NOL * Lapzsemle * 2007. október 1.
Semjén burkolt állításait próbálta megfejteni Kálmán László
A Népszava a hét végén Szép Szó mellékletében teljes terjedelmében közzétette Kálmán László nyelvész elemzését, amelyet Semjén Zsolt kereszténydemokrata politikus szenvedélyes vitákat kiváltó parlamenti felszólalásáról írt. A nyelvész azért kapott felkérést az elemzésre, mert Semjén korábban kilátásba helyezte, hogy beperli azokat, akik a szöveget antiszemitának minősítették. (A politikus a pertől azóta visszalépett.)
Kálmán László a szöveget a szakma szabályai szerinti elemzésnek vetette alá.
Vizsgálta a beszéd elhangzásának körülményeit, a hallgatóság feltételezhető elvárásait, majd a szöveg részletes elemzése után kísérletet tett arra, hogy nyílttá tegye a Semjén-beszéd burkolt állításait. A nyílttá tett állításoknak „azonban más hatásuk van, mint burkolt megfelelőiknek, mert a burkolt információ befogadása sokkal kevésbé tudatos, mint anyíltan kimondotté, hatása sokszor észrevétlenül érvéányesül” – figyelmztetett a nyelvész.
A burkolt állítások „lefordításával” Kálmán László a következő szövegértelmezést állította elő:
„Tisztelt képviselőtársaim és a politika iránt érdeklődő magyar állampolgárok!
A magyar zsidókról és hozzájuk is fogok szólni, mert a kormánypártoknak az újnyilasok (közelebbről a Magyar Gárda) megjelenésével kapcsolatos politikája különösen fontos a zsidóság szempontjából, esetleg csak az ő szempontjukból fontos. „Zsidón”” az izraelita vallásúakat és a zsidó származásúakat fogom érteni (közelebbről nem határozom meg, hogy hány zsidó nagyszülő számít zsidó származásnak), nem pedig a valamilyen szempontból magukat zsidónak vallókat, tehát eltérek az alkotmány elveitől.
Közelebbről azzal foglalkozom, hogy a jelen helyzetben milyen a parlamenti pártok és a zsidók viszonya. A zsidóságnak nem jó, amit a kormánypártok az újnyilasokkal kapcsolatban tesznek, mert a kormánypártok elkeseredett helyzetükben a saját maguk védelmében szándékosan veszélynek teszik ki a zsidóságot. A saját érdekükben, nem pedig a zsidók érdekében hangsúlyozzák túl az újnyilas jelenségeket (pedig, mint a köztársasági elnök is megmondta, ezek a jelenségek elsősorban a zsidókat érintik). Az újnyilas jelenségek túldimenzionálása azonban a zsidókat sújtja. A zsidóknak, különösen az idősebb és az alacsonyabb társadalmi státuszú zsidóknak nem szabadna a kormánypártok oldalára állniuk (mert vagy már most is ott állnak, vagy a jelenlegi események miatt esetleg melléjük állnak – mindez persze maguknak a zsidóknak nem új, de jobb, ha ti, többi állampolgárok tudjátok, hogy a zsidók hajlamosak a balliberális pártokhoz vonzódni). Pedig inkább a kereszténydemokratákban kellene bízniuk, mint a kormánypártokban, hiszen a kereszténydemokraták a múltban tanúbizonyságát adták az antifasizmusuknak, és a zsidók abban a pártban bízhatnak, amelyik a múltban antifasiszta volt.
A zsidóságnak azért is kellene inkább a jobboldalban bíznia (most már tágabban, nemcsak a kereszténydemokratákra vonatkoztatva), mert a baloldal (konkrétabban: az MSZP elődei) régen is mostohán bánt velük. Például a baloldal államosította a zsidók vagyonát (az államosításban számított, hogy zsidó-e a tulajdonos, és/vagy a zsidók vagyonosságuk miatt jelentősen érintettek voltak az államosításban), és a rendszerváltás utáni jobboldali kormányok adták vissza (a rendszerváltás utáni ingatlanrendezést csak a jobboldal tartotta fontosnak, és számításba vette a tulajdonos zsidó voltát, vagy a zsidók vagyonosságuk miatt jelentősen érintettek voltak az ingatlanrendezésben). A vagyon kérdése márpedig fontos szempont a zsidóknál (mert vagyonosak, és/vagy mert anyagiasak).
A liberálisok oldalára sem szabadna állniuk a zsidóknak, mert az SZDSZ olyan ügyeket képvisel (melegházasság, extrém szekták, eutanázia), amelyek nem összeegyeztethetőek a mózesi törvényekkel (a zsidók fontosnak tartják a mózesi törvényeket). Az SZDSZ (velejéig aljas módon) megpróbálja az ezekkel a problémákkal kapcsolatos saját liberális álláspontját „kapcsolatba hozni”” a mózesi törvényekkel (ezekkel a törvényekkel össze akarja egyeztetni, esetleg azokból akarja levezetni az álláspontját, valószínűleg azért, mert a zsidóság képviselőjeként akar fellépni a politikában, az ő kedvükben akar járni). Pedig az SZDSZ álláspontja ezekben a kérdésekben szögesen ellentmond a mózesi törvényeknek.
