Gyűlöletpolitika

sofar, 2007. október 17. 05:15 Orbán Viktor, JNA24 médiafigyelő, 168 Óra Add comments

2007.10.16., 2007. évfolyam, 41. szám

szerző: Sándor Zsuzsanna forrás: 168 Óra

A szociológus szerint a hazai radikalizmussal összefüggésben a szemünk előtt születik meg a 21. századi magyar történelem első nagy hazugsága.

Fotó: Nehéz-Posony Kata Nemrég írta az ÉS-ben: nincs fasisztaveszély Magyarországon. De cikkében sokkoló adatokkal bizonyította az előítéletesség és a rasszizmus fokozódását. Nincs itt ellentmondás?

A szélsőségektől való félelem érthető, de a fasizálódás súlyos vízió. Ott nem tartunk. Mai társadalmunk és az egykori weimari Németország közt vannak hasonlóságok, ám nagyon fontos: a nemzetközi helyzet alapvetően különböző. Még akkor is, ha az unió nem tudta megakadályozni, hogy a lengyeleknél, a szlovákoknál kormányra jussanak a szélsőjobboldali erők. De az unió mégis integrációt és értékközösséget jelent, az európai nagyhatalmakat ma több dolog köti össze, mint amenynyi elválasztja. Nincs az a megosztottság és ellenségeskedés, ami a harmincas éveket jellemezte.

Nálunk balliberális körökben is akadnak, akik úgy vélik: mindig is volt ennyi szélsőséges, csak a Kádár-korszakban hallgattak.

Ez hitvita: mindenki személyes tapasztalatai alapján foglal állást. A rendszerváltás előtt a cigányellenességről készültek felmérések, ám az antiszemitizmusról tudtommal nem. Tabutéma volt. Az emberek nem is válaszoltak volna ilyen kérdésre őszintén. De az egyértelműen igazolható: az utóbbi években idehaza jelentősen erősödött az antiszemitizmus. Több közvélemény-kutatás szerint 2000 táján a megkérdezettek 25-30 százaléka volt fogékony az ilyen sztereotípiákra, az arányuk ma közelít a 40 százalékhoz. Drámai változást jelez az is: az évtized elején a lakosságnak mintegy 10-15 százaléka tartozott a radikálisan előítéletesek közé, mára ez 20 százalék felé tart. Az előítéletesség fokozódása egész Európában megfigyelhető, ám kiemelkedő a posztszocialista országokban. Az antiszemitizmus gyakran társul általános idegenellenességgel. E téren a régión belül is nagyon rosszak a mutatóink.

Mivel magyarázható ez?

Részben történelmi okokkal: az idegenekre nem egyszerűen gyanakodva, hanem ellenségesen figyel a hazai közvélemény, s a bezárkózásnak is tradíciója van. De az idegenellenesség és a rasszizmus akkor válik igazán veszélyessé, ha vezető pártok politikai érdekből – nyíltan vagy burkoltan – felkarolják a szélsőséges csoportokat, s ha a társadalmi, gazdasági válságjelenségeket összekapcsolják az előítéletekkel. A Fidesz – bár nyíltan nem hangoztat rasszista nézeteket – kiállt az árpádsávos tömegek élére, régóta uszít az „idegenek”, a „karvalytőkések” ellen, s azon fáradozik, hogy kriminalizálja és kirekessze a nemzetből a politikailag másként gondolkodókat. Ez a táptalaja a hazai radikalizmusnak. Ezzel összefüggésben a szemünk előtt születik meg a 21. századi magyar történelem első nagy hazugsága.

Mire gondol?

Manapság a legnagyobb indulatok a rendszerváltáshoz kötődnek. El kell ismerni, valóban igazságtalanul zajlott le, de tudnunk kell: az egyének szintjén nem létezik igazságos rendszerváltás. Ám mégiscsak megdöbbentő, hogy felmérések szerint az elmúlt két-három évben megduplázódott azoknak a száma, akik úgy gondolják: minden bajunkat a „tisztességtelen rendszerváltás” okozza. Hihetetlenül fölerősödött a kommunistázás is. Pedig ez 2000 körül már csillapodni látszott, azt hittük, túljuthatunk rajta. „89-ben a társadalom zöme elutasította a politikai felelősségre vonást. Ma újra egyre többen vannak, akik a múltban elkövetett bűnökért visszamenőleges számonkérést követelnek. Sőt, azt is mondják: minden, ami a magyaroké, idegen kézbe került, lenyúlták a privatizációval. Erre rímel Orbán legújabb fóbiája, amely azt sugallja: lassan ismét orosz gyarmat leszünk.

