Forrás: Heti Válasz

. évfolyam . szám,

– Volt katona?

– Nem voltam.

– Végül is a honvédelmi miniszter sem. Ön is karrierszempontokat szem előtt tartva választotta a honvédelmi bizottság elnöki székét, hogy ott lehessen az országos politikában?

– Ha ezen járt volna az eszem, biztosan nem a honvédelmi és rendészeti bizottságot választom. Tavaly májusban nem volt ember, aki megjósolta volna, hogy ősztől a rendészet kérdései, egyáltalán a rend fogalma, az állam ereje az érdeklődés középpontjába kerül. Arról volt szó csupán: amikor Navracsics Tibor felkért a posztra, nem akartam cserbenhagyni azt az embert, aki hősiesen elvállalta a frakció vezetését, amikor senkinek nem fűlött hozzá a foga.

– Azóta sikerült megállapodniuk a szocialistákkal a határőrség és a rendőrség összevonásáról. Ön azt mondta, így majd a határőrség felhúzza a rendőrség színvonalát. Pedig nem áll naiv ember hírében.

– Ez nem a határőrök dicsérete volt, hanem a rendőrség bírálata.

– Akkor cinikus.

– Azt vállalom.

– A törvény jövőre lép csak hatályba. Van biztosíték arra, hogy október 23-án ne ugyanúgy viselkedjen a rendőrség, ahogy tavaly?

– Semmi. A rendőrség alapvető átalakításra szorul. Ha tetszik: az egészet újjá kell szervezni. Szemléletbeli és nemzedékváltásra is szükség van. Épp az önök lapja foglalkozott azzal, hogy az ÁVH vezetőiből a hatvanas-hetvenes évek rendőrfőnökei lettek. Márpedig a mai rendőri vezetők akkor szocializálódtak. Október 23-án ennek a következményeit láthattuk. Eszükbe sem jutott a rendőrség irányítóinak, hogy nemcsak a hatalom parancsait kötelesek teljesíteni, hanem az állampolgárok épségéért is felelősséggel tartoznak. Az pedig nem megnyugtató, ha a rendőrség kormánymilíciaként működik.

– Ha már így, hát jöjjön a Honi Gárda, amely majd fideszes pártmilíciaként, meg a Magyar Gárda, amely jobbikosként?

– Szó sincs róla! A Honi Gárda körül, amelyet Simicskó István képviselőtársam javasol évek óta, úgy fest, nemzeti egyetértés körvonalazódik. Egy ilyen szervezet a honvédségen belüli tartalékképzést oldaná meg,

ami NATO-elvárás is – ugyanez nem mondható el a Magyar Gárdáról. Utóbbit nagyon rossz ötletnek tartom.

– Mert? Mi a gond azzal, ha egyesek élnek egyesülési jogukkal? Pártja sem kérte ki magának az ötletet.

– Nekem viszont meggyőződésem, hogy tekintettel kell lenni azokra, akiknek az édesanyját, édesapját a nyilasok belelőtték a Dunába. Bennük félelmet kelt, ha Vona Gáborék fekete egyenruhában, árpádsávosan masíroznak. Ez elég ok arra, hogy ellenezzük az ilyesmit. A gárdázás már csak azért is megengedhetetlen, mert az állam nem mondhat le az erőszak alkalmazásának monopóliumáról.

– A jobbikosok csak homokzsákot szeretnének pakolni.

– Ne nézzük már gyereknek egymást! Fegyverről, önvédelemről is szó esett. A történet azért riasztó, mert nem szól másról, mint hogy az emberek, miután elveszítették az államba és a rendőrségbe vetett bizalmukat, maguk keresnek megoldást. Ez nem vezet sehová, legfeljebb a vadnyugatra, kifelé a civilizációból. Weimart idézi a pillanat. A szétrohadó állam, a gyenge ország jelei ezek az események.

– Szépen kikanyarította az ügyből az erős ország-gyenge ország orbáni főmotívumot. Végül is hová tartozik a Fideszben? Jó barátja az újságcikkben megtámadott Schmidt Máriának, a Jövőnk vitairattal programot készítő Navracsics Tibornak…

– Először is: én Orbán Viktor miatt léptem be a Fideszbe, a városom pedig rengeteget köszönhet neki. Orbán Viktor megbukhat, én akkor sem leszek az, aki elfelejt majd köszönni neki. Ugyanez vonatkozik Schmidt Máriára is. Együtt dolgoztunk az Emlékponton és a Holokauszt Múzeumon. A legnagyobb veszteségnek azt tartom az ügyben, hogy azzal a bizonyos újságcikkel eltűnt egy illúzió: hogy a Fidesz több, mint párt. Nagyon sajnálom ezeknek a kapcsolatoknak a gyengülését. Én a véd- és dacszövetségekben hiszek.

– Ezek szerint rossz állapotban van a Fidesz?

– Semmivel sincs rosszabb állapotban, mint bármelyik, két választást vesztett nyugati párt. Olyan viszont nincs, hogy két bukásnak nincs következménye. Ezt a számlát az idő be fogja nyújtani.

