Teljes felfordulást okozott a múlt szombaton Bernben, hogy szélsőbaloldali provokátorok megzavarták a két hét múlva esedékes választások egyik esélyesének, a szélsőjobboldali SVP-nek a nagygyűlését. A rasszizmussal vádolt szélsőjobboldali SVP ezúttal egy provokatív plakáttal csapta ki a baloldalon a biztosítékot.
Lángoló autók, Molotov-koktél, fölszedett macskakövek, gumilövedékek, több tucat sérült rendőr- a helyszín ezúttal Svájc fővárosa. A két hét múlva esedékes választások legfőbb esélyese, a szélsőjobboldali Svájci Néppárt (SVP) próbált nagygyűlést tartani múlt szombaton Bernben, de az összegyűlt tízezres tömeget sikerült megzavarnia körülbelül ezer csuklyás baloldali radikálisnak. Bern rendőrfőnöke a „svájci demokrácia és szólásszabadság fekete napjának” kiáltotta ki október 6-át.
A rendőrség vízágyúkkal, gumilövedékekkel és könnygázzal próbálta megállítani a rendbontókat, mérsékelt sikerrel. A csuklyások a pártszínpadot is kifosztották, s végül le kellett fújni a rendezvényt.A baloldali zavargók akciójukkal nagy valószínűséggel az SVP malmára hajtották a vizet. Az egyetlen dolog, ami miatt talán nem volt haszontalan a támadás, hogy felhívta a hatóságok figyelmét: egyelőre nem tudják kezelni a huliganizmust, ami a 2008-as futball Európa-bajnokság szempontjából problémás lehet.
Túl messzire mentek?
A radikálisoknál az SVP egyik legutóbbi kampány-fogása csapta ki a biztosítékot. A Christopher Blocher vezette párt ugyanis egy olyan plakáttal rukkolt elő, ahol a svájci zászlón állva három fehér bárány rugdos kifelé egy feketét. A rajzot alátámasztó felirat a következő: „Biztonságot teremteni”. A párt üzenetét az ENSZ idegengyűlölettel foglalkozó szerve nyíltan rasszistának nevezte, a szociáldemokrata svájci elnök és külügyminiszter, Micheline Calmy-Rey szerint pedig az SVP rossz hírét kelti Svájcnak és a hétvégi erőszakért is a pártot terheli a felelősség: „Nem szabad a félelemmel játszani csak azért, hogy szerezzünk néhány szavazatot”.
Bújtatott rasszista propaganda? (Fotó: svp.ch)
Ulrich Schluer, a kampány kiötlője és a párt képviselője nonszensznek nevezte a vádakat és úgy nyilatkozott: „Ez nem fajok ellen irányul, hanem az olyan emberek ellen, akik megszegik a törvényeket”. Ezt viszont az SVP sem látja egységesen, a párton belül is akadnak ugyanis olyanok, akik szerint „túl messzire ment” a kampány. Mindennek ellenére semmi jele nincs annak, hogy a plakátok eltűnnek a nyilvánosságból.
„Rasszisták” a kormány élén?
Hiába osztja meg a lakosságot az SVP-t vezető, 2003-ban a kormányba is bekerültChristopher Blocher személye, és hiába vádolják őt és pártját nyílt rasszizmussal, mégis nagyon nagy az esély arra, hogy megnyerik az idei választásokat, bár a The Economist legutóbbi elemzése szerint az ehhez fűződő várakozások túlzóak, mivelaz SVP népszerűség-növekedése megállt. A lap ezzel párhuzamosan arra is rámutat, hogy mivel Svájc gazdasága rendben fejlődik, sokkal fontosabb a szavazóknak a környezetvédelem és az emigránsok kérdése.
Ez utóbbi ugyan jól jöhet az SVP-nek, de több elemző is úgy látja, hogya párt kampánya kifulladt, és a választások meglepetésea dinamikusan fejlődő Zöld Párt eredménye lehet, amelynek támogatottságamostanra valószínűleg a 10 százalékot is meghaladja. A The Guardian nagyobb esélyt ad az SVP sikerének, s több mint 25 százalékosra teszi a párt népszerűségét.