Általános nézet, hogy a kommunista elit átmentette a hatalmát. De mintha a jobboldalon elfelejtették volna: a privatizációt az MDF-kormány kezdte, s akkori vezetőik közül többen a mai Fideszbe vagy még jobbra kerültek. Például a „nemzeti” oldal médiavezére, Széles Gábor is az állami vállalatok „beszerzésével” alapozta meg a vagyonát.

Így van. A 100 leggazdagabb magyarból – ha nem tévedek – 90 nagyjából ugyanúgy szerezte a vagyonát. Akik egzisztenciájukat a rendszerváltásnak köszönhetik, azoknak egy része most hergeli a leosztásból kimaradtakat. Közállapotainkat jellemző szégyen: Orbán Viktor együtt kárhoztatja a rendszerváltást Csurkával és Pozsgayval. Ez mindent elmond arról a gyalázatosan hazug világról, amelyben élünk. Vajon miről szólhatna az „új rendszerváltás”, amit ők emlegetnek? Talán arról: Szűrös Mátyás leleplezi a „gaz kapitalistákat”, az új tulajdonosi és politikai elitet? Mert ezekbe ugyanúgy beletartozik Orbán Viktor, mint Gyurcsány Ferenc. A magát demokratikusnak tartó értelmiség nem képes egyértelművé tenni: szánalmas és szürreális ez az egész, s hogy akik ilyen hagymázas őrültségeket hajtogatnak, azok a demokrácia ellenségei.

„Új rendszerváltást” először tavaly a Kossuth téri tüntetők követeltek, de már Orbán jelszava is ez. A szélsőjobb „tematizálja” a Fideszt?

Kölcsönösen hatnak egymásra. Orbán régóta hajtogatja: Magyarországon nem érvényesülnek a magyar érdekek, s ezt a javak visszavételével kell orvosolni. Ez a bosszúvágy a mindennapjainkat is mérgezi. Nemrég radikális tüntetők vonultak a környékünkön, meg kellett állnom az autómmal. Jól öltözött, hatvanas nő odasziszegte nekem: „Jövőre már nem te fogsz ebben az autóban ülni.” Azt hiszem, nagyjából ennyiről szól a történet, mint minden diktatúra hajnalán: túrjuk ki a vagyonukból őket, s ha majd a miénk, ami az övék volt, akkor lesz igazság.

Orbán a lakiteleki találkozó húszéves évfordulóján – egy platformon Csoórival, Csurkával, Pozsgayval – hangoztatta: a jelenlegi „maffiakormány” romlottabb, mint a régi kommunisták. Hozzátette: a Fidesz persze demokratikus eszközökkel szeretné megbuktatni a koalíciót. Ez a „hergeld fel, fogd vissza” taktika nem vezet előbb-utóbb robbanáshoz?

Felelőtlen és veszélyes politikai játék. De abban mégsem hiszek, hogy Orbán szavára „ellenforradalmi tömegek” indulnának a kormány ellen. Bármekkora is az elégedetlenség, a felmérések azt igazolják: az emberek többsége rendre és nyugalomra vágyik. Földindulást csak azok akarnak, akik úgy érzik, nincs veszítenivalójuk. A Fidesz-megmozdulásokon azonban nem a jóvátehetetlenül lecsúszottakat látjuk. Ugyanakkor bár a média folyton azt bizonygatja, a szélsőséges szavazók aránya csak pár százalék, ez sajnos nem igaz. Lényegesen többen rokonszenveznek ezekkel az elképzelésekkel. Egy dolog azonban gyalázni a kormányt, és egészen más „ellenforradalmat” csinálni. Orbán számol: ha létrejönne egy ütőképes szélsőjobboldali párt, az legalább 10-15 százaléknyi szavazót elvinne tőle. Viszont ha engedményeket tesz a radikálisoknak, az ő voksaikat is megszerezheti. Azt hiszi, kormányra kerülve majd féken tudja tartani ezeket az embereket. Aki így gondolkodik, nem ismeri a történelmet. A szélsőjobboldali portálokon már ma sem kímélik a fideszeseket. Most a szélsőjobb és a jobboldal is azt hiszi: eszközként használhatja a másikat céljai elérése végett. Életveszélyes játék.

