Forrás: HETEK

Több mint húsz pedagógus és kutató utazott Drezdába a Holokauszt Emlékközpont szervezésében. Céljuk volt a városban található Deutsches Hygiene-Museum kiállításnak tanulmányozása és egy ahhoz kapcsolódó tanártovábbképző program megvalósítása volt. A kiállítás címe „Halálos orvosság”. Bemutatja a 20. század első felében általános eugenika (fajnemesítés) náci változatát. A kiállítás mellet két olyan kastélyt, Hartheim és Pirna-Sonnenstein, is meglátogattak, ahol náci eutanázia-központ működött.

Eutanázia-propagandaHogyan lehet megakadályozni az öröklődő betegségek terjedését? Kötelessége-e az egészségeseknek a fizikailag vagy mentálisan sérültekről gondoskodni? Költsünk-e rengeteg pénzt olyan emberekre, akiknek az állapotában semmilyen javulásra, sőt inkább egyre romlik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is motiválták az eugenika (fajnemesítés) elméletét kigondolókat a 20. század elején. Komoly tudományos munkák és tudományos elméletek támasztották alá a pro és kontra érveket.

Végül két irányzat bontakozott ki: a pozitív és a negatív eugenika. A pozitív fajnemesítő program előnyökben és jutalomban részesítette azokat az anyákat, akik több gyermeket szültek és azok egészségesesek voltak. A nácik például a gyerekek száma szerint arany, ezüst és bronz kitüntetést adtak a négynél többet szülő árja asszonyoknak. A negatív eugenika azonban arra törekedett, hogy megakadályozza azoknak a szaporodását, akik mentálisan vagy fizikailag tartósan betegek, vagy éppen nem árják voltak. Ezekkel az emberekkel szemben komoly kampányt indítottak a náci párt ideológusai.

Kezdetben csupán sterilizációs kampányba kezdtek, hogy az öröklődő betegségeket és a bűnözést visszaszorítsák. Mindez mögött az állam állt, hiszen ahogyan Fritz Linz mondta: „az állam feladata a faj szolgálata”. Három orvosból álló genetikai bíróságok döntöttek arról, hogy egy adott személyt sterilizálnak-e vagy sem. 1933-45 között négyszáz ezer németen hajtottak végre ilyen jellegű műtétet.

A náci fajnemesítés azonban nem állt meg itt. Karl Brandt a náci Harmadik Birodalom vezető orvosa 1939-ben bizottságot hívott életre a súlyos genetikai betegségek tudományos kezelésére. A tudományos kezelés a retardált és deformált csecsemők meggyilkolását jelentette. A második világháború kitörésével egy időben ezt a programot kiterjesztették a felnőttekre is. A kampány, amely „Az élet csak teher” szlogen alatt futott, magában foglalta a genetikailag betegek, öt vagy több éve kórházban kezeltek, a javíthatatlan bűnözők és a nem német vérű betegek meggyilkolását.

Hat gyönyörű kastélyban, amelyek mindegyik előtte szellemileg csökkent képességű betegek otthona volt, úgynevezett eutanázia-központokat rendeztek be. Lefüggönyözött buszokon szállították ide a betegeket. Alkalmanként néhány tizet. Ápolók és ápolónők fogadták őket nagyon kedvesen. Az orvosok még egyszer megvizsgálták őket, csupán az aranyfogakat keresték. Akinek volt nemesfémből készült fogpótlása, annak jobb vállára piros ikszet rajzoltak. Ezt követően légmentesen bezárt szobákba hajtották őket. Majd az ajtók bezárását követően a fehérköpenyes ápolók megnyitották a szénmonoxid palackokat. A holttestek közül kiválogatták azokat, akiket előzetesen megjelöltek. Nekik kihúzták az aranyfogaikat. A holttesteket krematóriumokban égették el.

A két éven keresztül, 1941-ig tartó program során több mint 60 ezer beteg németet gyilkoltak meg. A hozzátartozóknak egy-egy urnát küldtek, és egy halotti bizonyítványt. Volt olyan család, aki ilyenből többet is kapott. Nem csak ők, hanem a protestáns egyház is gyanút fogott. Egyik püspökük vezetésével a hívek és a hozzátartozók országos tiltakozásba fogtak. Hitler és társai kénytelen voltak leállítani a programot.

A témával való foglalkozás során a magyar küldöttség arra jutott, hogy az eutanázia-program a zsidó nép kiirtására tett kísérletnek, a holokausztnak volt a főpróbája. Azok az SS-tisztek és orvosok, mint Franz Stangl vagy dr. Schucmann is az ilyen központokban kezdték tevékenységüket. Hogy utána a treblinkai haláltábor (830 ezer áldozat) parancsnokaként vagy az auschwitz-birkenaui láger egyik vezető orvosaként folytassák. A Holokauszt Emlékközpont által szervezett továbbképzés résztvevő abban is egyetértettek, hogy a téma kutatását és a diskurzust folytatni kell. A kiállítás június végéig tekinthető meg Drezdában.

A társadalmi tiltakozás sikere láttán felmerül a kérdés, ami nagyon is történelmietlen: Lehetséges lett volna-e a holokauszt véghezvitele, ha az emberek többsége felemeli a szavát embertáraiért, még akkor is, ha azok más származásúak?