2008.01.04., 2008. évfolyam, 01. szám
szerző: Krug Emília forrás: 168 Óra
címkék: Bencsik András, Magyar Gárda, Orbán Viktor, Vona Gábor
Tavaly március 15-én megígérték, június 18-án bejegyezték, augusztusban felavatták, e hónapban pedig – a tatárszentgyörgyi cigányellenes felvonulás miatt – bíróság elé kerülhet. A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület bő féléves történetét s a körötte dúló nyilatkozatháborút munkatársunk idézi fel.
Fotó: Kovalovszky Dániel „A gárda címere négy vörös és négy fehér sávval osztott pajzs, ahol a vörös mezőkben összesen kilenc aranyoroszlán lépdel. Az első és a második sorban három-három, azután kettő, végül egy. Az első sor a katona három fő erényét, az erőt, a bátorságot, a fegyelmet jelképezi, a második sor a polgárét, a becsületet, a büszkeséget, a szorgalmat, a harmadik a tisztviselőét, a hűséget és a tisztaságot, a negyedik a vezető fő erényét, a bölcsességet szimbolizálja” – adott heraldikai útmutatót a Magyar Demokratában Vona Gábor jobbikos párt- és gárdaelnök. Nem egyszerű.
El is vesztek sokan a jelképek forgatagában, s láttak közönséges SS-egyenruhát a kigyúrt fickók uniformisában. Vona úr a sajtótájékoztatón árpádsávos kendőket osztogatott, s elmagyarázta: a jelkép a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében is látható.
Tudták ezt jól a Demokrata olvasói egytől egyig, az újság ugyanis fogyhatatlan kincsestára lett a bennfentes gárdainfóknak. Ami érthető. Az egyesület alapítói között Usztics Mátyás, Vona, Pörzse Sándor s mások mellett Bencsik András főszerk. is ott feszít. Élettársa tervezte a gárdistauniformist: fekete az alapszín, piros-fehér a sráfozás. „A military stílus különben is divatos, úgyhogy a sapkákat például a Levi Strauss boltban vásároltuk, akciósan.” A mellény kijött 8500-ból.
Polgári lőterek
Megéri „a magyarság nemzeti létéhez való visszatalálásért” és a kilátásba helyezett szellemi, lelki és fizikai fejlődésért. Legalábbis az alapítók szerint, akik úgy tartják: „Ma Európa békés… de a jelenlegi status quo bármikor felborulhat. Egy ilyen helyzetben ki fogja megvédeni az országot, a lakosságot?” Katasztrófahelyzet is adódhat. Meg polgárháború.
Az avatást megelőző hetekben ökölvívóedzők ajánlkoztak: formába hozzák a csapatot. Vona büszkén nyilatkozta: keresik a polgári lőtereken való gyakorlatozás lehetőségét. Ám Bencsik András egy Hírszerző-interjúban megnyugtatott mindenkit: „Voltam katona, és úgy látom, minden normális fiatalembernek egyszer el kellene sütnie egy puskát – a lőtéren természetesen, nem az utcán. Mi a honvédelmi nevelésből szeretnénk a ránk eső részt elvállalni.”
Amúgy a gárda alapítói tisztelik az emberi méltóságot, és fontosnak tartják „közös nemzeti kincseink, múltunk, hagyományaink, kultúránk, természeti adottságaink védelmét”. Olyannyira, hogy a hadisírgondozással, parlagfűirtással és hagyományőrzéssel foglalkozó egylet tagjait a Sándor-palota előtt kívánták felavatni.
Amire riadót fújt a nagypolitika. A Fidesz visszafogott közleményben tudatta: kiáll az alkotmányos jogok érvényesülése mellett, de „természetesen az egyesülési jogukkal élő állampolgároknak és szervezeteiknek tevékenységük során maradéktalanul be kell tartaniuk a törvényeket”. Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere „rossz ötletnek” tartotta a gárdát, Pokorni Zoltán úgy vélekedett: „Ez… Gyurcsány Ferencnek jön jól.”
A miniszterelnök személyesen kérte a legfőbb ügyészt, kísérje különös figyelemmel a csoportot, s jogsértés esetén lépjen közbe. Ám ilyesmi nem történt. A gárdisták csak masíroztak. Für Lajos honvédelmi exminiszter avatta fel őket, s három történelmi egyház papjai által is megáldattak. Az eseményeket a hazai pártvezérek – verbális mélyütésekkel tarkított – nemzetközi sajtótájékoztatón értékelték. Egyedül Sólyom László hallgatott.
Európai lapok annál nagyobb teret szenteltek a „fekete seregnek”. Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke pedig kijelentette: személyesen garantálja, hogy gárdisták soha nem léphetnek az
Egyesült Államok földjére.
Utóbb, amikor Lantos felszólította a szlovák kormányt, határolódjon el a Beneš-dekrétumoktól, Fico annyit üzent: nincs mitől elhatárolódnia, ha mégis, inkább a Magyar Gárdától.