Orbánt a hívei közül sokan afféle „szakrális vezetőnek” tekintik. De mennyire lehet „elbűvölni” a fiatalokat az olyan Orbán-féle „forradalmi” mondatokkal, mint például „új szelek fújnak Európába”?

Biztos, hogy elsősorban a fiatalokat akarja megszólítani. Az ifjúság többsége jobboldali szavazó. Ám ez nem azt jelenti, hogy ők a klasszikus jobbos politikai értékek alapján voksolnak a Fideszre. Ez inkább stílus, mint értékválasztás. A legtöbb kérdésben a fiatalok ma is liberális nézeteket vallanak. De az SZDSZ nem képes megszólítani őket, nem ismerik fel benne saját értékeiket, ami súlyos kudarc a liberális pártnak. Azon pedig nem csodálkozhatunk, ha a mai fiatalok mély ellenszenvvel figyelik a hazai közéletet, a „felnőtt” társadalmat. Korrupciót, gyűlöletet és képmutatást tapasztalnak. És közben azt élik meg: a Fidesz az a párt, amelyik a legélesebben bírálja ezt, vállalja a konfliktusokat. Ezért a mentalitásért kedvelik.

Írásában ön arra is felhívja a figyelmet: a következő választásokat a fiatalok dönthetik el.

Igen. A pártok bázisai életkorban is nagyon eltérőek. Számolni kell azzal: 2010-re sok százezer új szavazó jelenik meg, s lehet, az MSZP-re ennyivel kevesebben voksolnak majd. Ez önmagában is eldöntheti a választást. A kormánypártoknak szembe kell nézniük a feszítő társadalmi problémákkal – az önálló életkezdés nehézségeitől a diplomás munkanélküliségen át a perspektívák hiányáig -, amelyek a fiatalokat a radikalizmus irányába tolják. Ha a reformok sikerrel járnak, enyhülnek a gazdasági feszültségek, s ha valóban sikerül újfajta társadalmi mentalitás és kultúra csíráit elültetni, átlendülhetünk a mostani rossz helyzeten. Ha az embereknek újra lesznek perspektíváik, ha egy kicsit megszeretik a szabadságot és demokráciát, akkor a gyűlöletpolitika is erejét veszti.

Szóljon hozzá! Ugrás a teljes fórumhoz

Az téma címe: Gyűlöletpolitika

A hozzászóláshoz, kérjük, lépjen be!

Skubi 2007.10.16. 23:31 [24]

CIAO

Tarkabarka kistehén 2007.10.16. 23:29 [23]

Má megint büfizett egyet a tehén? hihihi

deziré 2007.10.16. 23:10 [22]

KENEDI János a Kis Állambiztonsági Szöveggyűjtemény című vaskos, két kötetes dokumentumösszeállításában bő teret szentel annak, amikor az MSzMP utolsó PB-ülésén Nyers Rezső felveti: be kellene kérnünk az újjátemetési beszédeket. -Sajnos ez ma már nem megy -hurrogják le a született „demokratát”. Mire Nyers: ha Vásárhelyi Miklós kezébe kerülnek, akkor nyert ügyünk van, akkor mi is kapunk belőle. Számos más ponton is inog a pulpitus a nagy Vásárhelyi alatt.

A picinek szegénynek meg ott a lámpaernyő-botrány ugye…:(

Skubi 2007.10.16. 22:46 [21]

Tiszteletem!

Az orszagnak harmada ehen gebed….

Talan tobbet kene Ferget olvasnia Marianak. Rajonne, hogy a radikalizalodas fo oka a szegenyseg. A tobbi jon magatol.

:~)))

Rózsa Misi 2007.10.16. 19:30 [20]

Na most éghet a pofám! Hogy a fenébe fogom én azt kimagyarázni, ha peterdi ért velem egyet! 🙂

Előzmény: Qkory [14] 2007.10.16. 18:02