Forrás: NOL

Népszabadság * olvasói levelek * 2007. október 20.

Knock out

Ősztől tavaszig heti rendszerességgel megfordulok az újpesti uszodában. Tegnap épp ott hajtottam el és feltűnt, hogy az uszoda előtti parkolóban egyetlen autó sem áll. Mi történhetett? – motoszkált bennem a kisördög. Időm sem volt annyi, hogy visszaforduljak, de hazaérve felmentem a netre. A Budapest Gyógyfürdői Rt. honlapján a hírek link alatt semmi, az újpesti gyógyfürdőre kattintva a nyitva tartás link alatt a következő állt: “A fürdő jelenleg zárva tart. Megértésüket köszönjük.” Hát nem lettem okosabb. A kereső programban az újpesti uszoda kulcsszóra kattintva a harmadik találat döbbentett rá a valóságra: A fővárosi önkormányzat bezárja az újpesti uszodát. Föltolultak bennem az emlékek: azok a jó masszírozások úszás után, a szauna közönsége, ahol arcról már szinte mindenki ismert mindenkit.

Az uszoda 1974-ben épült, azóta nem újították fel. A rendkívül elhanyagolt állapotban lévő létesítményt több mint 600 millió forintért adná el a főváros. A kerület azonban nem tudja megvenni, a felújítására és az üzemeltetésére pedig szintén nincs pénze. Aggasztó folyamat játszódik le Újpesten. Korábban a szülőotthont zárták be, majd a gyermekszakrendelőt, a tűzoltóság egy részét máshová költöztették, azaz folyamatosan megszűnnek azok a létesítmények, amelyek könnyebbé tehetnék az újpestiek életét.

Miközben a politikusok, meg a civil szervezetek, meg mindenki folyamatosan az egészséges életről, meg a sport, a testmozgás fontosságáról papol, hogyan fordulhat elő, hogy egy 100 ezres kerület (Budapest ötödik legnépesebb kerülete), ahol közel s távol nincs uszoda, egyetlen fürdőjét bezárják? Szépen ünnepeljük Újpest centenáriumát!

Berta Zsolt

Budapest

Péter, ne add föl!

Szomorú szívvel olvastam régi barátom, Kertész Péter írását a lap október 6-i számában (kertesz.freeblog.hu).

Szomorúan, mert őt mindig bátor, földön járó embernek ismertem. Csodálom, hogy már a bloggolás előtt nem vette észre, kik veszik körül (már csak a régi zsidó alapvicc okán). A mi új keletű nagy-nagy demokráciánkban, az orbáni jobboldal hallgatólagos támogatásával utcára, médiumokba, internetre került az újnyilas, zsidózó szenny.

Eddig “csak” (ez is világraszóló szégyen) a futballpályák, a stadionok zárt világában auschwitzoztak, zsidóztak, de ma már ez a förtelem – mint rákos sejt – szétszóródott a társadalom életének sok-sok részében.

Én mégis azt mondom, Péter, ne add föl! Évtizedekkel ezelőtt egy Wesselényi utcai klubban ádáz pingpongcsatákat vívtunk, és Te nagyon sokszor vert helyzetből is fel tudtál állni, fordítottál az eredményen. Meggyőződésem, hogy még most sincs elveszve minden, ne dobd be a törölközőt, mert Te képviseled a társadalom józan, demokratikus többségét. Győzni fogsz!

Molát Ferenc

Budapest

Ne kérjen bocsánatot!

Havas Szófia megbocsáthatatlan bűnt követett el. A “hivatalossal” ellentétes saját véleményt mert nyilvánítani.

Elképesztő! Most, mikor a “demokrácia” kifejezés az országban kötőszóvá silányult, most, mikor értelmet kellett volna adni e szónak, a szájtépők csődöt mondtak. Illetve dehogy is mondtak csődöt: egyszerűen csak adták saját magukat, elvtelenségüket, silányságukat. Teljesen lényegtelen ebből a szempontból, hogy mi volt “56.

1956-ot évtizedekig egyfajta szemlélet alapján nyilvánították ellenforradalomnak. 1989 után egy ellenkező szemlélet alapján helyezték minden ünnep elé, agyonmagyarázva (persze saját érdek szerint), agyonhazudva, önös célok érdekében kisajátítva, aljas szándékokra tromfként felhasználva. Valószínűleg még pár évtized kell ahhoz, hogy tisztán álljon előttünk “56.