Orbán Viktor is futott egy tréfás kört a témában. „Mint látja, el vagyok határolódva öntől is – frappírozott újságíróknak. – Ez egy rossz kifejezés, öntől is el vagyok határolódva, meg öntől is, mint látja, ugyanis ön ön, én meg én vagyok. A Magyar Gárda ott van, mi meg itt vagyunk.”
Esti bogrács
A parlamenti szezonnyitóra a Sándor-palota pollaborjában is méricskélték a köztársasági elnöki megszólalás arányait. A jobbosokat Sólyom arra szólította fel: ne az árpádsávos zászlót használja, aki nemzeti érzelmét akarja kifejezni. Majd balra tekintve szólott: „Most azonban, amikor a radikális jobboldaltól való félelem napirendre került, tisztázni akarom, hogy a veszély eltúlzását és ezzel a félelem növelését káros manipulációnak tartom és elítélem.”
Az ősz meghozta az első ügyészségi eljárást. A hivatal szerint a gárda honlapján olyan feladatok szerepeltek, amelyek nem felelnek meg az alapszabálynak.
Mindez nem csillapította az oroszlánosok buzgalmát. Országjárásba fogtak, s kedvüket az sem szegte, ha a visszamondott terembérlet okán a csillagos ég alatt kellett tartani a fejtágítást. A lakossági fórumozás mellett rendbe tették a szegedi Tisza-partot, a szarvasi evangélikus temetőt, kigazolták a magyar repülős, Endresz György sírját. Félpályás útlezárást biztosítottak, máskor alaki kiképzést zártak le estébe nyúló bográcsozással.
Akkor érkezett az ügyészségi verdikt: jogsértő magatartást folytat a gárda, honlapján katasztrófa-, rend- és polgárvédelmi feladatok ellátására is inti tagjait, az alapszabály viszont nem tesz erről említést. Vona vette a lapot, nyilatkozatot adott ki: törlik a kifogásolt részt, s örül, hogy bebizonyosodott, egyesülete nem náci.
Októberben a Hősök terén demokratás kalkuláció szerint 517 gárdista tett esküt – soraikban a 2006-ban tankvezetésben elévülhetetlen érdemeket szerzett Horváth György is.
Újra a dolgos hétköznapok jöttek. Sírgondozás, adománygyűjtés, menetelés. Köztük a tatárszentgyörgyi felvonulás.
Búza és ocsú
Amiért aztán egységesen elítélte a legényeket meg a velük menetelő leányokat bal és jobb, legfelsőbb bíró, köztársasági elnök. Pedig a vidék közbiztonsága érdekében fogtak masírozásba. Merthogy Tatárszentgyörgyről elloptak egy disznót. Cigányok lophatták el, hisz ott erőteljes cigánybűnözés van. Amire a gárdisták fel akarták hívni a figyelmet. Meg a megoldásra is. Bíber József Tibor, a Jobbik alelnöke szerint vissza kell állítani a halálbüntetést, eltörölni a romákkal szembeni pozitív diszkriminációt.
Pedig Bencsik szerint a gárdáról végre kiderült: „Semmi nem igaz abból, amivel vádolják. Nem félkatonai szervezet, nem náci, nem nyilas, nem rasszista, nem kirekesztő, ellenben tiszta, hétköznapi tagjaival és környezetével barátságos, jóindulatú” szervezet.
Kovács Tamás legfőbb ügyész másképp látja. Szerinte az egyesület működése összeegyeztethetetlen a demokratikus jogállamisággal. A Fővárosi Főügyészség az egyesület feloszlatását kezdeményezte, beadványában a nemzetközi egyezmények megsértése mellett arra hivatkozik: az egyesülési jog gyakorlása nem csorbíthatja mások szabadságát.
„Megrendelésszagú” – minősítette a bejelentést Vona, Bencsik pedig a Jobbikot ekézi. Azt állítja, a tatárszentgyörgyi vonulás célja csak az volt, hogy értésre adja: a törvény mindenkire vonatkozik. „Erre Bíber József beleordította a világba a maga náci őrültségét. Ráadásul megjelentek a nyírségi nemzetőrök, karjukon vidám nyilas karszalaggal… Amit politikai ellenfelei nem tudtak rásütni [a gárdára], azt politikai szövetségesei égették a homlokára.”
De a főszerk. még biztat: „A búzát az ocsútól el kell választani.” És ha bal és jobb összefogva mégis elparentálja a gárdát? „Jön… újabb mozgalom. Azt is eltiporják? Akkor jön… még újabb. Mert erkölcs nélkül élni sem lehet.”
Mi is ebben bízunk.
A gárda megalakulásának pillanata óta keresi a lehetőséget a kormány az egyesülési és a gyűlöletbeszédről szóló törvény módosítására. Előbbi kapcsán a szocialista Vadai Ágnes nyilatkozta: szigorítani kellene a szabályozást. A kormány kezdeményezte a polgári törvénykönyv szigorítását a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletkeltő megnyilvánulások visszaszorításáért. Sólyom László a törvényt a szólásszabadság aránytalan korlátozására hivatkozva előzetes normakontrollra az Alkotmánybíróságra küldte.