Sajnálatos mentalitás a zsidók körében (nem derül ki, hogy milyen arányban található meg ez a mentalitás a zsidóknál), hogy csak konjunktúra idején vállalják fel nyíltan a zsidóságukat. Ezt egy mindenki által nagyrabecsült zsidó magyar, Scheiber Sándor professzor mondta. Ma ennek az adja az aktualitását, hogy az SZDSZ – miközben megpróbálja elhitetni, hogy képviseli a zsidókat – valójában olyan rossz mentalitású zsidók pártja, akik nem vállalják fel nyíltan a zsidóságukat, és ez magyarázza, hogy a Tórával összeegyeztethetlen álláspontot képvisel a modern társadalomnak egy sor kérdésében. „
Ha botrány, akkor Gyurcsány?
Valószínűleg sokakat megnyugtat, hogy a Magyar Nemzet újságírói folyamatosan tényfeltárnak, bár (talán hogy a családra is maradjon idejük) csak a kormánypárti szennyesben turkálnak. Persze egyáltalán nem baj, ha valaki rámutat az enyhe belterjességre, ami a kormányzati pénzek szétosztását jellemzi, de ma a Magyar Nemzet Online-ra sikerült egy teljesen felesleges anyagot kitenni, ami arra emlékezteti a feledékeny olvasókat, hogy a miniszterelnök neve a közelmúlt botrányaiban többször is felmerült. (Az, hogy nincs botrány Gyurcsány nélkül, mondjuk úgy, költői túlzás.)
A megdönthetetlen bizonyítékokat is elénk tárja a MNO: a bróker-ügyben napvilágra került egy felvétel, amin egy Gyurcsányi nevű ember segítségül hívásáról beszél a bűnténysorozat két gyanúsítottja – egyikük maga Kulcsár Attila. Hogy ez miért perdöntő? Mert akkoriban sokan tévesztették el Gyurcsány nevét. Értjük ugye. A Zuschlag-ügyben való közvetlen érintettségre sajnos nincs citátum, így kénytelenek vagyunk a legkomolyabb nyilvánosság elé került bizonyítékból kiindulni: a Fidesz megmondta, hogy a nyomok Gyurcsány dolgozószobájáig vezethetnek. Aki nem hiszi, járjon utána.
Rudi Zoltán mérlege
Az úgymond balos médiumokban már régóta pedzegették, hogy Rudi Zoltán csak azért vegzálja a Nap Tv műsorvezetőit, hogy jó pontokat szerezzen a kuratórium fideszes tagjainál. (Pedig tudjuk, hogy csupán a rendszeres reggeli pofára eséseket elégelték meg, az utolsók között volt egy kifejezetten cikis Deutsch-Für szereplés a Kereszttűzben. Egyszerűen nem lehet kampányolni, ha nem elég kíméletesek és megértők a riporterek, no.)
A Népszava most nagy vonalakban áttekinti, mi valósult meg Rudi ígéreteiből, hozzátéve: ez úgysem érdekel senkit a kuratóriumban. Javult a televízió pénzügyi egyenlege (komoly leépítéssel és a szokásos állami tőkeinjekciókkal), csökkentek a gyártási költségek, és nem csökkent tovább a nézettség, a hírműsoroké kifejezetten javult. Új épületbe nem költözött a Magyar Televízió, sehol nincsenek a beígért tematikus csatornák. A Népszava szerint Rudinak mennie kell. Ebben az esetben viszont újabb szánalmas földharcra számíthatunk, míg egy új jelölt kétharmadot szerez a kuratóriumokban.
Lakitelek, 20 év múlva
Hogy nem csak Orbán Viktor beszédéből állt a vasárnapi lakiteleki találkozó 20. évfordulója, azt a Magyar Hírlap összefoglalója bizonyítja. „Lezsák Sándor udvarán 1987. szeptember 27-én még egy sátor alatt, egy asztalnál ült Konrád György és Csengey Dénes, Elek István és Lengyel László, Csurka István és Pozsgay Imre és sokan még. Elek, Csurka és Pozsgay itt van most is, Csengey Dénes már nem lehet, mert meghalt, Konrád és Lengyel pedig nincs itt, mert nincs itt, pont.” A lap ebben a fennkölt stílben számol be az eseményekről, megejtő természetességgel idézve, hogy Csoóri Sándor „nevén nevezi a demokráciánkat: a hazugság demokráciájában élünk”, vagy hogy „a liberális diktatúrából ki kell szabadítani az országot” (Bíró Zoltán). Csurka István kivételesen beéri azzal, hogy megjegyzi: maffiás államcsíny történt. „Tapsvihar. Estefelé a bizakodásból lesz egyre több Lakiteleken. Van még ennek a helynek kisugárzása” – szól a beszámoló. Vajh miért nem kértek belőle a mostani MDF tagjai?
Semmi sincs ingyen
Mindegy, hányszor bírságolják meg a bankokat, most, továbbra is félrevezető reklámok sokasága csábítja hitelkártya kiváltására az ügyfeleket. A csali: egy bizonyos ideig kamatmentesen lehet felhasználni a hitelkeretet. Ennek pontos feltételeit azonban „elfelejtik” részletezni a bankok, csakúgy, mint a mindennapos számlavezetési szabályokat. Elég egy apró hiba, és máris 30% fölötti kamat terheli a felhasznált keretet, mint ahogy elsikkadnak a további költségek is. A bankok felháborodottan tiltakoznak, hogy nem térhetnek ki minden részletre egy reklámban, a Versenyhivatal „mindig újabb nyulat húz elő a kalapból”, tudniillik, hogy az ő életüket megkeserítse. Hogy kit is kell védeni, döntse el az Olvasó, >