– Annak, hogy egyelőre nem kellett rendezniük a számlát, oka lehet: a szocialisták nagyon rosszul állnak.

– Nem érdekel, milyen állapotban vannak a szocialisták. Attól, hogy ők gyengék, mi még nem leszünk erősebbek. A közvélemény-kutatásokat meg felejtsük el végre!

– Tehát kétkedő 2010-zel kapcsolatban?

– Az, hogy a baloldal nyolc évig kormányoz, nyomot hagy az országon. Őket az sem viseli meg, ha mi húsz évig kormányzunk, olyan kapcsolati tőkével, beágyazottsággal bírnak. A mi szakembereink viszont nyolc év alatt eltűnnek, felszívja őket a gazdaság, vagy a régi tudás már nem elég. Ráadásul a szocialisták elindulnak egy új bábfigurával, beállítják, mint az újat, modernt, lendületest, és ki tudja, talán sikerül nekik. A gondolattól, hogy ennek, a vidéken még mindig SZTK-keretes baloldalnak lehetőséget adunk, hogy magát modernként állítsa be, a hajam szála is égnek áll, de tény, hogy tavaly átengedtük nekik ezt a terepet.

– Mi a megoldás?

– Politikus ilyet ritkán mond, de az a helyzet, hogy nem tudom. Meg aztán vicces is lenne, ha én Hódmezővásárhelyről, amolyan haza bölcse szerepbe álmodva magam, arról értekeznék, merre van az arra.

– Helyben viszont mintha papírforma szerinti orbáni mintagazdaságot építene. Például újra önkormányzati tulajdonba vette a közműcégeket…

– Sosem értettem, hogyan éri meg a francia államnak Magyarországon gáz- és villanyszolgáltatást nyújtani és nyereségesen működni, miközben a magyarnak elvileg nem. Húsz év telt el a rendszerváltozás óta! Ma már megvannak a személyi, gazdasági, munkakulturális feltételei annak, hogy az állam vagy az önkormányzat vállalatokat igazgasson, ráadásul nyereségesen. Magyarországon az állam csak azért nem képes gazdaságosan működtetni cégeket, mert akik ezzel vannak megbízva, szétlopják a vagyont. Ha nem lopják, működik a dolog.

– Várhegyi Attila cégének adott többmilliós píármegbízást. Ez rendben van?

– Nem asztal alatt, mutyizva, hanem nyílt közbeszerzési pályázaton, a teljes közgyűlés támogatásával. Ráadásul nem az én arculatom kialakítására kötöttünk szerződést, hanem az Emlékpont körüli projektre. Attól a magatartástól pedig rosszul vagyok, hogy azért, mert valaki elkövetett egy hibát, vagy mert a Fidesz-kormány államtitkára volt, de ma már nem nagy ember, nem ismerjük meg az utcán. Mondtam: véd- és dacszövetségpárti vagyok.

– Akkor vissza a védelmi kérdésekhez: a Gripen-bizottságnak szeptember 15-ig kell elkészítenie jelentését. Lehetséges, hogy az Orbán-kormány idején történt gépvásárlás és a Medgyessyék alatti szerződésmódosítás ügyeiben ennyi idő alatt eredményre jutnak?

– Persze. Úgy, hogy a jelentés már most kész van. Ebben, borítékolom, az olvasható, hogy Orbán Viktor a hibás mindenért. A szocialistáknak egyetlen céljuk, hogy a bizottsággal kimondassák ezt.

– Vigyázzon az elhamarkodott nyilatkozatokkal! A mindszenti beteg halálakor is a kormányt tette felelőssé, aztán kiderült: mégsem olyan egyszerű a helyzet.

– Lehettem volna körültekintőbb, elismerem, de továbbra is fenntartom: ha a kormány április 1-jén nem vezeti be a betegellátási reformot, nem kellett volna sehová sem átszállítani a beteget, tehát nagyobb eséllyel maradt volna életben. Azon meg nem kell csodálkozni, hogy helyi ügyeket országos szintre emelek: azért fizetnek, hogy az itt élők érdekeit képviseljem.

– És nem fizetik elég jól? Tizennyolcmilliós költségtérítési igényével rekorder lett az országgyűlési képviselők között.

– Számlával elszámoltam. Ettől még a Blikk kvázi az én arcommal indított plakátkampányt. Álszentség az egész. 1990-ben olyan alku született, hogy minden képviselő alacsony fizetést kap, cserébe zsíros költségtérítést. Egyébként az MSZP szüntette meg a tételes elszámolás kötelezettségét. Bármikor hajlandó vagyok megszavazni ennek visszaállítását, sőt a rendszer átalakítását is.

– A plakátkampánnyal legalább nőtt az országos ismertsége.

– Minthogy nincsenek országos politikai ambícióim, nem érdekel.

– Harminckét évesen a csúcson? Nem lesz unalmas céltalanul tengődni évtizedekig?

– Vágyaim azért vannak. Egyszer például szeretnék végre kormánypárti polgármester lenni.