Portré
Szabó Pál Csaba nagyszabású terveit támogatja a várpalotai önkormányzat is (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Kétszázmilliót fordíthattak a várpalotaiak a Széchenyi-tervnek köszönhetően a Mátyás király látta palota (valamint a tető és két bástyatorony) megújítására. A korábban – nyilván nem ok nélkül – jellegzetes szocialista városnak tartott Várpalotán 2004-ben megnyílt a Trianon Múzeum, amely hazánk 1920-as földarabolásának előzményeit és következményeit tárja a látogatók elé látványos módon, írásos, képes és hangzó emlékanyag segítségével. A minapi önkormányzati választáson a tíz körzet mindegyikében a polgári oldal nyert, a képviselő-testület és a polgármester a vár előtti téren „48-as ágyúk össztüze, harangzúgás, ötezer ember éljenzése közepette tett esküt, hogy csak és kizárólag a város érdekeit fogja szolgálni.
A Trianonban földarabolt ország és nemzet egységét, küszködését és élni akarását bátran fölmutató trianoni emlékgyűjtemény és emlékhely létrehozója, Szabó Pál Csaba Várpalota új vezetésével arra készül, hogy uniós pályázaton elnyerhető pénzből (másfél-kétmilliárd forintból) a nemzeti szellemű magyar építőművészet egyik legnagyobb alakja, Makovecz Imre segítségével új városközpontot hozzon létre a vár körül.
Hogy milyennek képzeli el a várkapitány (a város művelődési intézményeit, köztük a műemlék várat működtető közhasznú társaság ügyvezetője) a következő években a várat, részletesen elmondja. A földszinti ódon (egyedülálló középkori falfestményekkel ékes) 14. századi palota termeiben hamarosan megnyílnak a kiállítások: a Kárpát-medence Mátyás korabeli várépítészetét bemutató anyag (nyártól látható), királyaink életnagyságú, korabeli viseletben pompázó alakjait fölvonultató panoptikum (januárban kerül ide Tihanyból), Somogyi Győző ólomkatonákból összeálló fekete serege (elkészülte után mutatják be a palotai Thury-várban).
„Úgy rendezzük be a várat, hogy a vármúzeum látogatója találkozzon a magyarság legfőbb tartópilléreivel, és mire fölér a tornyokba, tudja meg, milyen nagyszerű dolog magyarnak lenni.”
A négy toronyból kettő újjáépült, a két északi fölújítása a nagyszabású tervek része. A belvárost lezárnák, csak gyalogosan lehetne használni a vár környékét, a városháza ideköltözne, megújulna a vár melletti üzletsor, vízzel töltenék meg a várárok természetes medrét, a partjáról kocsikázásra vinnék a vendégeket a közeli Bakony-erdőben rejtező középkori romvárhoz, Pusztapalotához (ahová egykor a hagyomány szerint alagút vezetett). A jelenleg képtárként szolgáló zsinagóga a valaha a városban is nagy szerepet betöltő zsidó magyarságnak, a nemzeti érzelmű zsidó polgárságnak állítana méltó emléket az állandó művelődéstörténeti kiállítás. Szeretnének a gyökerekhez visszamenni – magyarázza a várkapitány.
A vár mögötti hatalmas tér szerepe is megváltozna (díszkert, szoborkert, tó, híd kap itt helyet), a várárokban szabadtéri színpadot alakítanának ki. A várudvaron vendéglő fogadja majd a történelmi haza ételkülönlegességeire vágyókat, kizárólag magyar filmeket vetítő mozi kap itt helyet. A zsinagóga otthont adhatna a létrehozandó Kárpát-medencei emberjogi alapítványnak. Usztics Mátyás vezetésével a Kárpát-medence színtársulatainak, illetve a határon túliaknak a befogadó színháza szeretne lenni Várpalota, más szerepkörrel, mint amelyet Kisvárda betölt. Terveik közt szerepel Inotán „a magyar szocializmus 1960 mintájú múzeumának és rémkertjé”-nek létrehozása is, amely a mai palotaiak fölszabadultságát, az újrakezdés vágyát bizonyítja.
Hogy nemcsak terveznek, tesznek is álmaik megvalósításáért a palotaiak, bizonyítja néhány rendezvényük: a várpadláson az idei Szent Iván-nap éjjelén helyi műkedvelők Shakespeare-drámáját adják elő, a trianoni emléknapon országra szóló gyászünnepséget rendeznek a várban és környékén, Kárpát-medencei összcigány találkozónak adnak otthont az együttműködés jegyében, a történelmi Magyarország legerősebb emberét kiválasztó Toldi Miklós Kupa várja nyáron az erős embereket, augusztusban Mátyás, az igazságos címmel háromnapos nyári játékokat szerveznek, szeptemberben magyar-zsidó fesztivál helyszíne lesz a palotai vár. A minapi hun napokon az Árpádok korába röpítették vissza az érdeklődőket. Talán hogy bizonyítsák: nagyon jól megfér egymás mellett, egymást erősítve a magyar, a hun, a zsidó és a cigány hagyomány.
A múzeumalapítóból lett várkapitány – aki mellesleg a Szegedi Tudományegyetem történésztanára – Kárpátia Könyvek címmel könyvsorozatot indított. Az első kötet Városok és várostérképek a történelmi Magyarországon az 1900-as évek elején címmel már megjelent, kiadás előtt áll a Hatvanhárom vármegye című képes kalauz, A magyar turistaság hőskora, valamint a Szőlőhegyek, présházak, régi szüretek. A tervezettek között van a Selmecbánya, Az Alföld királynői (Szeged és Szabadka), A magyar Fiume, a Hely és szellem, A magyar Svájc (Szepesség). Már a címmel jelezve, hogy a magyar világ szerelmesei a szerzők – és nyilván majd azoknak lesz érdemes kézbe venniük, akiknek mindenük e változatos honi világ.
Ahogy elnézi az ember a néhány év alatt hatalmas változáson átmenő palotai várat, az Ybl tervezte Zichy-kastélyban berendezett Trianon Múzeumot, a csoda fele már megvan. Ha a többi elképzelés is valóra válik, valóban nemzeti emlékhellyé válhat a letarolt polgár- és parasztházak helyére húzott blokképületekkel telezsúfolt Várpalota szíve, belvárosa. Nem csak a palotaiak örömére.
„Itt, vagy sehol” – hangzik a várbeliek egyik jelszava. Nem akármilyen (a magunkfajta ember szívét megdobogtató) jelige.
Sarusi Mihály
