Forrás: Népszava

Kelet-Európában, amelyet az új francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy látogatásával tisztelt meg, Magyarország az az ország, amely a legjobb talajnak minosült a második világháború elott beplántált antiszemitizmus túlélésére. Egyszersmind ez az az ország is, ahol jelenleg a legtöbb zsidó származású, de kulturálisan a legjobban asszimilált zsidó honfitárs él. Ez is magyarázza nyilván azt a tényt, hogy Lengyelország mellett itt létezik az antiszemitizmus a politikai életben. (Lengyelországban az üldözéseket, az auschwitzi és buchenwaldi gázkamrákat és a varsói gettólázadást túlélo zsidók száma jelentéktelen.) A Magyarországon, és különösen annak fovárosában élo zsidó polgárok szerepe a politikai, gazdasági, kulturális életben ma csaknem olyan jelentékeny, mint volt a harmincas években. Az utóbbi években a jobboldali nacionalista sajtóban és a gyarapodó kormányellenes tüntetéseken egyre nyíltabban jelentkezett az antiszemitizmus, mégpedig a demokratikus véleményszabadság köntösében. És immár a parlamentben is megjelent. Ez nyilván az európai antirasszizmus egyik vezeto harcosának magyarországi röplátogatásával hozható kapcsolatba.

Tudvalévo, hogy a magyarországi antiszemitizmus elotörése az utóbbi idokben azzal magyarázható, hogy a magyar jobboldal vezeto pártja, az Orbán Viktor irányítása alatt álló Fidesz, valamint csatlósa, a kereszténydemokratának nevezett, keresztény egyházak támogatását élvezo párt vonakodott elhatárolni magát a parlamenten kívül terjeszkedo, szélsoséges, ultranacionalista mozgalmaktól.

Az elhatárolás rossz kifejezés, jelentette ki a közelmúltban Orbán Viktor, aki megelégedett azzal, hogy tagadta a szélsoségek igazán szélsoséges és a demokráciára egyre veszélyesebb jellegét. A kereszténydemokrata párt vezére pedig mintegy elore védekezésképpen, Sarkozynek a magyarországi antiszemitizmus fejlodését illeto esetleges szemrehányásaival szemben az izraelita vallású és zsidó származású honfitársakat tette felelossé a valójában nem is létezo magyar antiszemitizmusért. „Jó-e az a magyar zsidóságnak – kérdezte -, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé Schwarz bácsit és Weisz nénit?”

Hangsúlyozta, hogy az ellenzéki és keresztény pártoknak semmi köze sincs a szélsoségesekhez, inkább a baloldal nem volt finnyás a magyar nácikkal, a nyilasokkal szemben. „Nem mi államosítottuk a zsidó vagyont, hanem az önök valahányadik elodje, a kommunista párt. Az Orbán-kormány volt az, amelyik a legtöbb ingatlant adta vissza a zsidóknak. Az Orbán-kormány idején kötött a magyar állam három olyan szerzodést a magyar zsidósággal, ami csak a vatikáni szerzodéshez hasonlítható.”

Mi „soha nem voltunk Izrael-ellenesek”. Viszont a baloldal, a kormánykoalíció egyik zsidókat pártoló pártja a drogliberalizáció, az egynemuek házassága, az extrém szekták, az eutanázia védelmezoje, ez nemcsak a keresztény, hanem a mózesi törvényeknek is ellentmond.

Semjén Zsoltnak, Orbán Viktor fo szövetségesének parlamenti beszédét érdemes volna teljes egészében újra közölni, hogy a magyar és a külföldi közönség tiszta képet alkosson a képmutatás csimborasszójáról. Mire képes egy magát mérsékeltnek és demokratának nevezo, alapjában véve az antiszemitizmussal és ultranacionalizmussal egyetérto vagy egyetértést mutató ellenzék szószólója, ha így próbálja igazolni a jelenlegi ellenzék vonakodását, hogy szakítson azokkal a mozgalmakkal, amelyeknek hívei felelosek az incidensek sokaságáért, amelyeket nyilvánosan és büntetlenül követnek el a magukat a zsidóbarátság és -védelem monopóliumával álcázó szuper antiszemiták.

Amilyen hamisnak tunik, olyan nevetséges tévedésnek tekintheto a semjéni preventív tiltakozás, amikor tudnivaló, hogy a francia köztársaság elnökének nemcsak akarata, hanem a Budapesten eltöltött rövid ideje sem alkalmas arra, hogy eltérjen utazása fo céljától, ami az európai fejlodést illeto francia és magyar politikai egyeztetésre irányul. Tudtommal Sarkozynek esze ágában sincs az Európai Unió összes államában teendo látogatásai alkalmából az illeto országok belpolitikájára kitérni. Feltételezhetoen Semjén Zsolt szavaiban a rossz lelkiismeret, a buntudat gyermekded kifejezését látni: nem vagyunk bunösek, hanem Schwarz bácsi és Weisz néni meg a kormány az, meg a parlamenti többség! Mi, akik a magyar nemzet vagyunk, bár kisebbségben a parlamentben, „az ártatlanság képe és a bánaté vagyunk”, hogy egy ismert magyar humanista költo szavait idézzem. Bár Németh Lászlót is idézhetném, aki fölfe­dez­te, hogy az igaz magyarok kisebbségbe vannak szorítva a talpig magyar hazában.

Fejto Ferenc, lapunk tiszteletbeli foszerkesztoje