Forrás: Népszava

„… s a viszály elvérzik a csatákon.” (Vörösmarty) Ez volt a te reménységed, mielőtt beleőrültél a Bach korszak csapásaiba, amelyeket a magyar szabadságra mért. Lenézel-e még ránk az egekből, vagy reményvesztetten elfordultál tőlünk? Szeretném hinni, hogy még nem, ezért szólítom meg azt a lelkes közönséget, amelyik azon a bizonyos szombat délutánon a fogadalomtétel alkalmából összegyűlt, ünnepelt, abban a meggyőződésben, hogy valami nagy és nagyszerű történésnek a tanúja lehet.

A sokszorosan elismételt előjelek a múlt ismeretében igenis baljósak, ám a hasonlóság még nem feltétlenül jelent azonosságot. Ami az én számomra a legaggasztóbb, az nem az egyenruha, nem a katonásdi, sem a nyilaskeresztes jelképek, hanem azok a szavak, és mondatok, amelyek unos-untalan, súllyal, vagy már súly nélkül is, mint egy megszokott káromkodás, visszatérően elhangzanak.

Először az után érdeklődöm, hogy Magyarországon szabad-e a törvényes miniszterelnököt tetűnek nevezni, és meggyilkolására biztatni bárkit is. „Gyurcsány, ez a közellenség, szintén rászolgálna a likvidálásra. Nem fogunk sírni, ha valaki netán elintézné ezt a tetvet.” (Honlap az Interneten) Hát bizony ez vastagon felbujtás a gyilkosságra. Úgy látszik most már ezt is szabad. Tapsol, kedves ünneplő közönség? Készek eltenni a láb alól politikai ellenfeleiket?

Idézném Orbán Viktor szavait, amelyekkel a szocialista párt tagjait szokta illetni: „Tolvajok, csalók, beteges hazudozók, gátlástalanok, erőszakosak, hatalomvágyók, kapzsik, pénzéhesek, szélhámosok, bűnözők, pimaszok, ripacsok, szavazatvásárlók, félelemkeltők, a szélsőjobbos akciók támogatói.”. Tetszik? Aki magyar vele tart? Kiskorukban a mama, vagy a papa nem szólt, vagy nem vágta szájon magukat, ha valakiről ilyen csúnyán beszéltek? Különben e jelzőknek nincs különösebb jelentőségük. Csak azt bizonyítják, hogy hazánk ex-miniszterelnökének hiányos volt a nevelése, vagy ahogy polgári körökben mondani szokták nem volt gyerekszobája. Ugyanis ez a stílus még elmegy egy kőbányai talponállóban, de diplomáciai, vagy politikai berkekben már nem.

Folytatom. A hódmezővásárhelyi kórházvédő tüntetésen Kovács László, a kórház orvos-igazgatója, a MIÉP alelnöke a következőt mondta: „Ezért a népirtásért annyi börtön jár ezeknek a gazembereknek, hogy a műanyag bilincs is el fog rohadni a kezükön”. Szóval innét ered, hogy népirtás folyik. Nem a tatárjáráskor, nem az örmények, kurdok között, nem a gulágban és a német lágerekben, nem Recsken folyt népirtás, hanem ma, most Magyarországon! Tessék elképzelni, hogy ehhez az orvoshoz egy olyan beteg kerül, akiről kiderül, hogy liberális, szocialista, netán kommunista. S a lelkében ennyi gyűlölettel „gyógyítja” őket. Nem az orvosoknak kellene először megtiltani, hogy politizáljanak? Vagy neki is csápoljunk?

Morvai Krisztina szuperhumanista elnöknő meg azzal kezdte mondanivalóját: „Nem lehet Magyarország miniszterelnöke olyan ember, akinek vér tapad a kezéhez.” És király lehet? Mondjak példákat? És szent lehet? Kellenek példák? Csak a miniszterelnök nem lehet véreskezű? Kire célozhat? Bárdossyra? Imrédyre? Gömbös Gyulára? Szálasi nemzetvezetőre? Rákosira? Kádárra? Hornra? Gyurcsányra? Talált! Mindezek közül Gyurcsányra céloz. De a célzás mégis téves. Javaslom, hogy játsszunk a TV nyilvánossága előtt. Ő felsorolja Gyurcsány véres áldozatait, én bármelyikükét 1939 és 1989, a rendszerváltás között.

Tisztelt ünneplő közönség. Most az a meggyőződés késztetett írásra, hogy a magyarság, a magyar kultúra, és Európa részévé válása, elsősorban a magyar nyelv kiművelésének köszönhető. A latin és a német uralma után, elsősorban a nyelvújítóknak, akik olyan szavakat teremtettek számunkra, amin kialakulhatott, például Európa egyik leggazdagabb költészete.

S a beszélt köznyelvnek ez a jelenlegi lezüllése, kritikátlan trágársága, – nem csak divatozó fiatalok, alkoholisták, bűnözők és hagyományosan a kocsisok között, de az elit, a parlament, a magas politika urainak egyre soványabb szókészletében – fenyegető jelenség a magyar közélet elpiszkolódása és a magyar kultúra jövője szempontjából.

S aki a magyar nyelvet gondolatok és érvek közlése helyett gyalázkodásra és káromlásra használja, annak ne adjanak lehetőséget, hogy az önök vezetőjének érezhesse magát. Megvető csendtől körülvéve kotródjon vissza az egykori elemi iskolába, ahol volt egy „beszéd- és értelem gyakorlatnak” nevezett tárgy, pótolni a mulasztottakat.

Popper Péter (pszichológus)

One Response to “Popper Péter: Orbánnak nem volt gyerekszobája”

  1. frimmer

    Khol a kavod !
    Nagyon jó, és nagyon igaz !
    Több ismerősömnek elküldöm.
    efi