Ötven millió. Pénzben számolva is tekintélyes summa, emberi életben még több, Magyarország népességének ötszöröse. A becslések szerint évente ennyi abortuszt végeznek a világon. Csak Kínában 10-15 millió meg nem született gyermekről van szó, ahol a szigorú, túlnépesedést megakadályozandó politika miatt közel 90 százalékban állami kényszer miatt történik meg a beavatkozás. Nálunk évek óta csökken a tendencia, de még mindig több mint ötvenezer életről beszélhetünk.
Esélyt sem kapnakA feltételeket megállapító jogi szabályozás országonként, kultúránként eltérő. Van, ahol teljes a tiltás – Szaúd-Arábia, Afganisztán -, van, ahol csak akkor hajtható végre, ha az anya élete kerül veszélybe, és van olyan ország, ahol az első trimeszterben szabadon elvégezhető bármikor, ilyen például az Egyesült Államok és Franciaország.
Magyarországon három esetben kerülhet rá sor: egészségügyi okból; ha a terhesség bűncselekmény következménye; illetve ha az anya súlyos válsághelyzetben van. Ez utóbbi szituáció az, amellyel kapcsolatban leginkább összecsap az ellenzők és támogatók tábora. Súlyos válsághelyzetként ugyanis szinte bármit el lehet fogadtatni, az anyagi nehézségektől a személyes okon át igen tág a lehetőségek köre. A családvédelemmel foglalkozó szakszolgálatok természetesen igyekszenek alternatívákat kínálni az élet megőrzése érdekében, lehetőség van „elbújni” a rokonság, ismerősök elől egy egészségügyi intézményben, anyagi támogatáshoz tudják juttatni a leendő anyákat, és felvilágosítást adnak az örökbeadás lehetőségéről is.
A végrehajtás módszereiről az interneten bőségesen találunk anyagot, kezdve a vázlatos leírásoktól az elborzasztó szándékú, részletekbe menő ismertetőkig. Nem célom ezzel a kedélyek borzolása, azonban egy kutatásra felhívnám a figyelmet: Nagy-Britanniában tíz éven keresztül végeztek vizsgálatokat olyan kórházakban, ahol egészségügyi okokból hajtottak végre abortuszokat. Az eredmény megdöbbentő, a terhesség húsz és huszonnegyedik hete között elvégzett műtétek eredményeképpen minden harmincadik magzat élve jött világra és halt meg később.
Sokszor merül fel kritikaként a büntető és más jogterületekhez tartozó szabályokkal szemben, hogy korlátozzák a kutatási szabadságot és nem adnak lehetőséget a tudomány kibontakozására. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a jogalkotók – hiszen a feltételeket végső soron ők határozzák meg – megállapodjanak abban, hogy mikortól tekinthető valaki élő, emberi lénynek. Az egyik oldalon biztosítják a lehetőséget meghatározott feltételekkel az embriókon végzett kutatásra, a másik oldalon viszont már a római jog is szabályozta a méhmagzat öröklési képességét, amelynek egyetlen feltétele az élveszületés volt. Az Európa Parlament Politikai Bizottsága közel húsz évvel ezelőtt kimondta, hogy az „élethez való jog a fogamzás pillanatában kezdődik.” A Magyarországon 2002-ben kihirdetett Oviedoi egyezmény védi ugyan az emberi méltóságot, ugyanakkor a kísérletek engedélyezésével közvetetten azt mondja ki, hogy az embriók nem tekinthetők emberi lénynek.
A helyzetben az a legellentmondásosabb, hogy miközben ötven millió élet ilyen vagy olyan okból, indokkal véget ér, világszerte milliárdokat költenek a mesterséges megtermékenyítésekre, olyan eljárások kifejlesztésére, melyek során eddig meddőnek tekintett párok végre gyermekhez juthatnak, vagy olyan koraszülöttek megmentésére, akik néhány évvel ezelőtt még biztos halálra voltak ítélve.
A magyar jogi szabályozás furcsaságát tükrözi az is, hogy a már említett kísérletek megengedettek, ugyanakkor a jelenlegi Egészségügyi törvény a dajkaterhesség lehetőségét megtiltotta. Ennek lényege, hogy a nő egy olyan idegen pár magzatát hordja ki, ahol erre képtelen a biológiai anya, majd a szülés után a gyermek a genetikai szülők felügyelete alá kerül.
Az 1970-es években kezdett a kérdés aktuálissá válni, amikor egyre ismertebbé, fejlettebbé és elterjedtebbé vált az in vitro megtermékenyítés (az első lombikbébi például 1978-ban született meg) és a kilencvenes években bármely egészségügyi szolgáltató elvégezhette a beültetést. A béranya kihordta a gyermeket, majd örökbeadta a genetikai szülőknek. Az új törvény tervezetében szerepelt a lehetőség, egyetlen feltétele az volt, hogy ellenérték nem kérhető, azonban a rendelkezést 1999-ben hatályba lépés nélkül megsemmisítették. Franciaországban, Izraelben, Norvégiában, Görögországban és az Egyesült Államok nagy részében engedélyezett… Magyarországon így a gyermektelen pároknak lehetőségként marad az örökbefogadás az idegőrlő bürokrácia útvesztőin való átvergődéssel és több éves várakozási idővel.