„Le a minaretekkel”
Blocherék most az idegen-, és EU-ellenesség, illetve a terrorizmus elleni harc jegyében épp arról akarnak kiírni népszavazást, hogy betiltsák a muzulmán minaretek építését Svájcban. „A külföldiek szégyenletesen visszaélnek Svájc vendégszeretetével”- áll az SVP kiáltványában, amit a párt sikertörténetével együtt német neonáci csoportok is szívesen tanulmányoznak.
A minaret-építés leállítását célzó referendum mellett arról is népszavazást kezdeményez az SVP, hogy minden olyan bevándorlócsaládot deportáljanak, amelynek egy 18 év alatti tagját elítélték valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt. A pártnak köszönhetően Svájcban Európa-szerte a legszigorúbb törvényekhez kötik az állampolgárság megszerzését.
> Szétkaszabolt életút
Svájcban minden ötödik ember bevándorló, az ország ezzel a második Európában. Arról viszont igen éles politikai vita folyik, hogy a többségi társadalom a bevándorlók integrációjára törekedjen-e, vagy arra ösztökélje őket, hogy megőrizzék tradicionális identitásukat.
A legdurvább rasszista támadás 2007 májusában történt Zürichben. Antonio de Costa tizenegy éve élt Svájcban, amikor egy éjjel a munkahelyén két férfi láncfűrésszel támadt rá, s több helyen szétkaszabolták a testét, miközben azt üvöltötték: „Nincs szükségünk afrikaiakra az országunkban. Azért vagyunk itt, hogy megöljünk”.
De Costa túlélte a támadást, amire így emlékszik vissza: „Nem tudtam megvédeni magam két láncfűrésszel szemben. Nem éreztem az ujjaimat, ott térdeltem és próbáltam elmondani nekik, hogy nem akartam bajt okozni, csak dolgozni jöttem. Úgy bántak velem, mint egy állattal. Az egyikük a fejem tetejére tette a láncfűrészt és azt mondta: most ketté vágunk”. Öt hónappal a támadás után azt mondta egy interjúban: „A saját gyerekeim is félnek tőlem, és azt kérdezik, miért akarta valaki szétvágni aput?”
Egy a rasszizmus visszaszorítására specializálódott genfi rendőr a párt kampányáról és a közelgő voksolásról úgy nyilatkozott: „A kampány az 1930 és 1938 közötti legrosszabb időkre emlékeztet. Ugyanilyen posztereket használtak Európában arra biztatva az embereket, hogy vessék ki maguk közül a zsidókat. Nagyon óvatosnak kell lennünk az ilyen jellegű propagandával”.
A svájci rasszizmus-ellenes szövetségi bizottság is azt fejtegette egy múlt hónapban nyilvánosságra hozott jelentésben, hogy a diszkrimináció intézményes formában van jelen a kormányhivatalokban, s hogy a döntéshozás folyamataiba is beette magát az idegengyűlölet.
Levizelt Blocher-arckép
A Blocherrel szemben táplált ellenséges érzések egyébként nem új keletűek, Thomas Hirschhorn festőművész például már2004-ben kijelentette, hogy egészen addig nem hajlandó Svájcban kiállítani alkotásait, amíg Blocher a kormány tagja. Ezt megerősítendő egy Blocher-ellenes performance keretében egy színész eljátszotta, hogy levizeli a politikus fényképét.
A szélsőjobbos pártvezető egyik leginkább elhíresült botránya, amikor 2006-ban két politikai menedékjogot kérvényező albánt „bűnözőkként” emlegetett egyik nyilvános beszédében. Később állította, hogy ő a „vádlott” szót használta rájuk, az eseményről készült hangfelvétel viszont az ellenkezőjét bizonyította.
2007 szeptemberében azért kritizálták élesen, mert nagy valószínűséggel köze volt Valentin Roschacher főügyész lemondásához. Több lap is arról számolt be, hogy a főügyész nem önszántából távozott, hanem egy összeesküvés áldozata lett, amelyben Blocher is részt vett. A politikus visszautasította a vádakat.
