Forrás: HETEK

Kiásták, és ellopták a Kádár házaspár földi maradványait a Kerepesi temetőből. Valószínűleg ugyanazok a vandálok írták rá egy közeli emlékműre: „egy gyilkos és áruló nem nyugodhat szent földben”. A barbár cselekményt az összes parlamenti párt elítélte, a Munkáspárt közleményben szólít fel a fasiszta sötét erőkkel szembeni határozottabb fellépésre.

Szép kerek történet lenne ez, feltételezhetően fasisztoid érzelmű sírgyalázókkal, az esetet elítélő politikusokkal, sokatmondóan hallgató szélsőjobb pártokkal. Szép kerek történet lenne, de nem az, és aki miatt nem az, éppen Kádár János, akinek maradványai 1989 óta közöttünk vannak. Nem most ásták ki a vandálok, mi felejtettük el eltemetni.

„A sírgyalázásra válaszoljunk Kádár János 95. születésnapjának és temetése 18. évfordulójának méltó megünneplésével” – írja a munkáspárti közlemény. „Botrány!” – kiált fel a jóérzésű ember – „hiszen egy tömeggyilkos születésnapját ünnepli egy magyarországi párt! Egy olyan árulóra emlékeznek évről évre, aki saját barátját a hóhérok kezére adta, és többtucat más ember vére is az ő lelkén szárad.” Kár, hogy nincsen senki a politikusok közül, aki magát jóérzésű embernek tartaná, és hajlandó lenne végre leszámolni ezzel az átkos örökséggel, aki a jobboldali „kommunistázás” vagy baloldali szerecsenmosdatás helyett kimondaná az igazságot: Kádár gyilkos volt, Kádár áruló volt.

Akad e helyett jobboldali vakság, amely egybemossa Magyar Televízió épületének elfoglalását, a „megvadult rendőrhordának” nevezett rendőri intézkedéseket, a rendőrpalota elleni támadást, és a mostani sírgyalázást. Nem kis teljesítmény ez Magyarország legnagyobb jobboldali lapjától, amely most is politikai tőkét akar kovácsolni a történtekből, ahelyett, hogy ráébredne arra, hogy a „szent magyar földre” hivatkozó sírgyalázók minden bizonnyal közelebb állnak a jobboldalhoz, mint a sokadszorra befeketíteni kívánt kormánypártokhoz. Aki a sírgyalázóktól való elhatárolódás helyett a munkáját végző rendőrökbe kíván belerúgni, az nem áll messze azoktól, akik most Kádár születésnapját ünneplik.

A cikk egyébként találóan állapítja meg, hogy a temetetlen, lezáratlan múlt, a Kádár korszak nyomasztó feldolgozatlansága okozza a problémát. A baj csak az, hogy a Kádár korszakkal leszámolni akaró jobboldali erőknek eszük ágában sincs leszámolni a fasiszta, antiszemita, embergyilkos nyilas rendszer örökségével, ahogyan azt a tömegrendezvényeiken gomba módra szaporodó árpádsávos zászlók is jelzik. A másik probléma az, hogy a Munkáspárt, és a mellette felsorakozott antifasiszta szervezetek (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Magyar Antifasiszta Liga, Kádár János Baráti Kör, Marx Károly Társaság) viszont a Kádár-rendszer örökségétől nem hajlandóak megszabadulni.

Pedig Szálasit csak akkor lehet eltemetni, ha eltemetjük Kádárt is, Sztálinnal együtt Hitlertől is meg kell szabadulni, a nyilas eszmével együtt a kommunista ideológiának is a történelem szemétdombján a helye. Amíg csak nyilasbarát antikommunisták vagy Kádár-káder antifasiszták hallatják csak a hangjukat az egyik vagy a másik ordas eszme ellen, addig üzenetük hiteltelen, kiáltozásaikkal csak mélyítik a politikai szakadékot a kétpártrendszer két országa között.

Jó lenne ásni egy tömegsírt, ahová mindenki eltemetheti féltve őrzött huszadik századi ereklyéit. Orbán Viktor a békés tüntetőktől összeszedett árpádsávos zászlókat dobna be a gödörbe, Gyurcsány Ferenc pedig a pártház raktárában porosodó Lenin mellszobrokból, és Moldova-könyvekből készült csomagot temetne el. Nem biztos, hogy ez a közeljövőben megtörténik, de az biztos, hogy a múlttal előbb-utóbb szembe kell majd nézni. Addig is mindenki megvizsgálhatja magát, hátha nála is akad egy-két Kádár-maradvány, amitől már régen meg kellett volna szabadulni.