„Egy túladminisztrált tér
micsodái is? voltunk mind a ketten.
Nem túlpolitizált – mert nem volt polisz.
(Az sem volt. Többek között. )”
– írja Petri György 99-ben T. D-nek, 60. születésnapjára. Nincs mit hozzátenni. Polisz ma sincs. Csak túladminisztrált tér. Többek között. Ennyi. Néhány megjegyzés kikívánkozik belőlem mégis, a versrészlethez kapcsolódva.
Manapság is elterjedt vélekedés, hogy túlpolitizált az életünk. Ezt a hiedelmet sikeresen cáfolja Petri remek, éles szemű megfigyelése: nem volt polisz. Szerintem most sincs, pontosabban van, de egy fogyatékos formában. Amolyan süketek városaként. Esetleg vakoké is lehet a polisz, vagy sántáké, ahogy tetszik.
Ha nincs polisz, akkor nem is lehet túlpolitizált a lét. Szóval az egész inkább „túladminisztrált”, ez tette fogyatékossá már szinte kezdettől fogva demokratikus kísérletünk. Nemcsak az ügymenetről, hanem a mentalitásről, a szellemről, a „fílingről” van szó. Amint ezt tudjuk is, csak nagy költőnk (Petőfihez fogható!) besűrítette ezt néhány szóba számunkra. Van még „többek” is, van más is, ami nem volt, ma sincs. Jó lenne, ha nem lenne több, de van.
Ezt mindenki sorolja maga magában, legalább két dolgot. Többek között itt van Esti Kornél is: „Esti Kornél Párizsból igyekezett hazafelé a tanulmányéve után. Mihelyt azonban beszállt a harmadosztályos fülkébe, a magyar kocsiba, s megcsapta orrát az ismerős, áporodott szag, szegény hazájának nyomorúsága, úgy érezte, hogy otthon van.”
Nem tegnap történt ez? Szegény hazánk nyomorúsága számunkra lehet, hogy nem ismerős, benne élünk, de Esti érzékelte a különbséget. Azóta sem változott semmi, azaz változtak dolgok, csak a lényeg nem: túl kevés van birtokunkban a szabadságból. Egy érsek a napokban szabadságmérgezésben szenvedőnek látta a magyar társadalmat. Pedig inkább a szabadság hiánya az, ami az erkölcsi állapot romlását okozza, hiszen csak szabadon lehet a jót is választani. Jellemző, hogy nem a bűnmérgezés szót használta ez az egyházi ember (ahogy ezt talán gondolta egyébként és így igazabb is lett volna), hanem a szabadságot tartja mérgezőnek (ha túladagolják), a szabadság szó nagyon gyanús még ma is.
Nos, ez a mi nyomorúságunk, ez az a bizonyos túladminisztrált tér, ez az az ismerős-áporodott szag. Mit is mondott pontosan? „Magyarország szabadságmérgezésben szenved, mert a vad liberális embereszmény túlhangsúlyozza az egyén önmegvalósításhoz való jogát és ezzel többek között csapást intéz az anyaság ellen. A vad liberális gondolkodók nem veszik észre, hogy szabadság merőben külső túladagolása milyen óriási veszéllyel jár” – mondta Márfi Gyula érsek.
A katolikus főpap a túladagolt szabadságot az életmentő gyógyszer halált okozó túladagolásához hasonlította. A szabadság nem egy gyógyszer, ami nem kell az egészségeseknek, nem is lehet túladagolni. A szabadság éltető levegő, friss szél, sosincs belőle elég, a szabadság: a normális emberi alapállapot. Az érsek szóhasználata komolyan gyanúba keveri a szabadságot.
Esti újra érezte volna azt a bizonyos szagot. Ha a bűn, a törvénytelenség ellen szólt volna, ha az evangéliumot hirdette volna Márfi Gyula, akkor egy szót sem szólok, hanem egyetértve hallgatom. De politikai beszédet mondott. Ezért szabadságot nem hagyom, az a legfontosabb érték, nélküle nem lehet igazán kereszténnyé lenni sem.
Kertész Imre nyilatkozta az ÉS-nek: „…a Sorstalanság tehát valószínűleg nem azért nem jelenhetett meg, mert témája a holokauszt. Ez a regény ugyanis nem azonos a témájával, a Sorstalanságot én a Kádár-rendszerről írtam, és aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni szakaszára emlékeztetett. Tehát nagyon veszedelmes könyvről volt szó, és Kardos ezt bizonyára rögtön észrevette.”
Tudjuk, hogy még ma is fél lábbal a Kádár-korban vagyunk. Ebből is látszik: igen abszurd minálunk a szabadságról, mint méregről beszélni. Inkább a hiánya jellemző. A szabadság a legszentebb szavunk és több kell belőle a politikában, a gazdaságban, a kultúrában. Meg fogjuk védeni. A magyar társadalom skorbutos a szabadság vitaminjának hiánya miatt.
A tünetek: „Korai tünetek: rossz közérzet, izom- és izületi fájdalmak fáradékonyság, gyengeség ingerlékenység. Késői tünetek: skorbut – kötőszöveti sérülékenység tünetei bőr és köröm alatti bevérzések, szőrtüszők körüli bevérzések hámlás fogínyvérzés, fogínygyulladás, foghullás, kóros csont- és fogképződés izületi vérzések, csonthártya alatt vérzések elhúzódó sebgyógyulás” – írja egy ismertető a neten.
Ismerős? Ingerlékenység, gyenge kötőszövetek, vérzések, elhúzódó sebgyógyulás: ez a mai Magyarország. Sokkal több vitamin kell! A vitamin neve:freedom… Túladagolhatatlan, bármennyit lehet fogyasztani!
