Forrás: NOL

Mottónk: “A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”

NOL * Lapzsemle * 2007. június 1.

Orbán Viktor és Bhumibol király

Orbán Viktor gazdaságfilozófiai megnyilvánulásai a thaiföldi király, Bhumibol Abduljadedzs “kielégítő jövedelem”-téziseit juttatják a HVG munkatársa, Farkas Zoltán eszébe. A tavaly októberi thaiföldi puccs után beiktatott miniszterelnök szerint “a nép boldogsága fontosabb, mint a növekedés hajszolása”, decemberig pedig elkészül az ország új alkotmánya, melyet a 61 éve uralkodó Bhumibol király buddhista gazdasági elképzelései alapoznak meg. Bhumibol egy évtizeddel ezelőtt, a Thaiföldről kiinduló ázsiai válság idején állt elő “harmadik ösvényes” nézeteivel. a mértékletesség, a méltányosság és az önvédelem  elvei alapján.

Kiemelés tőlem

Blair pár hét múlva 53 évesen megy nyugdíjba, ami mégiscsak röhej. Mivel amerikai elnök nem lehet – pedig rájuk férne! -, mi azt javasoljuk, hgy ő legyen az Európai Unió királya. (Magyar Narancs, ASZERK: “Mihez kezdjünk ennyi Tony Blairrel?” 2007. május 31.)

Farkas Zoltán ezután Orbán Viktort idézi: “Különbséget teszek az üzleti szemléletű gondolkodás és a nemzet érdeke szerinti gondolkodás között” -, továbbá: “a piaci dogma materiális értékekben gondolkodik, mindent ezeknek rendel alá, nem vesz tudomást az emberi természet piaci értelemben irracionális lényegéről”.

“Orbán ismét megkerülte, hogy bármiféle szakpolitikai kérdésben kifejtse álláspontját. Ezt teszi immár ötödik éve” – írja Farkas Zoltán. Arról sem tudunk meg részleteket, hogyan folytatná a pénzügyi stabilizációt. Annyi azért kiderült: “nem a versenyképesség növelésével, mert olyan a természet rendje szerint nincs” – írja a HVG újságírója. – Mindez felettébb furcsán hangzik egy olyan országban, amelynek politikai rendszere nem is oly rég épp azért bukott meg, mert nem bírta a versenyt a piaci elven működő társadalmakkal.”

“Ilyen emberek nem ítélkezhetnek”

Dr. Kónya Istvánnal, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának elnökével száll vitába a Népszava hasábjain dr. Kende Péter közíró és Donáth Ferenc orvos, jogvédő. Korábban mindketten élesen bírálták (dr. Kende Péter: Ki mikor mond igazat és mikor nem; Donáth Ferenc: Legfelsőbb Patyolat) az LB-nek a második világháború után háborús bűnösök ügyeiben született népbírósági ítéletek felülvizsgálatával kapcsolatos gyakorlatát. Az LB feltűnően nagy arányban semmisítette meg az 1945-48 között született terhelő ítéleteket. DR. Kónya István ezekre a bírálatokra válaszolt e Népszava hasábjain: Válasz egy krakélernekVálasz Donáth Ferencnek .

Idézet Dr. Kende Péter cikkéből: “A Ságvári-féle Kristóf László-ügyben úgy tesz Kónya, mintha eddig semmit nem írtam-írtunk volna meg hamisításaikról, újra ugyanazokat a halandzsákat adja elő. Sosem vitattam, sőt elismertem, hogy magában Ságvári Endre lelövésében Kristóf László fölmentése jogszerű volt. Messze nem volt azonban sem jogszerű, sem igaz e csendőr fölmentése abban a háborús bűntettben, hogy részt vett antifasiszták megkínzásában. A Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.1.185/2005/7. számú ítélete ezt tartalmazza: “az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a név szerint is megjelölt négy személy megkínzása milyen súlyú, mértékű« volt, elérte-e azt a szintet, amely szükséges a szóban levő háborús bűncselekmény megállapíthatóságához.”

Nos, ez is egzakt hazugság. Az iratok között ott van e négy személy, valamint további két másik tanúvallomása, például a következőképpen. “Villanyoztak, gúzsba kötöttek, futballoztak velem, rúgtak, vertek, cigarettával égettek.” “Gumibottal kezeimet, talpamat verték, majd villanyozni kezdtek… kiverték két fogamat… összekötözték kezeimet és lábaimat, közéjük egy keményfa rudat tettek, és fejjel lefelé felkötöttek a fogasra.” “A herémet, a talpamat, a tenyeremet, valamint az egész testemet verték gumibottal, közben villanyoztak.” Ezekben vett részt Kristóf, és ezek után merészelte Kónya, az ítéletet hozó tanács elnöke, Édes Tamás előadó bíró, Akácz József, Horváth Ibolya és Belegi József bíró fölmenteni Kristófot.

