Forrás: Népszava

Napjaink politikai, közéleti vitáinak szomorú és felháborító tárgya a gyűlöletbeszéd jogi megítélése. A józanul gondolkodó többség ugyanis nehezen érti és fogadja el a jog látszólagos (?) tehetetlenségét. A bénaság érzetét fokozza, hogy tekintélyes jogtudósok és nagyhangú politikusok is az alkotmányra, az Ab ítéleteire, a nemzetközi jogra hivatkoznak.

Az „Új rend és szabadság” program az emberi méltóság védelme érdekében célul tűzte ki a kirekesztés, a gyűlöletkeltés elleni fellépést biztosító jogi szabályozás előkészítését. A többszöri eredménytelen nekibuzdulás után az oly sokszor emlegetett nemzetközi jogi példák közül egy tipikusnak mondhatót idézünk fel. Előtte azonban érdemes röviden összefoglalni, mit is tekint a nemzetközi jog gyűlöletbeszédnek.

A gyűlöletbeszéd olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése vagy a csoport tagjai elleni erőszak vagy előítéletes fellépés kiváltása. A gyűlöletbeszéd legtöbbször a faji, etnikai, nemzeti, vallási, szexuális irányultság, nemi identitás vagy fogyatékosság szerinti kisebbségi csoportok tagjai ellen irányul. A gyűlöletbeszédet a nemzetközi jog a faji, a bőrszín a nemzeti vagy etnikai származás szerinti, és a vallási intolerancián alapuló megkülönböztetés egyik megnyilvánulási formájaként kezeli.

A hazai közbeszédben előszeretettel emlegetett Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát jól szemlélteti a Garaudy kontra Franciaország ügyben, 2003-ban hozott határozat.

Ebben az ügyben a kérelmező filozófus, író, egykori politikus volt, aki saját kiadásban megjelentetett egy könyvet „A modern Izrael alapító mítoszai” címmel. Ezután számos feljelentést tettek ellene különböző emberi jogi szervezetek, az egykori ellenállók és üldözöttek szervezetei, amelyek eredményeként a francia bíróságok öt különböző eljárásban bűnösnek találták az emberiség elleni bűntettek létének tagadása, egy népcsoport (a zsidó közösség) becsületének nyilvános megsértése és diszkriminációra és faji gyűlöletre uszítás ­miatt. Ezért felfüggesztett szabadságvesztésre (6 hónap) és pénzbüntetésre (25 900 euró) ítélték, valamint kötelezték kb. 33 500 euró kártérítés megfizetésére.

A bíróság az emberiség elleni bűncselekmények tagadása miatti elítéléssel kapcsolatban hivatkozott a joggal való visszaélés tilalmára, amelynek értelmében senki nem számíthat az Emberi Jogok Európai Egyezménye védelmére olyan tevékenységgel kapcsolatban, amely ellentétes annak rendelkezéseivel. Az érintett könyv tartalmának elemzése után a bíróság megállapította, hogy az olyan bizonyított történelmi események, mint a ho­lo­ka­uszt, megtörténtének vitatása nem tekinthető az igazság keresésére irányuló történelmi kutatásnak. Az ilyen mű valódi célja a nemzeti szocia­lista rezsim rehabilitálása, s következésképpen a holokauszt áldozatainak a történelem meghamisításával történő megvádolása. Az emberiségellenes bűncselekmények megtörténtének vitatása ezért a faji becsületsértés és a zsidók elleni gyűlöletre uszítás egyik legsúlyosabb formája. Az ilyen történelmi tények tagadása vagy átírása aláássa azokat az értékeket, amelyekre a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni harc épül, és súlyosan veszélyezteti a közrendet. Összeegyeztethetetlen a demokráciával és az emberi jogokkal, és az ilyen eszmék hirdetőinek célja (mások jogainak megsértése) vitathatatlanul a joggal való visszaélést tiltó cikk hatálya alá tartozik. A bíróság megállapította, hogy a könyv egészében ellentétes az egyezmény alapvető értékeivel, ezért a kérelmező nem hivatkozhatott a véleményszabadság védelméről szóló cikkre.

Ami a hazai alkotmányosság dimenzióit illeti: Az alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság jogrendszere biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Az Ab szerint ebből az alkotmányi rendelkezésből nem csupán az a jogalkotói kötelesség fakad, hogy a belső jog szabályai ne álljanak ellentétben valamely nemzetközi jogi kötelességgel, hanem az is, hogy az illetékes jogalkotó szerv bocsássa ki azt a jogszabályt, amely nélkülözhetetlen valamely nemzetközi jogi kötelezettség teljesítéséhez.

A feladat tehát világos. Vagy mégse?

Kondorosi Ferenc, „Új rend és szabadság” program kormánybiztosa