Pénteken reggel fél 9-kor 42 évesen elhunyt Zsákai Ferenc Gyula, a Pannónia Klezmer Band vezetője, a zenekar megálmodója, sikerének motorja, egy fantasztikus muzsikus, zongorista, énekes, zeneszerző, kiváló apa és jó barát.
A művésztől a fővárosi Kozma utcai izraelita temetőben vesznek búcsút október 18-án, csütörtökön.
Ferikém! Nem búcsúztunk sosem, még azokon a fáradt hajnalokon sem, hazafelé a muzsikálásból. Én Amerikába készültem, Te (most már tudom) még messzebbre. Még az utazás előtt kétségbe esve hívtál muzsikálni, és én mentem.
Összemosolygunk egy-egy zenei viccen, – Te felnézel a zongora mellől én meg örülök, hogy észrevetted- Tudod ahogy szoktuk!
Aztán játszunk tovább, de a szívemet egy láthatatlan hideg kéz markolássza.
Aztán már itt kinn olvasom az üzeneteket. Az azért nem lehetett semmi, hogy a kórházba muzsikáltatok! Két ápoló közt egy d-dúr szeptim. Hogy nem lehettem ott. Tudod nekünk, neked meg nekem, mindenünk a muzsika!
Várom itt a híreket, és jönnek is, mert sokan szeretnek, sokan ismernek. Várom, hogy hazaengedjenek, hogy végre tudjunk beszélni.
Örülök a hangodnak, a hitednek. Nem változott semmi! Azt a pár hónapot míg felépülsz kibírjuk aztán megint, együtt muzsikálunk. Mondom majd -f-moll, de várj! Játszom elé valamit, és Te bólintasz, hogy tudod, és amikor befejeztük, széttárod a karodat, s azt mondod majd: – „De jó veletek megint együtt muzsikálni!” – Emlékszel, ahogy szoktad! Csak az a hideg kéz, az engedné el már a szívemet!
Ferikém! Ha van másvilág, akkor könnyen megtalálunk! Nekem elég lesz a hang után menni, és ha van ott egy zongora, Te biztos mellette ülsz, vagy ott leszel a közelébe, és megkérdezed, – hoztál klarinétot? Ha ott nincs zongora, akkor majd mi viszünk, tudod elektronyosat, ahogy szoktuk! – Elektronyosat Józsikám?- kérdezed vissza.
Igen, elektronyosat, villámlásból, dörgésből! Összemosolygunk, Te felnézel, aztán játszunk tovább – Tudod, ahogy szoktuk!
Balogh József klarinétművész