Hogy én erről azt írtam: létező tanúvallomásokat tagadtak le? Igen, tartom. Ha egyszer azt írták ítéletükben: “nem állapítható meg, a kínzás milyen súlyú, milyen mértékű volt, elérte-e azt a szintet, amely a háborús bűntett megállapíthatóságához szükséges” – akkor létező tanúvallomásokat tagadtak le, szégyent hozva a teljes magyar igazságszolgáltatásra, sok-sok helyesen és igazságosan ítélkező bíróra.”

Kiemelés tőlem

Dr. Kónya István bíró: “A háborús és népellenes bűntettek miatt elítéltek ügyeinek zömét a Legfelsőbb Bíróság a 90-es évek közepéig felülbírálta. Nem érthető, hogy az ilyen döntésen “felbátorodott” szélsőjobboldali elemek miért vártak az árpádsávos zászlók elővételével és lengetésével több mint tíz évig.”

Donáth Ferenc: “Tudomásom szerint a büntetőeljárásban is elfogadott szabály, hogy kézenfekvő tényeket nem kell bizonyítani. Azt a XX. századi, rendszerfüggetlen LB-gyakorlatot kritizálom – tegye azt dr. Kecskés Mihály, Szenes Hanna halálba küldő bírója,ó vagy dr. Vida Ferenc, a Nagy Imre-csoport ítésze, vagy azok, akik most az előbbi felmentői, az utóbbi kollégái voltak az LB-nél, – mely ítéletenként és tendenciájában is oda hat, hogy kiölje a társadalomért vállalt egyéni felelősséget.”

Idézet Donáth Ferenctől: “Dr. Kónya Istvántól, aki a “Ságvári (Kristóf L.) per” bírája volt, akinek az ítéletét követően neohungaristák letakarták, majd szétverték Ságvári Endre emlékművét, kissé cinikusan hangzik a kételkedés: “Donáth Ferenc összefüggést teremt a nemzeti ünnepeken feltűnő árpádsávos zászlók megjelenése és a népbírósági ítéletek felülvizsgálata között.” Tudomásom szerint a büntetőeljárásban is elfogadott szabály, hogy kézenfekvő tényeket nem kell bizonyítani. Azt a XX. századi, rendszerfüggetlen LB-gyakorlatot kritizálom – tegye azt dr. Kecskés Mihály, Szenes Hanna halálba küldő bírója,ó vagy dr. Vida Ferenc, a Nagy Imre-csoport ítésze, vagy azok, akik most az előbbi felmentői, az utóbbi kollégái voltak az LB-nél, – mely ítéletenként és tendenciájában is oda hat, hogy kiölje a társadalomért vállalt egyéni felelősséget.”

Dr. Kende Péter cikke így zárul:  “valóban megteheti-e büntetlenül a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője, hogy tudatosan félrevezesse a köz­véleményt, belehazudjon egy politikai napilap olvasóinak képébe? Tényleg szó nélkül, szankció nélkül eltűri-e ezt a bírói kar, az OIT? És elviseljük-e mi, állampolgá­rok, akik fölött ilyen bírók mondanak ki ítéleteket? Hogy jelenleg semmilyen eszközt nem bírunk, amellyel a civil társadalom kipenderítheti az ilyen alakokat? Ez igaz – egyelőre. El kell érnünk, hogy ne így legyen. Ilyen emberek nem ítélkezhetnek.”

Donáth Ferencet pedig egy összemosási kísérlet háborítja fel:

 “A főbíró most fordult segedelemért az európai bírói szervezethez. Amikor az októberi puccskísérlet utáni ítéletek mérlege a közvéleményhez eljut, és amikor Kisbarnaki Farkas Ferenc, Képíró Sándor stb. ügye rávilágított a sorra felmentett háborús bűnös “pult alatti perére”, mellyel a harmadik hatalmi ág hozzájárult a neohungarizmus utcai tombolásához. Április óta két alkalommal tízezres tömegek tüntettek a hungarista jelenség ellen.

Remélem, hogy az európai bírói szervezet vizsgálói átlátnak az időzítéssel manipuláló trükkön, mely össze kívánja mosni a bírókat fenyegető szélsőjobboldali magatartást és az ítéletek tendenciáját, valamint az a mögött álló érdek- és szervezeti viszonyokat kritizáló elemzéseket.”

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.