Bush elnök napokban lezárult közel-keleti körútja lényegében azt üzente a meglátogatott izraelieknek és araboknak: béküljetek meg végre egymással, és tekintsetek keletre, Irán felé, mert onnan fenyeget az igazi veszedelem. Az izraelieket Irán kapcsán nem igen kellett győzködnie – ők még jól emlékeznek Ahmadinezsád szavaira, amely szerint országukat le kell törölni a térképről. Az araboknál azonban más volt a helyzet. Bár azok is tartanak az iráni-síita térnyeréstől, az Iszlám Köztársaság elleni fellépésből – különösen annak erőszakos formájából – nem kérnek.
Bush tréfásan úgy fejezte ki magát, hogy a csillagok állása most különösen kedvez egy izraeli-palesztin békekötésnek. Annyiban igaza is volt, hogy az arab politikusok többsége – beleértve természetesen Mahmúd Abbász palesztin elnököt is – immár meg nem változtatható tényként számol Izrael létezésével, és elege van az ellene történő folyamatos uszításból és terrorból. (Mert az – a látszat ellenére – inkább őket fenyegeti, mint a zsidó államot.)
Csakhogy mit számít ez, ha Irán és Szíria a legradikálisabb palesztin szervezeteket támogatják, és ha Gázában az Izrael létjogosultságát tagadó Hamász az úr. Rijád al-Malki palesztin külügyminiszter a múlt heten Budapesten ugyan reményét fejezte ki, hogy a „gázai kérdés még a békeszerződés megkötése előtt megoldódik” – vagyis hogy Abbászék visszaszerzik a terület fölötti uralmukat -, de hogy ezt mire alapozza, azt nem tudni. Ha viszont nem sikerül véget vetni az Izrael elleni terrornak – ez mostanában leginkább rakétatámadások formáját ölti – akkor minden békeszerződés papírrongy marad.
De nézzük meg a másik oldalt is. Ami a palesztinokat eredetileg traumatizálta, az történelmi területük négyötödének elvesztése volt. Ilyen körülmények között joggal reagálnak élesen, ha a zsidó állam bővíti településeit, hiszen ez az újabb területveszteség rémképét vetíti eléjük. Az izraeliek zöme immár nem tart igényt a történelmi Palesztina egészére – de sokan még igen. A radikálisokat képviselő egyik koalíciós párt, a Jiszrael Bejtenu a napokban jelentette be, hogy a miniszterelnök tárgyalási hajlandósága miatt kiválik a kormányból, és engedmények esetére ugyanezt helyezte kilátásba a másik jobboldali kormánypárt, a Sasz is. És ami tetézi a bajt: a jeruzsálemi kormány élén nem egy Saron-formátumú, cselekvőképes politikus áll, hanem az esendő és sok irányból szorongatott Olmert.
Kepecs Ferenc