Az emberi érzések szubjektivitása, változásai és félrevezethetősége labirintusában egyben egészen biztos vagyok: valódi demokráciában joga van mindenkinek ahhoz, hogy véleménye legyen, és azt – mindenfajta káros következmény és bocsánatkérésre való fölszólítás nélkül – közre is adni. Drukkolok Havas Szófiának, és – függetlenül attól, hogy “56 megítélésében alapvetően igazat adok-e neki vagy sem – minden szimpátiám az övé.

Salga István

Budapest

Rólunk

A Népszabadság október 6-i Hétvége melléklete kitűnő osztályzatot érdemel. Az abban megjelent írások igen érdekesek, színvonalasak és hasznosak. A góllövő és a maratoni futó című elmélkedésében a mércét mindig magasra állító Bodor Pál felülmúl sok Diurnus jegyzetet! Babarczy Eszter Most kezdjük elölről az egészet! címmel olyan elemzést ad a mostani helyzetről, amely mindenki számára tanulságos és elgondolkodtató lehet.

Kardos Márton

Szégyen, hogy az október 15-i lapban egy sort sem írtak arról a megemlékezésről, amelyet október 14-én – a Szálasi-puccs előestéjén – Budapesten a Szent István parkban lévő Raoul Wallenberg-emlékműnél tartottak. Az áldozatokra emlékező mintegy ezer tiltakozó meghallgatta Iványi Gábor lelkészt, Kolompár Orbánt az Országos Cigány Önkormányzat elnökét, Hegedűs D. Géza színművészt, Gerendás Péter előadóművészt és hitet tett amellett, hogy “soha többé” fasizmust. Legalább egy MTI-hírt közölhettek volna.

Marton Tamás

Úgy vélem, sok ezer olvasójuk nevében is megkövetelhetem, hogy nagyobb körültekintéssel szerkesszék az újságot. Az október 13-i szám l. oldalán Ormos Mária Hétvégebeli cikkének ajánlóját így kezdik: “Hatvan éve, október 15-én Horthy Miklós kiáltványából…”. Tudjuk, hogy a nyilas hatalomátvétel nem hatvan évvel ezelőtt, hanem hatvanhárom éve, 1944. október 15-én történt. Nem csoda, hogy az ifjúság nem ismeri a történelmet, ha már a Népszabadságban is ekkorát tévednek.

Bordás Lászlóné

A dohányzás esküdt ellenségeként örömmel olvastam az október 5-i Tv-Magazinban az MTV Szempont című műsorának riporteréről készült portrét (A szívben kezdődik), mert Pogonyi Lajos írásából tudtam meg, hogy Fekete Norbert volt a riportere annak a műsornak, amelyben leleplezték az Országház folyosóin bagózó képviselőket, akik másoknak megtiltották a nyilvános helyen való dohányzást. Örülök, hogy az írás napvilágot látott. Gratulálok és további szenvedélyes, kitartó munkát kívánok!

Füstös László

A telefonügyeletre érkezett:

Egy hónapig, ingyen is elvállalom az olvasószerkesztői munkát, mert borzasztó, hogy mik jelennek meg. Október 11-én például. Mozaik oldal, hírek, október 11: “Holtan találtak arra a férfire…”. Az általános iskola 6. osztályában tanítják, hogy toldalékoljuk a főneveket. A nyolcadik oldalon: “A náci korszakkal kapcsolatos kijelentései miatt vitatott Eva Hermann-nak… Sok vitát kiváltó volt kollégáját…” (Rekordnézettség a kitessékelt vendégnek). Személy nem lehet vitatott, csak a viselkedése, álláspontja. Nem a kollégát vitatták, hanem amit mondott. A második vélemény oldalon a kiemelés lent: “Ez engem trógerként degradál…”. Tessék megnézni az értelmező szótárban ennek a szónak a jelentését. Nem illett oda. És természetesen a kiemelésekben nem kellene a szavakat elválasztani, mert ez teljesen agyoncsapja a hatást, a kiemelés arra való, hogy vonzza a szemet, és váltás nélkül végig lehessen futni rajta. Amúgy sokat javult a lap, például már nem teszik a képeket a hajtásba.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.