Forrás: NOL

Mottónk: “A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”

NOL * Lapzsemle * 2007. augusztus 28.

A gyilkosok óvodája

Szendrei Lőrinc véleménye a Népszavában:

“Vitatkoznék Tamás Gáspár Miklóssal. A lapunkban is rendszeresen publikáló jeles filozófus a minap a Magyar Gárda megalakulásával szemben szervezett ellentüntetésen úgy fogalmazott, hogy megszületett a magyar SS. Talán itt még nem tartunk. Ez még nem az SS, hanem annak egyik előképződménye, az SA. Akinek csak egy csöppnyi történelmi emlékezete, ismerete van, tudja, hogy a náci birodalmi gépezet előjátékaként Hitler (Adolf) eleinte az SA-ra, majd csak később az SS-re támaszkodott igazán.

Weimarizálódhatunk – figyelmeztetett jó korán a néhai miniszterelnök, Antall József, és akkor még nem tudhatta, hogy kormányzati csapatában megbújik egy olyan figura a honvédelmi miniszter gúnyájában, akiben ez a veszély napjainkra szó szerint testet öltött. Rohamcsapatokkal és félrevezetett, politikai­lag alulbutított tömegekkel lehet a demokráciát agyoncsapni.

A gyilkosok óvodája megjelent a Várban.” >

“Kár Gyurcsányért” – írja TGM

Tamás Gáspár Miklós “Képek Gyurcsány falán” címmel publikált nagy elemzést az Élet és Irodalomban. A filozófus kiderítette:Gyurcsány Ferenc pártelnöki dolgozószobájának falán nyolc magyar közéleti személyiség képe található. Kossuth Lajos, Ady Endre, Szabó Ervin, Kassák Lajos, József Attila, Bibó István, Kéthly Anna, Nagy Imre képei. “A liberális Kossuth mellett hét szocialista, ebből öt marxista, kettő – Ady és Bibó – nem. Ilyen gyönyörű arcképgaléria még nem ékesítette magyar kormányfő dolgozószobáját” – vélekedik TGM – “ám persze az üzenete éppen az ellenkezője Gyurcsány Ferenc politikájának.”

“Mi az ördögöt gondolhatott Gyurcsány Ferenc, amikor ezt a nyolc fényképet fölaggatta (vagy fölaggattatta) a falára? A válasz erre Gyurcsány Ferenc egész pályafutásának elemzésében rejlik. Ez a pályafutás a kívülálló, a föltörekvő plebejus dacreakcióinak, önmagát vállaló gőgjének és a följebbvalókhoz, elöljárókhoz való asszimilációs vágyának az egyedülálló keveréke” – olvasható az ÉS hasábjain.

“Az ancien régime, a “bolsevista” ci-devant nómenklatúra szociokulturális stigmáitól megszabadult Gyurcsány, elsőként az “utódpárt” vezetői közül, megszerezte “az ellenfél kultúrájának”, az újbaloldaliból és ellenzéki ellenállóból, az ancien régime hipermodernista, majd posztmodernista ellenzékéből nagyrészt polgári liberálissá vált értelmiségnek a bizalmát. Ez elképesztő fegyvertény – hiszen közben ennek az értelmiségnek “az adekvát osztálypártja”, az SZDSZ ugyanezt a támogatást elvesztette, illetve csak mint Gyurcsány “másik pártja” tartotta meg (annyira, amennyire).”

“Ámde hiába rendszertámogató újabban a kelet-közép-európai, exbaloldali értelmiség (ez regionális sajátosság, legalábbis ebben a hihetetlen mértékben), a múltja és a habitusa establishment- és rendszerellenes, tekintélyellenes, államellenes. (Ezért vált ez a habitus e tartalmak összelappadásával együtt rémületesen üressé.) Ezért kell a mai magyarországi tőkés rendszer legfőbb vezetőjének hét szocialista, ebből öt engesztelhetetlen marxista arcképét kifüggesztenie a dolgozószobájában.”

Tamás Gáspár Miklós ítélete: “Gyurcsány bukásával – hiszen Gyurcsány az őszödi beszéd kiszivárogtatása és a 2006. őszi tüntetések brutális szétverése óta már bukott ember – az ún. balliberális értelmiség is megbukott, mert a rendszertámogató valóság és a zendülő, antiautoritárius (ideológiai) gesztusrendszer párhuzamos fönntartása nem volt többé lehetséges. Ez az értelmiség most pártjára kelt a mindenkori hatalom mindenkori fő eszközeinek – a megtévesztésnek és az erőszaknak -, ezért a történelem fölöttivé stilizált “ellenzéki” imázs (legalábbis Magyarországon) egyszer s mindenkorra szertefoszlott.”

