Forrás: Népszava

Kelet-Európában, amelyet az új francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy látogatásával tisztelt meg, Magyarország az az ország, amely a legjobb talajnak minősült a második világháború előtt beplántált antiszemitizmus túlélésére. Egyszersmind ez az ország is, ahol jelenleg a legtöbb zsidó származású, de kulturálisan a legjobban asszimilált zsidó honfitárs él. Ez is magyarázza nyilván azt a tényt, hogy Lengyelország mellett itt létezik az antiszemitizmus a politikai életben.

(Lengyelországban az üldözéseket és auschwitzi és buchenwaldi gázkamrákat és a varsói gettó lázadást túlélő zsidók száma jelentéktelen.) Magyarországon, és különösen annak fővárosában élő zsidó polgárok szerepe a politikai, gazdasági, kulturális életben ma csaknem olyan jelentékeny, mint volt a harmincas években. Az utóbbi években a jobboldali nacionalista sajtóban és a gyarapodó kormányellenes tüntetéseken egyre nyíltabban jelentkezett az antiszemitizmus, mégpedig a demokratikus véleményszabadság köntösében. És immár a parlamentben is megjelent. Ez nyilván az európai antirasszizmus egyik vezető harcosának magyarországi röplátogatásával hozható kapcsolatba.

Tudvalévő, hogy a magyarországi antiszemitizmus előtörése az utóbbi időkben azzal magyarázható, hogy a magyar jobboldal vezető pártja, az Orbán Viktor irányítása alatt álló Fidesz, valamint csatlósa, a kereszténydemokratának nevezett, keresztény egyházak támogatását élvező párt vonakodott elhatárolni magát a parlamenten kívül terjeszkedő szélsőséges, ultranacionalista mozgalmaktól.

Az elhatárolás rossz kifejezés, jelentette ki a közelmúltban Orbán Viktor, aki megelégedett azzal, hogy tagadta a szélsőségek igazán szélsőséges, és a demokráciára egyre veszélyesebb jellegét. A kereszténydemokrata párt vezére pedig mintegy előre védekezésképpen, Sarkozynek a magyarországi antiszemitizmus fejlődését illető esetleges szemrehányásaival szemben az izraelita vallású és zsidó származású honfitársakat tette felelőssé a valójában nem is létező magyar antiszemitizmusért. Jó-e az a magyar zsidóságnak – kérdezte -, ha egy rossz politika, mint túszként löki maga elé Schwarz bácsit és Weis nénit?”

Hangsúlyozta, hogy az ellenzéki és keresztény pártoknak semmi köze sincs a szélsőségesekhez, inkább a baloldal nem volt finnyás a magyar nácikkal, a nyilasokkal szemben. „Nem mi államosítottuk a zsidó vagyont, hanem az önök valahányadik elődje, a kommunista párt. Az Orbán-kormány volt az, amelyik a legtöbb ingatlant adta vissza a zsidóknak. Az Orbán-kormány idején kötött a magyar állam három olyan szerződést a magyar zsidósággal, ami csak a vatikáni szerződéshez hasonlítható.”

Mi „soha nem voltunk Izrael ellenesek”. Viszont a baloldal, a kormánykoalíció egyik zsidókat pártoló pártja a drogliberalizáció, egyneműek házassága, az extrém szekták, az eutanázia védelmezői volt, ez nemcsak a keresztény, hanem a mózesi törvényeknek is ellentmondanak.

Semjén Zsoltnak Orbán Viktor főszövetségesének parlamenti beszédét érdemes volna teljes egészében újra közölni, hogy a magyar és a külföldi közönség tiszta képet alkosson a képmutatás csimborasszójáról. Mire képes egy magát mérsékeltnek és demokratának nevező, alapjában véve az antiszemitizmussal és ultranacionalizmussal egyetértő vagy egyetértést mutató ellenzék szószólója, ha így próbálja igazolni a jelenlegi ellenzék vonakodását, hogy szakítson azokkal a mozgalmakkal, amelyeknek hívei felelősek az incidensek sokaságáért, amelyeket nyilvánosan és büntetlenül követnek el a magukat a zsidó-barátság és -védelem monopóliumával álcázó szuper antiszemiták.

Amilyen hamisnak tűnik, olyan nevetséges tévedésnek tekinthető a semjéni preventív tiltakozás, amikor tudnivaló, hogy a francia köztársaság elnökének nemcsak akarata, hanem a Budapesten eltöltött rövid ideje sem alkalmas arra, hogy eltérjen utazása fő céljától, ami az európai fejlődést illető francia és magyar politikai egyeztetésre irányul. Tudtommal Sarkozynek esze ágában sincs az Európai Unió összes államában teendő látogatásai alkalmából az illető országok belpolitikájára kitérni. De talán feltehető, hogy Semjén Zsolt szavaiban a rossz lelkiismeret , a bűntudat gyermekded kifejezését látni: nem vagyunk bűnösek, hanem Schwarz bácsi és Weis néni meg a kormány meg a parlamenti többsége! Mi, akik a magyar nemzet vagyunk, bár kisebbségben a parlamentben, „az ártatlanság képe és a bánaté vagyunk”, hogy egy ismert magyar humanista költő szavait idézzem. Bár Németh Lászlót is idézhetném, aki fölfedezte , hogy az igaz magyarok kisebbségbe vannak szorítva a talpig magyar hazában.

Fejtő Ferenc