Államférfi szólt a nemzethez
Vélemény és vita 2007-09-11 02:21
Államférfi szólt a nemzethez
Álláspont
A tegnapi parlamenti évadnyitót jelentős államfői beszéd teszi maradandóvá. Sólyom László felszólalása az Országgyűlés őszi ülésszakának kezdetén minden bizonnyal jelentős polémiát indít el. Reméljük, hogy ez a vita parlamentáris eszközökkel, a demokratikus normák tiszteletben tartása mellett zajlik majd.
Orbán Viktor azonnal reagált az államfői beszédre a Tisztelt Házban. Biztosította az elnököt, hogy a demokráciáért és az emberi méltóságért folytatott küzdelmében számíthat a jobboldali frakciószövetségre.
Sólyom László figyelemre méltó tényekkel és érvekkel bírálta a kormányzat munkáját. Érdemes sorra venni az elhangzottakat. A huszonhárommillió románnal való fenyegetőzést tipikus szélsőjobboldali tettnek minősítette. Az államfő leszögezte, hogy Magyarországon nincs fasizmus, és nincs fasisztaveszély.
Az államfő egyértelművé tette, hogy pártok felszólítására soha nem szólalt meg, és nem is fog. A félelem eltúlzását, a pánik- és félelemkeltést káros politikai eszköznek nevezte.
Az államfő beszédében elfogadhatatlannak minősítette a holokauszttal való viccelődést, a szabadságjogok korlátozását pedig alkalmatlan eszköznek tekinti a szélsőségek elleni küzdelemben.
A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy a békés tüntetőket és a szélsőségeseket nem szabad összemosni. Kijelentette, hogy a rendőrség megrendítően súlyos jogsértéseket követett el október 23-án. Az események miatt a szakmai és politikai felelősség azonban azóta is tisztázatlan maradt, ugyanis „…nagyon kevés ügy jut el a bírósági tárgyalásig, mert az elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, s ebben a rendőrség egyáltalán nem együttműködő”. Súlyos, bíráló, mégis kiegyensúlyozott szavak. Az államfő tegnap a Parlament szószékéről megadta az alaphangot a forró őszt sejtető feszült helyzetben, amikor mindenki attól tart, hogy ismét zavargások kezdődnek.
Sajnos a kormányfő a tőle megszokott módon reagált az elhangzottakra. Az önkritika most is elmaradt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozata nem tükröz változtatási szándékot a politikájában, nem mutat semmi fogékonyságot az államfői bírálatra. Pedig az államfő beszéde a konstruktív párbeszéd nyitánya lehetne. Ha értő fülekre találna, elvezetne a közös gondolkodáshoz abban a nemzeti sorskérdésben, hogy rátaláljunk a válságból kivezető útra.
A tegnapi kormányzati reakció nem sok jóval biztat ezen a téren. Láthatóan eltökéltek a valódi reformoknak álcázott, jövőkép nélküli, megszorító politika folytatásában. Az egész társadalom érdekei ellenében mennek a maguk útján. Messzire nem juthatnak.
szeptember 12th, 2007 at 02:08
ebarat, rendszeres MH olvasó voltam,
de a tulajdonos váltás a lapot számomra olvashatatlanná tette.Miért is? Hát azért mert praktikusan a korábbi független napilapból a Fidesz szócsöve lett azon a cimen, hogy igy nagyobb példányszámban adható el. Ez a szemlélet egy laptulajdonostól az ujságirói etika földbetaposását jelenti, gondolom nem ártana, ha a lap más cimlappal jelenne meg, hogy még véletlenül sem tévessze meg a vásárlókat.
A cikkhez annyit szeretnék hozzászólni, hogy az államfői beszéd egyáltalán nem mondható egy kiegyensulyozott valaminek, hanem egy jogászi csűrés-csavarásnak könnyen minősithető. Mindenkit kioktató hangnem nem az őszi megbékélést szolgálja, hanem tudatosan növeli az ellentéteket. Az hogy a Fidesz vezéralakja az elnök urat a hűségéről és lojalitásáról biztositotta a saját és pártja nevében csak azt mutatja,m hogy ő megértette a rejtett üzenetet.
Persze mások is megértették, én is. Az államfó felszólalt a Tubes ügyben amit nagyon fontosnak tartott (kis falu problémája), de nem tartotta fontosnak, hogy azonnal reagáljon az ébredező náci eszmék miatt és nyugodtan szemlélte a palotája előtt zajló eseményeket anélkül, hogy egy árva szót is szólt volna. Tubesre bezzeg feleségestül elment, sétált a tömeggel és parádézott a tv kameráknak is. Most hogy a külföldi sajtó, a magyar parlamenti pártok is többször és nyilvánosan felszólitották, hogy ne csak üzengessen a szóvivójon keresztül, akkor bár durcásan de végülis felszólalt a parlamentben. A támogatója a mai napig nem tette világossá az egyértelmü álláspontját, az ujságirók elől elfutni akart és végül semmit mondó kinyilatkoztatásokat tett. Szép hazánkban szépen lassan weimarizálódunk és méltóságaink egyre jobban hasonlitanak az akkori vezetőkre. Jaj nekünk akik még egy kicsit maradni szeretnénk, itt adózunk, ennek az országnak dolgozunk, de minek? Hogy megdobáljanak, lezsidózzanak és utána még esetleg folytassák, ahogy a tradiciók mutatják? Boldog vagyok, hogy édesapám, aki holocaust kemény utját megjárta ezt már nem láthatja és a fiamat külföldre,egy igazi demokráciába sikerült eljuttatnom. Hogy mondta Radnóti? Itt élni és halni kell, hát tévedett! Nem itt kell meghalni, én legalábbis nem szeretnék és más érintett embernek is jobb jövőt kivánok.Shana Tova