TGM “egyszerre gőgös és hiú (ez a két tulajdonság általában ellentétes) pávakakasnak” tartja Gyurcsányt, és a közéletet lázban tartó “hazugság”-vitáról így ír: “egyszerűen kénytelen volt megváltoztatni a politikáját, de mivel azt nem bírná elismerni, hogy olyasmit tett, ami ellenkezik a szabad akaratával, hogy valaki vagy valami rá­kényszerítette valamire, inkább azt hazudja, hogy mindig is ezt akarta, tehát azt hazudja, hogy hazudott.

Márpedig – akár “tudta” előre, akár nem – politikája megváltoztatására, a pénzügyi ortodoxia dogmáihoz való visszakanyarodásra, a dolgozók (ide tartoznak a volt és a jövendő dolgozók, a nyugdíjasok és a diákok is) életszínvonala elleni támadásra, a szociális ellátórendszerek és a honpolgárok önfönntartását és kommunikációját (vasút, posta, energia, egészségügy, szociális intézmények, iskolák) biztosító állami intézmények szétbontására kényszerí­tette a Gyurcsány-kormányt a nemzetközi tőke intézményrendszere – nyílt és nyilvános nyomásgyakorlással – teljes összhangban a nemzeti tőke érdekképviseleteivel. Utódait épp így fogja majd kényszeríteni – csak ezeket az utódokat már nem fogják nyomasztani az elviselhetetlen politikai válság tehertételei.”

“Mindennek láthatólag semmi köze Gyurcsány személyes preferenciáihoz; Gyurcsány számára – igazi modern polgári politikus módjára – a szimbolikus szféra a fontos (ennek a mély megértése tette lehetővé első, ma már persze feledett sikereit, diadalait), és pont ebben a szférában érte a tragikus fordulat.”

“Nem a hazugság ellen tiltakoznak az emberek – mindenki folyton hazudik -, hanem a hübrisz ellen. Ez még akkor is bántaná a közvéleményt, ha a vétkét pimaszul az arcukba vágó vezető politikája nem volna ellentétes a nép érdekeivel, eszméivel és érzékenységével. De hát az.”

“Gyurcsány Ferenc – kétségkívül a legérdekesebb vezető magyar politikus az utóbbi fél évszázadban, aki még ma is, rettenetes bűnei ellenére, többet ér, mint politikus ellenfelei együttvéve – rövid tündöklése és hosszú bukása vezetett oda, hogy a miniszterelnök ma már nem az ország vezetője, hanem bűnbak.”

TGM elemzése szerint a szélsőjobboldal szervezett, támadó fellépése még egy, utolsó esélyt ad Gyurcsány Ferencnek, a filozófus azonban – mivel a miniszterelnöknek döntő felelősséget tulajdonít ebben a fejleményben – már ezt az esélyt sem tartja számára kihasználhatónak. Alig burkoltan utal arra, hogy már csak az a kérdés, mindebből levonják-e a “kínálkozó politikai következtetéseket”, “akiknek hatalmuk van.

Kár Gyurcsányért.

De még nagyobb kár Magyarországért.”

A >

Rossz megoldást választ a magyar kormány

Rossz megoldást választ a magyar kormány – jelentette ki a Klubrádió Kontra című műsorában Peter Pazitny, a szlovák egészségügyi reform kidolgozója. Szerinte az az elképzelés, hogy az állam a területi biztosítók mindegyikében többségi tulajdonos lesz, skizofrén helyzetet teremt, mintha valaki önmagával sakkozna, szerinte ez lehetetlenné teszi a valódi verseny kialakulását. Peter Pazitny, a szlovák egészségpolitikai intézet elnöke – aki korábban a magyar egészségügyi miniszter tanácsadója is volt -, azt mondta, bár csak a július 3-án elfogadott, részleteiben még nem kidolgozott koalíciós elképzelést ismeri a magyar több biztosítós egészségügyi rendszerről, de az alapján nem lát reális esélyt arra, hogy valódi verseny alakulhat ki.

Úgy látja, hogy a Magyarországon körvonalazódó rendszer nagyon bonyolult, és átláthatatlan, amit nem szabad bevezetni, mert nem szolgálja majd a kívánt célokat, és nem hoz létre valódi több biztosítós rendszert. >

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.