrösön például egy 98 éves bácsival találkoztam. Neki tényleg lett volna oka távol maradni, de nem tette. Mert hiába menetelnek, gyűlnek, és légvédelmi szirénáznak „barátaink”, mi ott leszünk a gyertyák alatt.
Szilágyi Iván Péter
Forrás: az Új Életben megjelent riport bővített kiadása
Mazsihisz news
