NOL * Szőcs László * 2008. január 2.
Újra befagytak a legfelső szintű francia-szíriai kapcsolatok azt követően, hogy Damaszkusz akadályozza a libanoni elnökválasztást. Szíria úgy döntött, hogy szünetelteti együttműködését Franciaországgal a libanoni válság ügyében, válaszul a kétoldalú kapcsolatok Párizsban bejelentett felfüggesztésére – közölte szerdán Damaszkuszban Walid Mouallem külügyminiszter.
Nicolas Sarkozy francia államfő az óév végén, Sarm el-Seikben, egyiptomi kollégájával tárgyalva jelentette be: sem ő, sem pedig munkatársai nem lépnek kapcsolatba a szíriaiakkal. Párizs azt várja az országtól, hogy „lépjen a felelősség útjára”, „tanúsítson jóhiszeműséget”, és adja bizonyítékát, hogy elősegíti a konszenzusos államfő megválasztását Bejrútban. Mouallem visszautasította, hogy Szíria a siíta ellenzéket felhasználva mélyítené el a libanoni politikai válságot.
Nem egyértelmű ugyanakkor, mennyire kell szó szerint érteni a kétoldalú kapcsolatok befagyasztását. – Dolgozunk tovább, mint rendesen. A kapcsolatok szüneteltetése az Elysée-palota és Basar el-Asszad szíriai elnök viszonyára vonatkozik – mondta a NOL-nak Nicolas Surán, a damaszkuszi francia nagykövetség diplomatája, aki korábban Budapesten dolgozott sajtóattaséként. A legfelsőbb szintű nexust egyébként Jacques Chirac akkori államfő csaknem három éve, Rafik al-Hariri a Szíriának kevéssé tetsző libanoni kormányfő meggyilkolása után egyszer már megszakította, ám Sarkozy nemrég megkereste Asszadot. A közel-keleti egyensúlypolitikára törekvő párizsi erőfeszítéseket jellemzi, hogy Claude Guéant, az Elysée-palota főtitkára a közelmúltban kétszer, Bernard Kouchner külügyminiszter pedig hétszer utazott Bejrútba.
A négymilliós Libanonnak – amelyet a Közel-Kelet-szakértők az egész térség egyik kulcsának, a többi közt Izrael és az arab országok közötti viszony „zárókövének” tartanak – november 24-e, a Szíria-barát Emile Lahoud mandátumának lejárta óta nincsen elnöke. Az elmúlt több mint három hónapban tizenegyszer halasztották el az utód megválasztását. Szíria – persze mindig a bejrúti Damaszkusz-pártiak önállóságot sugalló nyilatkozataival takarózva – bábállamnak tekinti Libanont. Előfordult, hogy diplomáciai úton nehezményezte, amiért nem kapott tájékoztatást Hariri egyesült államokbeli tárgyalásairól.
Libanon államfője hagyományosan maronita keresztény, ahogy Lahoud is volt. A felekezeti arányokat patikamérlegen mérik ki a politikában is; a három fő közjogi méltóságon (az államfői mellett a miniszterelnöki és a házelnöki tisztségen) a keresztények mellett a szunnita, illetve a siíta muzulmánok osztoznak. A pontos felekezeti arányokat ugyanakkor nehéz meghatározni, ugyanis az 1932-es, francia gyarmati népszámlálás óta nem mérték ezt fel, de a három nagy csoport egyaránt a népesség egynegyedét-egyötödét teheti ki külön-külön. Hírmagyarázók óva intenek attól a feltételezéstől, hogy a konszenzusos elnök megtalálása megoldja a Libanon-problémát, de egyetértenek abban: a jelenlegi belpolitikai válság a legnagyobb a polgárháború 1990-es befejezése óta.
(Brüsszeli tudósítónktól)
